Minden ember – amikor leszületik – test és lélek. Hogy lesz ebből szellem? Tudással. Tanulással. Minél többet tanulunk, annál szellemibb emberek leszünk. A szellem számára nyitottnak kell lennünk. Amikor valaki nyitott a szellemre, akkor kíváncsi. Kíváncsi, mint egy gyermek. Minden érdekli. Tanulni és tudni szeretne. Ha valaki nyitott az Istenre, ami a szellem fölött áll, akkor érteni, érezni, hinni és tudni szeretne. Most maradjunk a szellemnél.

Tanulni kell! Tanulni csak attól tudunk, aki szintén tud valamit. Rengeteg tudással látnak el minket iskoláink, de nem hasznos tudásunk születik általa. Tudni nem azt jelenti, hogy gyakorlatias vagy, de lehetnél az is. Úgy kell megtanulni valamit, hogy a gyakorlatba is bele tudd ültetni. Példa: ha megtanultam valamit az iskolába, akkor le kell vizsgázni belőle. Le kell tenni azt a tudást a vizsga által, hogy tovább lehessen menni újabb tudások befogadására. Ez a szellem legnagyobb titka. Az, hogy addig, amíg le nem vizsgázunk, és nem használtuk az életünkben a tudást, amit megszereztünk, nem mehetünk tovább. Miért? Mert aki „csak” tud, de nem használja, az nem életképes. Erről ír Jézus, hogy bizonyítsd a cselekedeteid által. Ez jó sok kérdést fölvet. A tanárok – amikor tanítanak – sokszor nem is tudják hasznos tudást adnak-e át vagy sem. Többnyire nem. A nem hasznos tudáshoz, nincs elég hely az agyunkban, így nagy részét elfelejtjük; és addig hiába tanultunk, mert nem fogjuk használni tudásunkat. Így elmegy a kedve a gyerekeknek már gyerekkorban a tanulástól. Ne azért tanulj, hogy tudj, hanem azért, hogy használd! Azzal, hogy tudsz valamit, még semmire sem mész. És azzal, hogy nagyon sokat tudsz, azzal pláne nem mész semmire, mert az emberek azt fogják gondolni, hogy csak hőzöngsz, és nincs mögötted valós teljesítmény. Az ilyen embereket – még ha tudnak is – nem követik, csak kibeszélik. Azokat az embereket, akik viszont tudnak, és megmutatják tudásukat, követik. Mindig. A tudás önmagában – használat és megélés nélkül – elválaszt a társadalomtól. Míg az a tudás, amelyet élsz, az közelebb visz hozzájuk. Sokkal közelebb. Ha közel vagy, akkor taníthatsz. Ha távol vagy, akkor nem tudod átadni tudásodat. Nem tudod meggyógyítani, mert nem hiszi, hogy te tudsz gyógyítani. Mitől fog hinni neked? Attól, ha előbb önmagadat gyógyítod meg. Attól, ha előbb te változol. Az a minta, és az a példa. És ha tetszik valakinek, akkor utánad akar menni. Tanulni akar tőled. Míg ha nem tetszik valakinek, akkor jelzi, hogy nem akar tanulni tőled.

