Ki vagyok Én? Egy test, aki bizonyos információkat közvetít. Milyen információkat közvetít, sugároz testem? Azt, amiből Én állok. Én okos, én bölcs, én szeleburdi stb. Ezek vagyunk mi – információk halmaza –, amelyet egy test, egy tér körbezár. Ez az ember, de ilyen az állat és a növény, sőt még az egysejtű is. Azokat, amelyek „élők” nem mi teremtettük, viszont tudunk hatni rájuk. Az élők, önálló gondolattal, tudással, identitással rendelkeznek. A holtak, illetve a tárgyak miáltalunk – a mi energiáink, hitünk, szeretetünk által – lesznek olyanok, amilyennek szeretnénk őket. Azokat mi emberek teremtjük. Egy tárgyat meg lehet teremteni úgy, hogy valamit elkészítünk. Legyen az egy szék. Az én energiámból születik. Ha én fel vagyok töltve, akkor az a szék olyan, mint egy kicsit én. Ha le vagyok merülve, akkor sima széket készítek, akár olyat, mint egy gépsor által elkészített szék. Én vagyok a szék különlegessége, vagy én vagyok a szék sémája is. Ezért itt is meg kell értenünk saját felelősségünket abban, amit készítünk! Vagy szürkévé varázsolja hétköznapjainkat, vagy színessé. Mitől függ? A mi tudatállapotunktól, a mi energiaszintünktől, és a mi hitünktől, amely elvezet a változáshoz. A hit – abban segít, hogyha még egy széket sem készítettem, és félek attól, hogy meg tudom-e csinálni, akkor a hit – előremozdít benne. Elhiszem, hogy képes vagyok széket készíteni, sőt amikor elkészült, meg is tudom érte magamat dicsérni. Ha nincs hit, akkor utána nincs dicséret sem.

A széket elkészíteni nem olyan nagy dolog, de olyan széket készíteni, amitől boldogok az emberek, az már teljesítmény. Az én székem attól lesz csodálatos, hogy hiszek abban, hogy bármilyen széket elő tudok állítani. A hit segít.

Menjünk vissza az emberi testhez. Az emberi test, már információkkal születik. Nem én vagyok a teremtője, mint a széknek, tehát nem csak az én energiámból születik. Az emberi test, két ember tudásából, illetve két teljes család tudásából születik. Olyan lett gyermekünk, mint mi. Ha hamis, akkor a családomból valaki szintén hamis volt; ha szép, akkor szintén valahonnan „örökölte” tőlünk. Így születik az ember – információk halmazaként. Ez a test, ami megmutatja számunkra, hogy ki is vagy valójában, vagy azt hogy honnan indultál. Sejtjeink hordozzák azokat az információkat, amitől egy test szép, vagy egy ember okos, bölcs stb. Ha egy test nem túl szép, akkor javítani kell rajta. Hogy lehet javítani rajta? Úgy, hogy új „programot” helyezünk el benne. Nem azt, hogy nem vagy szép, az már megvolt benn; hanem azt, hogy gyönyörű vagy gyermekem. Ezek az információk átalakítják a testet, megváltoztatják az egyént, és új dolgokon lehet utána dolgozni benne. Ha egy test beteg, akkor folyamatosan tudjuk gyógyítani azzal, hogy meg fogok gyógyulni, sőt egy idő után már azt mondjuk magunkról, hogy meggyógyultam. Ezek a programok működnek. Ezek nem mások, mint a kimondott szó teremtő ereje. Meg kell tanulnunk – magunk és környezetünk számára – pozitív „programokat” elhelyezni! Ha magunkat folyamatosan szidjuk, akkor az is teremt. Azt is megvalósítjuk magunkon. Ha magunkat folyamatosan dicsérjük, akkor pedig abból megszületik az új ember bennünk, aki elégedett magával. Ha én elégedett vagyok magammal, akkor ezt sugárzom, és valószínűleg elégedettek lesznek velem mások is. Amikor már mások is érzékelik ezt, akkor ők már automatikusan „áldanak” minket. Szeretnek. Csak jót kapunk akkor már. Ha én kedves vagyok mindenkihez, vagy okos vagyok, akkor egy idő után természetessé válik ez mindenki számára, és amikor ők rólam beszélnek, akkor azt mondják, amit éreznek, hogy milyen kedves és aranyos és okos vagyok. Ezek a pozitív megerősítések, vagy akár áldások. Az áldás egy pozitív szó vagy gondolat. Ennek következtében az átok egy negatív szó vagy gondolat. Hogyan kaphatunk átkot? Nagyon egyszerűen. Nem azt teljesítettük, amit szüleink, tanáraink elvártak volna tőlünk, ezért megkapjuk negatív kifejezéseiket, például: büdös kölyök, vagy tehetetlen gyerek, vagy buta vagy stb. Ezek is átkok. Az átok nemcsak az, amikor tudatos bántást helyezünk el valakin, hanem önmagunk bántalmazását, bántását tudatlanul továbbadjuk. Honnan van bennünk bántás? Onnan, hogy nekünk is voltak, vagy vannak szüleink, és voltak, vagy vannak tanáraink, akik nem tudatos bántással, de folyamatosan aláztak, bántottak minket. Abból az energiából állunk most mi. A bántó energiákból megnyomorodott, segítségre szoruló lelkek lettünk. Ezeken a segítségre szoruló lelkeken kell segítenünk, hogy felnövekedvén olyan testet tudjunk továbbadni gyermekeink, unokáink számára, amely nem a bántást, fájdalmat, félelmet tárolja, hordozza; hanem az erőt, egészséget, hitet, kitartást stb. Ettől leszünk szép vagy csúnya emberek.

