A piramis egy forma: nem egy spirituális fogalom, éppen ezért formaként szeretnék írni róla. A piramis a földről indul és az ég felé tart, növekszik. A piramisnak az a lényege, hogy több ponton van kapcsolata a földdel, hiszen ha egy ponton tud kapcsolódni a földdel, akkor egy egyenesről beszélünk csak. Az egy egyenest a háromszög váltja fel, amelynek két ponton és azon a két ponton belül egy egyenesen van kapcsolata a földdel, míg a teljes piramisnak négy ponton és az őket összekötő egyeneseknek van kapcsolata a földdel, és minden pontból egyenesen fölfelé, azaz az ég felé, az újabb tudások felé haladnak: ez a piramis.

Az első buktatója az, hogy ha egy egyenesen és maximum két ponton keresztül indulunk fölfelé tanulni: ha egy egyenest ismerünk csak, akkor a piramis egyik oldalán, csak az egyik oldalán keresztül tanulunk, egyoldalúak leszünk. Nevezzük el a piramis négy háromszögét, tűz, víz, levegő és földnek: ha mind a négyet ismerjük, akkor az emberi test alkotóelemeit kezdjük értelmezni, ha csak az egyiket ismerjük, akkor ahogy írtam, egyoldalúak leszünk. Egy pontból nézünk, ezt hívják szűklátókörűségnek vagy kevésbé szofisztikáltan butaságnak. Minél többet tudunk arról az egy oldalról, ahol haladunk piramisunkban fölfelé, annál inkább kimozdíthatatlan lesz tudásunk, mert sokat tudunk. Igen ám, de az a tudás, amely egy oldalt fog be, akkor is kevés, ha a másik három oldalt épp hogy elkezdte értelmezni valaki. Akkor is teljesebb képe van valakinek az egészből, ha nincs kiemelkedően nagy tudása semmiben, de az egészből összességében több van. Amikor egy ember egy oldalt tanul, akkor ítélkező lesz. Önmagát szeretné igazolni, hogy Ő már jóval följebb jutott a piramis egyik oldalával, mint mi. Amikor ítélkezünk, akkor nem akarunk nyitni az új tudások felé. Bezárultunk és megmerevedtünk: ha testünk megmerevedik, akkor nem fog tudni új sejteket létrehozni és egy idő után meg fogunk halni. Miért nem próbáljuk meg, hogy lazuljunk? Engedjük meg, hogy mások más tudást tanítsanak nekünk. Engedjük meg, hogy az új tudások felülírják bennünk a régi megmerevedettet és élvezzük az újdonság üdeségét mi is. Izgalmas az új, ráadásul nekünk segít. Ha én fölmentem a piramis egyik oldalán a csúcsra, akkor úgyis végig kell mennem a többi három oldalán is. Ha viszont találkozok valakivel, aki szintén fölment már a csúcsra, de egy másik oldalon, akkor én mindent megtanulhatok tőle és ő pedig mindent megtanulhat tőlem: egymást segítettük.

