Földünk folyamatos mozgásban van, a mozgás az ő lüktetése, a mozgás az ő keringése: senki sem élhet mozgás, azaz keringés nélkül. Azok a lények, akik már nem mozognak, halottak. A föld is a mozgás által él és mozgásának iránya illetve formája által él valamilyen életet. Ha a föld jó irányba mozog, akkor folyamatosan fejlődik, ha rossz irányba mozog, akkor visszafejlődik, mint az az emberi test, akinél a vér akkor jól fejlődött, amikor jól forgott benne az energia és amikor már kevés, vagy rossz minőségű vér áramlott benne, akkor meghalt. Az emberek pont úgy működnek, mint a föld. Pont úgy, mint minden élet, a keringéstől függnek. A földnek a keringése saját tengelye körül történik. Nekünk is, csak nem értjük, hogy a tengelyünk a gerincünk. Ezért nagyon fontos a gerinc és ezért nem mindegy, hogy a tengely milyen állapotban van. A mi gerincünk igencsak kimozdult, így keringésünk egy nem tökéletes tengely által történik. Ahol a gerinc kimozdult, ott helyre kell állítani nálunk is és földünknél is. Ha a gerinc annyira kimozdult, hogy már helyreállíthatatlan, akkor az egyén ideje korán meghal. Ha viszont tudunk foglalkozni a gerincünkkel, akkor megérthetjük az anatómiánk lényegét. Annyit már tudunk, hogy az egyenes gerinc igaz embert tükröz, de azt nem gondoljuk, hogy ha valakinek gerincferdülése van, az kihat a személyiségünkre. Miért? Pedig ezek összefüggnek. Tanulmányozták már többször a beteg gerinccel született embereket, de mindig csak a kiváltó okot keresik, hogy miért ferde a gerinc. Rossz hírem van, a szülőktől. Azért a szülőktől, mert amilyen a két szülő, azt mindent tőlük örököljük. Ahhoz, hogy egyenesebb legyen a gerincünk, tengelyünk, mint szüleinknek, meg kell állapítani, hogy van gerincferdülésünk és kezelni vagy legalább karbantartani kell azt. Miért? Hogy ne görbüljön tovább. Miért ne görbüljön tovább? Azért, mert akkor még betegebbek leszünk, még egyensúlytalanabb életet hozunk majd létre, ami kihat a földre is. A föld gerince mi vagyunk. A rajta élő létformák alkotják tengelyét áttételesen. Mi teremtjük földünket olyanná, ami nekünk tetszik. Ha nem tetszik, hogy hol folyik egy folyó, szabályozzuk, ha nem tetszik, hogy hegyek határolják a völgyeket, elhordjuk a hegyet. Minden ilyen beavatkozás kimozdítja földünket a tengelyéből.

Beszéljünk a testünkről, mert abból könnyebben értjük a problémát. Nem tetszik, hogy kicsi a mellünk. Megnövesszük valamilyen beültetéssel. Nagyobb lesz. Szuper, örülünk, jól érezzük magunkat ettől, de egy idő után el kezd fájni a hátunk, hiszen egy plusz hirtelen terhelést kaptunk a hátunk számára, amelyhez még nem szokott hozzá a testünk. Használhatjuk ezt a tudást jóra is, miszerint érzem, hogy fáj a hátam és elkezdek edzeni, hogy az izomcsoportom - ami eddig tartotta a mellemet - több legyen, de nem számolunk más nehézségekkel. Lehet, hogy azért nem fejlődött ki már a mellünk, mert hátunk, vagy tüdönk, szívünk nem bírta volna a terhelést, hiszen a mell a testben több mindent is nyomhat. Ha a tüdő, a szív vagy a gerinc megfelelő formájú, méretű, akkor megfelelő terheléssel képesek vagyunk női mellet növeszteni. Ha a tüdő kicsi, akkor asztmatikus problémákat fog okozni a nagyobb mell. Ha a szív kicsi, akkor a keringésből vesz el a mell, amíg nő és addig valamely más szervünk nem kap elég vért: így lehet, hogy hormonhiány áll be, amikor megnőtt a mell. Mindennek mindennel van dolga a testben. Ugyanez van földünknél is. Amíg viszont nem értjük testünket, ami egy kicsiny pont a földünkhöz képest, hogyan akarjuk érteni földünket? Sehogy, így nem is foglalkozunk vele, hogy milyen hatást fog kiváltani később a folyók szabályozása, amikor az számunkra most fontos. A most változásai viszont egy másfajta életet fognak teremteni földünkön, akár a testünkben zajló változások, akár földünket érintő változások egyaránt. Földünket mindig a rajta élő létformák alakítják. Régen a mamutok  lezabálták a növényeket róla, ezért melegedett föl a föld: ez volt a klímaváltozás oka. Most mi „zabáljuk” le a fákat, mi tesszük tönkre a földünket azzal, hogy nem értjük, hogy a föld is ugyanúgy négy elemből áll, mint mi: föld, víz, levegő és tűz. Ezek aránya benne is nagyon fontos, mint bennünk. Bárhol megborul az egyensúly, az kihat a többire, mert a föld is - mint az emberi test is - egyensúlyra törekszik: ha kiírtjuk a fákat, a levegő elemet a föld azonnal tűzzel fogja pótolni. Több lesz a napsütés és próbálja kiegyenlíteni magát. Ha sok a tűz, akkor próbál több vizet juttatni a légkörbe a „fent”, ami a föld felett álló létforma, mert minden fölött van valami. A föld csak azt látja, hogy a négy elem egyensúlya felborult, de azt, hogy hol kell „gyógyítani”, azt nem tudja. Ezért van minden létforma fölött egy másik, egy magasabb színtű létforma, amelyre rá van bízva az alatta lévő létező. Nagyon nagy baj van, mert mi emberek, még a bennünk lévő létformákat sem értjük, hogy segítenek is nekünk a baktériumaink vagy a gombáink, de akkor hogyan bízhatnánk ránk azokat a létformákat, amelyeket növényeknek vagy állatoknak hívnak? Hogyan, ha mi magunkat sem értjük, és ráadásul beleavatkozunk egy olyan létformába is, amely fölöttünk van: ez a föld. Hogy akarunk segítséget kérni a fölöttünk lévő létformától, ha az alattunk lévők helyett elkezdtük irányitani a fölöttünk lévőt. Így aztán teljesen megborult a rend, mert mi emberek teljesen megborítottuk. Innen viszont egy olyan életet élünk, hogy sem előre sem hátra nem nézünk, csak élünk bele a mába. Ha előre néznénk, akkor láthatnánk a következményét annak, ahogy élünk, ha hátra néznénk, leszűrhetnénk tapasztalati értékét annak, ahogy éltünk, de akkor fel kellene vállalnunk felelősségét annak, hogy majdnem elpusztítottuk megint földünket. Meddig akarjuk még tudatlanságban tartani magunkat és gyermekeinket? Meddig gondoljuk még, hogy tetteinknek nincs következménye? Meddig akarunk még önző gyermekek lenni, akik csak arra gondolnak, hogy nekünk legyen?

Nem tudunk együtt élni és nem tudunk közösségben élni, csak kárt okozunk és ártunk. Vezetőink hűen tükrözik azt az életet, amelyről írtam. Amit lehet, azt kivesszük magunk számára és hogy utánunk mi lesz….. A fejlettebb társadalmak már régen rájöttek erre. Próbálnak tenni ellene, de ha egy osztályban van két rossz gyerek, akkor vagy meg kell tanulnunk őket beintegrálni a jók közé vagy el kell őket távolítani az osztályból. Magyarország megint közel van ahhoz, hogy eltávolítsák őket az osztályból. Nem tudnak beintegrálódni és ha megfigyeltétek, minél butább valaki, annál hangosabb, hőzöngősebb. Olyanok leszünk nemsokára így, mint Észak Korea. Ha még egy „Észak Korea” születik, akkor már kimozdítható a világ, mert a kritikus tömeg azt fogja akarni, hogy harcoljunk butaságunkért. Ez az ország még soha sem tanult hibáiból. Mi mindig a rossz oldalra álltunk. Ennek a hibáit csak úgy tudjuk elengedni, hogy ha hagyjuk magunkat vezetni valaki olyan által, aki fölöttünk van. Nem sok olyan van, aki alattunk lenne, de mi mindig megtaláljuk őket. Azért, mert - mint egy kis gyereknek - szükségünk van a dicséretre az ajnározásra, hogy milyen szuperek vagyunk. Gondolkozzunk ezen és próbáljunk érteni. Azok az emberek, akik értenek, nem akarnak tönkre tenni mindent. Minél jobban értenek, annál inkább szeretnék széppé tenni világunkat, nem csak saját maguk számára. Azok az emberek, akik értenek, jövőt szeretnének teremteni, akik viszont buták és nem értenek, csak a mának élnek. Azért tudom, hogy miről beszélek, mert én is éltem a „másik oldalon”. Nekem is csak az volt a lényeg, hogy minél jobban éljek Ma. Most viszont, hogy gyermekeim vannak, gondolnom kell az ő világukra és ez felelősség. Ébredjetek ti is fel és kezdjétek vállalni tetteitekért a felelősséget és ha rájöttök, hogy hibáztatok, akkor együtt próbáljuk megoldani: együtt az emberek, akár országok összefogásával. Tanuljuk meg felelősségünket felvállalni és kezelni. Legközelebb a felelősségről írok és arról, hogy ez hogy teremt egy felnőtt, felelős társadalmat. Legyen szép napotok.