Amikor egy test rendszeres, akkor egyensúlyban van, egyensúlyban lélegzik, egyensúlyban iszik, eszik, és egyensúlyban fogadja be a fényt. Ezt a rendszert ha megbontjuk, akkor egyensúlytalan lesz testünk. Először kifogy az oxigén bennünk, majd nem áramlik elég vér testünkben, elfogy az él-elem belőle és nem hív minket a fény, azaz nem esik jól a napocska már, sőt odáig is el lehet jutni, hogy zavar a lámpafény is már. Ezek az egyensúlytalanságok zavart okoznak bennünk és túlzóak vagy hisztisek vagy gyávák, stb. leszünk. Egyensúlytalanságunk fokmérője mindannyiunk számára a normálistól való eltérés. Nekünk magunknak kellene érzékelnünk saját eltolódásunkat, de sajnos mi már annyira eltolódtunk és olyan hosszú ideje, hogy észre sem vesszük a normálistól való eltérésünket. A normális mindig egy aktuálisan elfogadott norma: ami mindenki számára elfogadható. Aki nagyon eltér tőle, azt általában pellengérre állítják. MÁS VAGY. A másság ma Magyarországon nagyon pejoratív szó: sok minden tartozik bele. A másságot főleg a szexuális eltolódásokkal, egyensúlytalanságokkal mossuk össze, de más az is, aki másképp gondolkozik, mint Viktor vagy más az is, aki tanulni, fejlődni szeretne egy olyan társadalomban, ahol mindenki áll vagy más az, aki másképp érez vagy érzékel dolgokat, stb. A másság lehet egy ideig érdekes és lehet túlságosan dekadens. Nekünk, akik mást gondolunk valamiről, nekünk kell látnunk, hogy hol tartanak a többiek, hogy véletlenül se akarjuk a meglátásunkat, hitünket, meggyőződésünket egyedül ledugni a torkukon. Nem akarunk mást, csak kíváncsiak vagyunk, hogy hogyan lehet másképp is élni. Kíváncsiak vagyunk, hogy vajon mindenki számára jó-e egy védőoltás, kíváncsian várjuk, hogy milyen is lehet az élet növények között, oxigénnel dúsított levegőben és kíváncsiak vagyunk, hogy hogyan éltek elődeink, mit rontottak el és mi az, amin lehetne változtatnunk. Kíváncsiak vagyunk, amely most, amikor mindenkit rendszerezni akarnak, bűn. Nem az a bűn, hogy másképp akarsz gondolkozni, hanem az, hogy ezzel másokra is hatsz. Minél inkább hatunk másokra, annál kevésbé lesz a tömeg elfogadó azzal, ami van, mert lehet vagy lehetne másképp is.

Akkor amikor már mindenki ugyanazt gondolja és az mindenkinek jó, akkor megérkeztünk a paradicsomba. Addig viszont a rendszert külön kell kezelni mindenki számára. Van, akinek abban van elmaradása, hogy tanuljon; van, akinek az érzelmek nem mennek és van, aki nem is akar élni. Mindenkihez máshogy kell szólni, mást kell elindítani nála. A pszichológia erről szól:  meglátni, azaz érzékelni, hogy hol van az elakadása az illetőnek. Lehet, hogy mindenben elakadt, de minden törést egyszerre nem lehet beforrasztani. Ha először azzal foglalkozunk, ahol a legnagyobb hiba található, akkor utána már lehet a kisebb hibákat orvosolni. A rendszerességnek az a lényege, hogy nemcsak egyszer beszélünk arról, hogy hiányzik az oxigén belőlünk, nemcsak egyszer várjuk, hogy szeressenek minket és véletlenül sem csak egyszer szeretném jó érezni magunkat. Minden rendszernek megvan az alapja: az észlelés, hogy hol az elakadás. Ha nekem hiányzik a fény az életemből, akkor szép fokozatosan hozzá kell szoktatni magamat a naphoz és rendszeresen kell betöltenem az életembe azt. Hiába vagyok egyszer a napon, nem várhatom, hogy tökéletesen betöltsön, hacsak nem egy ici-pici hiányzott csak belőle. A fény hiánya örömtelenné tesz bennünket. Minél több öröm van az életünkben, annál inkább vagyunk vonzó társaság mások és önmagunk számára. Az öröm a fényből áll elő. Akarsz örülni? Akkor napozz. Napozz úgy, hogy ne egyből akarj befogadni mindent abból, ami évekig kimaradt, de próbálj rendszeresen kapcsolódni a naphoz. Akarsz edzett lenni, ott