Ahhoz, hogy közel jöjjenek hozzád, őszintének kell lenned. Őszintének először magaddal. Azért, hogy megértsd, mire van szükséged. A szellem tudás. Tudást pedig egymástól szerzünk. Ha nincs senki közel hozzám, akkor új tudásom nem lesz. Nem tudok többet, mint régen. Ha nem tudok többet, mint régen, akkor nem tudok bekapcsolódni az új világba, mert nem értem. Ha nem értem, akkor nem érzem jól magam benne, és elfáradok tőle, majd elengedem az életet. Az életet úgy engedjük el, hogy kilép a lélek, de előtte ki szokott lépni a szellem. A szellem az agyban található, míg a lélek a szívben. Onnan indul. Onnan kering a véren keresztül. A szellem pedig az agyból indul, és onnan kering – idegpályákon keresztül. Az agyat úgy lehet fejleszteni, mint a szívet, hogy jelzéseket küld – idegpályákon keresztül – az őt ért hiányokról. Ha nincs elég agysejt, akkor nem elég okos az ember. Ha nincs elég agysejt, akkor legyen. Hogyan? Úgy, hogy ott ahol hiány van, ne legyen többé hiány. A sejtek bárhol tudnak újjászületni testünkben. Agyunkban is. Csak információra van szüksége a testnek arról, hogy hol vannak hiányok benne. Ha az agyadban van hiány, akkor vér fog áramolni oda, amely új sejtek születését generálja abból, amit hordoz a vér magában. Ásványi anyagokból, fémekből, sóból stb. Minden, amit hordoz a vér, az mind a születendő sejtek alapja. Mindent, amit csak szülünk, a bennünk keringő vérből szüljük! Ezért először meg kell gyógyítani magunkban a keringést, egyensúlyba kell állítani az ereket, és mindenhová szállítani kell információt, hogy újabb és újabb sejtek szülessenek! Ha képesek vagyunk megújulni, akkor bármeddig élhetünk, de ehhez nem elég a test és a lélek, kell hozzá a szellem. A szellem, aki a test közepén, felül az agyban helyezkedik el. Onnan lát rá a hiányosságokra. Ha a test alsó területén rend van, akkor nyomja föl a vért a kis vérkörbe, amihez hormonok kellenek. Ezt a hormonrendszert szúrtuk el nagyon, és ezért szűnt meg a szellem irányítása a testben. A hormonok egyensúlyt teremtenek. Azok a hormonok, amelyek hiányoznak, pótlásra szorulnak. El tudjátok képzelni azt a testet, amelyik nem tud semmilyen hormont magától megtermelni? Nincs ilyen. A hormonok az egyensúly részei, de addig nem tudnak bekapcsolni, amíg a test alul, tehát a növekedésben, a magasság elérésében, nem küzd. Addig  minden vér oda kell hogy áramoljon – a növekedésre. Utána jön az, hogy szellemileg fejlődjünk. Hogy okosabbak legyünk! És ez együtt nem megy. Azért nem megy, mert túl korán kezdtünk tanulni. Túl korán kell olyan tudásokat megtanulnunk, amelyre még semmi szükségünk nincs. Miért kezdtük ezt el? Azért mert szüleink nem érnek rá velünk foglalkozni, mert dolgozniuk kell, hogy eltartsanak minket. Ezért a társadalomnak ki kellett találni olyan „napköziket”, amelyek ha már vannak, legalább hasznosan teljenek. Ezek az iskolák, óvodák egyben. Mindenkinek azért kell járnia iskolába és óvodába, mert nincsenek otthon, hogy vigyázzanak rájuk. Eleve egy bezáródás ez a gyermeknek, hogy akit eddig szeretett, most eltűnt. Mi pedig ahelyett, hogy újra szocializálnánk őket, egyből terheljük. Amikor úgy tanítunk, hogy be van zárva valaki, az olyan, mintha a gyöngyöket a disznók elé szórnánk. Értelmetlen. Nincs értelme úgy tanítani, hogy nem nyitjuk meg gyermekeinket a tudás felé. Nincs értelme addig nyomni számukra, hogy fontos a tanulás, amíg mi nem mutatjuk ugyanezt a mintát, mert hiteltelenek vagyunk nekik. A szellem több mint gondolnátok, de még a lelket sem értjük. Azt pedig különösen nem, hogy lélek nélkül nincs tanulás. Nem nyílik ki a szellem. A lélekhez pedig szeretettel szólunk. Az a kulcsa. Az nyitja ki, és ha kinyílt a szellem, akkor kíváncsiságot kell felébresztenünk a gyermekeinkben, hogy fenntartsuk érdeklődésüket. Ez a szellem kulcsa – a Kíváncsiság. Erről írok legközelebb.