Amikor egy ember megszületik, akkor értelemszerűen először a földi élethez kell csatlakoznia. Azt kell megértenie először, hogy hogy is működik a Föld. A Föld úgy működik, hogy meg kell tanulni itt mindent. Hogy hogyan is áll fel a hierarchia. Hogy hogy tud majd az a gyermek felnőttként bekapcsolódni az aktuális társadalomba. Miért? Mert az aktuális társadalomba úgy kapcsolódunk be, hogy előbb megértjük azt, majd hozzáteszünk valamit abból, amit hozunk. Abból, ami a mi hozott tudásunk; de addig, amíg azt sem értjük, hogy hol tart a Föld, addig hiába hozunk le újat. Hiába hozunk le tudást, nem tudjuk elhelyezni sehol, mert mi nem értjük, hogy hová is tudnánk tudásunkat elhelyezni. Hol is lehetne aktualizálni? Tehát előbb a Földhöz kell kapcsolódnunk. Ez a leszületésünk. Ez az, amikor gyermekként megismerkedünk Földünkkel. Hogy hol tart a tudás itt? Hogy mihez fogunk felnőttként hozzátenni valamit? A spiritualitás az, amikor kezdünk hozzáférni a fenti tudásainkhoz. Kezdünk hozzáférni ahhoz, hogy valamit majd tudunk. Ahhoz csak akkor érdemes hozzáférni, ha már tudjuk, hogy hol fogjuk tudni elhelyezni azt­ – a fentről hozott tudást. A fentről hozott tudás addig pedig csak fény, amíg meg nem valósítottam. Hogy tudom megvalósítani azt? Úgy, hogy megértem a Földet. Megtanulom szüleimtől, és az itt élő emberektől, hogy hol tart a Föld. Felmérem, hogy milyen tudásban van hiány éppen itt. Olyan területen kezdek tanulni – emberi módon – iskolákba, és utána ahhoz, amit tanultam, lehozom a fényt. Azt, amivel születni készültem. Azt, amivel hozzáteszek a Földhöz. Úgy, hogy megtanultam például tanárnak lenni, és ha rájövök, hogy kevés, amit tanítanak tanárként, akkor fejlesztem magam, és jobb tanár, jobb ügyvéd, jobb bádogos leszek, mint amennyit tanítómtól itt megtanultam. Ez a fény. Ez a spiritualitás. Ez a lehozott tudás, hogy valamiben jobbnak lenni.

Honnan indul ez? Onnan, hogy megértem, hol tart a Föld. Ehhez szüleim segítségére van szükségem, akik azt tudják mondani: hogy Drágám, én azt javaslom, hogy a tudásodat leginkább mérnöki, kozmetikusi stb. helyen tudnád kamatoztatni. Ha ők segítenek ebben, akkor megtanulom azt a szakmát és hozzáteszek valamit, amitől jobb leszek. Mindig ez a cél, hogy az itt lévőnél jobb legyek. Nem azért hogy versengjünk, hanem azért, hogy fejlődjünk. A fejlődésnek viszont az az alapja, hogy szüleim segítenek nekem. Segítenek abban, hogy hol tart a társadalmunk. Hol lenne értelme bekapcsolódnom? Hol van rés a fejlődésben és hol dolgozzak, ahol hozzá tudnék tenni az egészhez? Ezek rések, amelyek a szakmákon láthatóak. Időről-időre vannak olyan szakmák, ahol hiány van. Azokat kell a szülőknek látni, hogy segítsenek gyermekeiknek jól szakmát választani. Ha nem tudnak jól rálátni a hiányokra, akkor lehet, hogy gyermeküket bele fogják vezetni abba az útba, amit ők már élnek. Legyél orvos, mert én is az lettem. Legyél bányász, mert ezt ismerem. Legyél bármi, mert én nem lettem semmi. Ez nem jó rálátás, ez nem a Föld megismerése. A Földet a felnőtté válásunk során kell megismernünk. Felnőni pedig úgy kell, hogy segítsen valaki benne rálátni arra, hogy hol tartunk. Ezek a szüleink. Ezek kellenének hogy legyenek szüleink. Csakhogy ők nem nőttek fel. Nem mutatták nekik az utat. Nem mondták nekik azt, hogy legyél ez vagy az, azért mert ott most hiány van. Hiányzik valami abban a szakmában, és ha odamész tanulni, és lehozod fényedet, azaz tudásodat, ahhoz a szakmához teszed, akkor a Föld együtt halad veled.