nyilván nem úgy akarod kezdeni, hogy 10 évet bepótolsz egy nap alatt, mert valószínűleg újabb 10 évig eszedbe sem fog jutni az edzés. Saját magadat újra eltolod tőle. Az egyensúly az érzékeléssel indul. Ha tudod, hogy vízhiányod van, akkor óvatosan a napocskával, mert kiveszi a vizet belőled, de ha úgy napozol, hogy közben vízben is vagy és onnan is tudsz befogadni, akkor e két elemmel összehangolódva egyensúlyban lehetsz. Mindig nézd meg a kiindulást. Ha éhes vagy, akkor nem hangolódtál jól össze az élelemmel, nem tudod megérteni még, hogy mire van szükséged. Ha eszel és újra és újra éhes vagy, akkor nem táplál téged a táplálék, amit eszel, akkor lehet, hogy neked másra van szükséged. Másféle táplálékra, hiába eszünk mi mást és nekünk jó az, ha te éhes vagy tőle, akkor neked az kevés. Minden magadhoz képest sok vagy kevés. Ha kinevetnek azért, mert futsz minden nap, de csak 5 percet, akkor ha úgy érzed, hogy ennyi a normád, tedd meg és legyél büszke magadra, de tudd, hogy egy idő után többet fog kívánni a tested és elérheted az átlagot, ahol már nem nevetnek ki. Itt szoktak azonban az emberek elmozdulni a másik irányba. Amikor már önmagát is felülmúlja az ember és nem veszi észre, hogy nem csak testből áll, akkor elkezd eltolódni. Abból a szögből, hogy kinevettek minket, mert 5 percet tudtunk csak futni, könnyű eljutni oda, hogy napi 4-5 órát futunk. Természetesen először találkozol a csodálattal, majd a sajnálattal. Emberek azon kezdenek majd gondolkozni, hogy van-e neked életed? Van e más az életedben, azon kívül, hogy munka és futás vagy nincs. Ezért szoktunk eltolódni, a dícséretért, az elismerésért és az elismerésért sokszor észre sem vesszük, de feláldozzuk magunkat. Feláldozzuk azt, akik vagyunk, mert miután nincs egyensúly bennünk, meg akarunk felelni valakinek. Akinek meg akarunk felelni, azt jobbnak látjuk magunknál. Jobbnak, tökéletesebbnek. Minél tökéletesebb egy ember, annál kisebbnek érezzük magunkat körülötte. Ahhoz, hogy mi is tökéletesebbek legyünk, nem egy oldalról kell tökéletesnél tökéletesebbnek lennünk, mert sajnos akkor átestünk a ló túloldalára. Azok az emberek, akik sohasem voltak elég jók, néha találnak egy utat, amit addig fejlesztenek magukban, míg abban a legjobbak lesznek. Valamiben a legjobbnak lenni jó. Valamiben a legjobbtól még jobbnak lenni már egészségtelen. Amikor egy valamiben a legjobbak vagyunk, ott el kellene indulnunk valami más felé, amiben még nem vagyunk jók. Minél több dologból leszünk legjobbak, annál több a tudásunk és annál kevésbé leszünk egyensúlytalanok. Vigyázzatok, mert ha csak egy valamiben vagytok jók, az törvénykezővé, arrogánssá, fölényeskedővé fog tenni benneteket. Azért tanuljatok és fejlődjetek rendszeresen és folyamatosan, hogy érezzétek mindig, ha valamiben elértétek a csúcsot vagy közel vagytok hozzá, akkor egyensúlyozzátok ki tudásotokat valami mással. Valami olyannal, amelyben nem voltatok jók. Ott mindig megéljük az alázatot, hiszen ha valamiben nem vagyok jó, akkor nem lehet nagy arcom. Ne hordjatok jelmezeket, hogy mindenben jók vagytok, mert senki sem akar majd segíteni nektek. Ha viszont mindenben jók vagytok, akkor olthatatlan vágyat fogtok érezni, hogy átadjátok másoknak is azt, amiben jók vagytok. Ha tudás, akkor azt, ha érzés, akkor azt, ha hit, ha logikai készség, ha ügyesség, akkor pedig azt. Mindig azt, amiben jók vagytok. Ha nehezetekre esik segíteni bármiben, akkor az egy jelzés számotokra, hogy abban még nagyon nem vagytok tökéletesek. Fejlődjetek és figyeljetek magatokra, ne tévedjetek el azért, hogy több figyelmet kapjatok. Minél inkább eltértek a „normálistól”, annál inkább tolódtok el egészségileg, érzelmileg  vagy hitben. Ezekről Írok  legközelebb.