A legszebb emberből is lehet a legcsúnyább, ha később minden információ, ami felé áramlik bántó. És ezáltal megérthetjük, hogy a legcsúnyább, legbetegebb gyerekből is lehet a legszebb, legegészségesebb, ha mi folyamatosan pozitív jelzőkkel látjuk el. Hogy tudunk mindig pozitívak lenni? Csak úgy, ha mi is változunk. Lehet, hogy nem anyukánk fog már alakítani minket szeretetével, tudásával, hitével, hanem mi magunk segítünk magunknak, ha rájövünk arra, hogy ez működik.

Tanulj a világból! Azok a gyermekek, akik sok támogatást kapnak, sikeresek és boldog felnőttek lesznek. Azok, akik kevés támogatást kapnak, azok elakadnak, és gonoszok, bántóak, féltékenyek lesznek. Ezt tanuld meg! Ha nincs elég szeretet benned és már felnőttél, ne a szüleidet hibáztasd érte, mert valószínűleg ők ennyit tudtak számodra adni. Vedd a kezedbe saját sorsodat, és kezdd el megváltoztatni a magadhoz való hozzáállásodat! Kezdd el elfogadni azt, aki vagy és tanulj másoktól, hogy jobb lehess! Amilyen barátaid vannak, onnan indulsz. Olyanok vagytok, és amilyenné nevelitek magatokat, olyanok lesztek barátaitokkal együtt.

Az élet egy folyamatos változás. Nem lehet azt mondani, hogy elkészültem. Aki azt állítja, hogy elkészült, az már nem fog tovább változni. Ha nem változol, akkor unatkozni fogsz. Ha unatkozol, akkor nem akarsz élni, és ha nem akarsz élni, akkor mindenkit, aki körülötted van, lehúzol magadhoz, az unalom, és nem akarok élni állapotába. És ha sokan vannak ebben a nem akarok élni állapotában, akkor az egész Föld, és vele együtt az egész Univerzum haldoklik. Ez a mi felelősségünk! Magunkért, és ez által egymásért. Nem a Földért kell először tennünk, hanem önmagunkért. Ha önmagunkért tettünk, akkor Földünk automatikusan jobb energiákat kap tőlünk. Szeretjük Őt, és hálásak leszünk neki. Addig viszont, amíg szeretni sem tudunk, sajnos saját testünk görbületei, hiányosságai, békétlenségei fogják megmutatni számunkra, hogy még inkább magunkkal foglalkozzunk, és ne a Földünkkel. Még nem vagyunk készek, jót adni Földünknek, hát még Univerzumunknak. Az Univerzum teljességéről, és önmagában való tökéletességéről írok legközelebb.