Tanulni akarunk, azért jöttünk ide. Azért járunk iskolába, és azért vagyunk itt a földön, hogy tanuljunk. A merevséggel, hogy én már mindent tudok, nem lehet. Próbáljunk nyitni az új tudások felé, és akkor gyermekeinknek nem ugyanazon az úton kell haladniuk piramisunkon: ha egy szülő felmegy a piramis tűz oldalán és nincs jó kapcsolata a vízzel vagy a levegővel, vagy a földdel, akkor hirtelenharagú, törvénykező. Lenézi azokat az embereket, akik a föld vagy a levegő vagy a víz oldalán keresztül haladtak. Lenézi, mert nem tudja, hogy ugyanoda fognak eljutni, mint ő: a piramis tetejére. Mi lenne, ha gyermekeinknek már azt tanítanánk, hogy én egy úton haladtam, ami nekem jó volt. Te haladj ezen az úton, de tanulj többet. Nézd meg, hogy van e valahol más, vagy több. Így legyél több szüleidnél. Ezzel ellentétben azt tanítjuk, hogy ahol mi járunk, az az egyetlen megoldás. Mindenhonnan a piramis tetejére jutunk, ráadásul ugyanannyi idő alatt. Egy piramisnak négy egyenlő szárú háromszögből kell állnia. Az egyenlő oldalúság nem követelmény, csak alap. Az a kezdő pont és onnan növeszthetjük tovább piramisunk oldalait, ha akarunk tovább tanulni. Minden oldala nőhet a piramisnak, de csak együtt. Amorf formát nem hozhatunk létre. A piramis oldalait úgy tudjuk növeszteni, mint egy cégnél, amikor már mindent tudunk, minden oldalon, és ekkor behozunk egy újabb tudást, amely vagy a tű: feltalálás, vagy a víz: gondolkozás, vagy a föld: megvalósítás, vagy a levegő: megérzés útján haladunk tovább. Ha tovább haladunk az egyikkel, akkor meg kell teremteni hozzá a másik három oldalt is.

Onnan indulunk azonban, hogy az alap hiányzik. Nem akarunk abban gondolkozni, hogy egy négy háromszöget körbezáró testnek az alapja egy négyzet. Sőt, ha egy négyzet elkezd nőni fölfelé, mint piramis, akkor az képes lefelé is nőni, mint piramis, tehát egy tetraéder lesz belőle. Azért vagyunk felosztva női illetve férfi nemekre, hogy mindenki a maga piramisában haladjon. Az egyik fölfelé, a másik pedig lefelé. Mi történik akkor, amikor a nők a férfi piramison, a férfiak pedig a női piramison mennek? Katasztrófa: a férfiak elnőiesednek, a nők pedig elférfiasodnak.

Ha megfigyeled a tetraédert, van lefelé is egy csúcsa és fölfelé is van egy csúcsa. Azt jelenti ez számunkra, hogy a nők is elérhetnek társadalmilag a piramisunk tetejére és a férfiak is. Tehát lehet női főnök is és férfi főnök is. Akkor van tragédia, és ez történt, amikor vagy a férfiak csúcsa, piramisa, vagy a nők csúcsa, piramisa, magasabban van, mint az ellenkező nemé. Azért fontos ezt érteni, mert ez a föld forgásiránya. Ha egyensúlytalanul forgatjuk földünket, akkor mindig megborul az egyensúly. Erre találta ki „Isten” a házasságot. Azért találta ki, hogy megértsd: ha a férfi többet tud nőnél vagy fordítva akkor meg kell tanítaniuk egymásnak plusz tudásukat. Ha nem tanítják meg egymásnak, akkor el fognak válni. Azt a szintet, hogy egy hullámhosszon van két ember, csak úgy lehet megtartani, ha megállunk, és nem fejlődünk egyáltalán, tehát nem növesszük piramisunkat, vagy ha az egyik elkezd fejlődni, és a másikat húzza magával, tanítja. Akkor mindig egyensúlyban marad házasságunk, és így mindig egyensúlyban marad női illetve férfi piramisunk.

Ha a nők a férfi piramison haladnak, elférfiasodnak. Valóban fölérnek ugyanúgy a tetejére, de nem lesznek nők és nem lesznek boldogok. Ha a férfiak a női piramison haladnak, akkor feminimmé válnak és ugyan elérik a vezetői pozíciót, de állandó identitászavarral küzdenek. Innen kell helyrehoznunk világunkat, megjavítanunk, amit elrontottunk. Vissza kell küldenünk a nőket női szerepbe, míg a férfiakat férfiszerepbe. Azért, hogy a rend helyreálljon. Azért, hogy a föld jól forogjon, és azért , hogy többé ne mozdítsuk ki a földet saját forgásirányából. Hogy mit jelent, ha a föld kimozdul a forgásiráyából? Katasztrófát, klímaváltozást, egyensúlytalanságot. Erről írok legközelebb.