Ha odavezetnek minket, ahol szüleink dolgoztak, az kétesélyes lesz számunkra. Azt jelenti, hogy lehet, hogy anyukánk boldogan végigdolgozta életét, mint kozmetikus, de már nem vette észre, hogy nincs annyi kozmetikusra szükség. Ő még végig jól élt belőle, de ma már nem fog olyan jól élni senki belőle, mint anno Ő. Ezért a szülő felelőssége az is, hogy tájékozódjon. Tájékozódjon, hogy miben van hiány, és irányítsa gyermekét oda! Arra, ahol rés van. Arra, ahol jól élhetne a munkájából, ezáltal fizetéséből. Sajnos a szüleink viszont nem látnak rá arra, hogy hol van rés. Nem jól segítenek. Ami nekik nem sikerült anno, azt szeretnék, ha mi megélnénk. Nem azt mondom, hogy nem lehetsz bármi, de ha valahol már sokan vannak, akkor ott már csak a legjobb lehetsz. A legjobb viszont úgy leszel, hogy versengened kell. A versengés viszont nem teremt egyensúlyt. Az egyensúlyhoz pedig csak rálátás kell. Ha kettő nővér van és 99 orvos, akkor egyértelműen nincs egyensúly. Ha így is orvos akarsz lenni, akkor természetesen csak nagyon jó orvosként élj. Addig semmi értelme elkezdened az orvosi egyetemet, amíg nem tudod, hogy tökéletesen el fogod végezni. Ahhoz nagy hit kell, és nagy lendület, hogy azt a sok tudást megtanuld. Ha csak az van benned, hogy segíts, akkor nézz végig társadalmunkon, és lődd be a pontos helyed, hogy orvos vagy ápoló legyél. Mindenki segít, de az ápolóra most jelen pillanatban jóval nagyobb szükségünk lesz. Szükségünk lesz még szakmunkásokra, mert ahhoz, hogy házunk felépüljön, nem elég a mérnök. Nem elég a jogász és nem elég az orvos. Tanuljatok meg látni! Látni azt, hogy hol van hiány. Azokat a hiányokat kell betölteni! Ezért keres jobban egy villanyszerelő egy orvosnál. Ezért keres jobban egy kozmetikus, egy rossz ügyvédnél, és ezért keres jobban egy jó tanár egy rossz, semmit sem tudó tanárnál. Az élet nem arról szól, hogy átverekszem magam az iskolán, és végre valami pénzt keresek, és élek. Az élet arról szól, hogy megismerkedem a Földdel, hogy hol tart az ember, amivé válni készülök, ezen belül milyen munkák léteznek, és megtanulom megérteni, hogy hol helyezkedjek el a társadalmi ranglétrán. Ha szüleink jól mutatták be Földünket nekünk, akkor jól segítettek. Akkor mindig hinni fogunk nekik. Ha nem jól mutatták be számunkra Földünket, akkor azt jelenti, hogy nem értették meg. Miért lennének hitelesek számunkra? Miért kellene tőlük tanulnunk? Miért kellene azoktól tanulnunk, akik nem tudnak? Jól gondolkozz el ezen, és láss! Tanulj meg leszületni, és ne arra töltsd energiádat, hogy megértsd, hogy valaki egyszer tudott vízen járni. Neked most kell valami olyat mutatnod, amiért felfigyelnek rád! Most, amiért hozzátehetsz a társadalmadhoz. Most, mert te most születtél, és most szeretnél élni. Éld az utad úgy, hogy először Föld, aztán az Ég. Az ég „csak” az új tudásokat hozza le számunkra a régihez kapcsolva. Ha nem érted a régit, akkor nincs mit hozzátegyél az újból, mert nincs mihez. A spirituális emberek általában nem tanultak semmit, vagy csalódtak benne. Azt jelenti ez, hogy nem jól indultak el. Nem volt jó az alap. Az alap viszont az, amikor hozzákapcsolódunk a rendszerhez, megértjük azt, és azután hozunk le hozzá többet. Ez a spiritualitás, fény lehozatala, de hogy mihez….. Erről írok még legközelebb is.