Mindenki örököl valamit: egy testet, egy családot, egy életet. Hozzá is tehetünk ehhez és fel is élhetünk mindent. Aki feléli a vagyonát, az közben feléli, elégeti a fizikai testét is. A test analóg az életünkkel. Ha teremtesz, a testben is történik valami, ami a teremtéseddel analóg. Teremteni tudunk jól és rosszul is: jót és bántót is. Nem mindig akarunk rosszat, de attól még ha valakinek ártunk, az a mi felelősségünk lesz. De a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. A teremtés több szálon fut életünkben. Teremthetünk csak a testünkből, amiben nagyrészt a testi erő, ügyesség vesz részt: ilyenkor kétkezi munkára gondoljunk. Egy asztalos teremtésére, egy varrónő teremtésére, stb. Teremthetünk szívből és itt már erőteljesebben elkülönül az, ami a testi teremtésnél még csak csúnya vagy szép bútor lesz. Jól vagy rosszul varr a varrónő. A szívbéli teremtésnél már érzelmeink milyenségéből teremtünk: jó szándékkal vagy rosszal. Kívánhatunk magunknak vagy másnak szép életet, utazásokat, boldog párkapcsolatot, de ha a miénk mind rossz, akkor azt az érzést tudjuk hozzátenni. Abból teremtünk és az már nem biztos, hogy ajándék lesz a másik számára. Előbb teremtsünk a mi életünkben jót. Legyenek jó és látható pozitív változások benne, hogy ezáltal ténylegesen áldást tudjunk adni. Az áldás pozitív szándék kifejezése és adása. Az átok ennek ellenkezője: negatív szándék kifejezése és adása. Negatív szándékot csak az tud adni, akiben vannak negatív érzelmek. Sok negatív érzésből semmi mást sem adhatunk, mint bántást. A bántás viszont visszajön azért, hogy tanuljunk belőle. Tehát érzelemből több kárt is tehetünk, ha nem ismerjünk magunk érzelmeit eléggé. Az érzelmek csak akkor kontrollálhatóak, ha ismerjük őket: az érzelmeket, amelyek bennünk vannak. Néha amikor kinyílunk, láthatjuk, hogy elolvadunk-e olyankor a szeretettől vagy a hálától, avagy dühöngünk, szitkozódunk vagy bántunk? Megérthetjük magunkat, ha visszanézünk szüleinkre, akik békét is és dühöt is hordoztak, sőt szeretetet és gyűlöletet is akár. Megérthetjük, hogy honnan jönnek belőlünk a kontrollálatlan érzelmek, de a felnőttségben javíthatunk, változtathatunk magunkon. A magunkon való változtatáshoz néha látnunk kell, hogy mit tudunk teremteni a kapott, hozott energiáinkból. Csak akkor akarunk változtatni, ha azok nem jók. Egyelőre még nem vagyunk tökéletesek, úgyhogy én csak javasolni tudom az önvizsgálatot érzelmeinken és a változtatást, mint lehetőséget. A Szellem is teremt. A Szellem a gondolatainkból hoz létre képeket. Vágyak útján jelenik meg, hogy szeretnénk elutazni Zanzibárba pl. Miért? Mert láttunk egy képet, hallottunk egy történetet és az agy azonnal elkezd kombinálni, teremteni. Az agy már úgy gondolkozik, hogy ott van. A Szellem nem kötődik “senkihez”. Ő úgy érzi, hogy szárnyal. Már ott is van, de ilyenkor rá kell jönnie, hogy a test az önálló szárnyalásban megakadályozza. A test és a Lélek is képes megállítani a szellemet. Ha a Lélek nem vágyik eléggé Zanzibárba, akkor nem fog beszállni a teremtésbe. Rá kell jönnie a Szellemnek, hogy csak együtt tud teremteni a testtel és a Lélekkel. A Lélek viszont először a testhez hűséges. Ha a test jól van, akkor a Lélek is jobb indulatú. Egy beteg testben a Lélek mindig magához képest gonoszabb, bántóbb. A szellem is sokkal okosabb egy jó egészségű testben. A Szellem akkor szárnyal, mert jön vele a test. A teremtés első lépése tehát a test, a Lélek és a Szellemünk, értelmünk megismerése. A második lépés ezek összehangolása. Az összehangolásban mindig a testből induljunk ki. Ha javítjuk a testünket, akkor a Lélek is és a Szellem is magasabb rezgésből boldogabb, kedvesebb, okosabb, bölcsebb lesz. A Szellem egy ideig elhiszi, hogy vezet. EZ AZ EGO? Aztán rájön, ha együttműködik, akkor nem kell elválasztania magát a test és Lélek kombótól. Ha együttműködik, akkor az ember nagy dolgokat képes létrehozni. Képzeld el, hogy van egy 100 milliós tartozásod. Mi történik? A test önmagában belerokkan, hiszen fogalma sincs, hogyan teremthetné elő azzal a munkával, amivel eddig sem sikerült. A Lélek pánikol, iszonyúan fél, hiszen mi van, ha nem sikerül? Mi lesz, ha hajléktalanok leszünk? Milyen lesz az élet tovább? Egyedül a Lélekre ne számíts ilyenkor. A Szellem viszont gondolkozik, megoldást keres. Kitalálja, hogy mit kell dolgozni, miből fogod összegyűjteni a 100  Milliót, de rájön, hogy ahhoz, hogy munkát válts, tanulni kell. A tanulásba pedig elmegy egy csomó idő. Nem baj. Felmotiválja a testet, hogy aktívabb legyen: mozgásra készteti. Ezzel a szív is jobban dobog, amitől a lélek elkezd bízni. Ha a Lélek már bízik, akkor az agy is kap elég vért, amitől tanulhat és így szép lassan együtt megoldják azt, amit kell. Megteremtődik a pénz, a bank elviszi, de a tudás megmarad, amiből immár saját maga számára is teremthet újabb 100 Milliót valaki. Ilyen az, amikor azért teremtünk, mert a szög nagyon szúrja a fenekünket. Van viszont olyan, amikor a család annyira jómódú, hogy a gyermeknek nincs semmire szüksége. Nem hogy tartozása nincs, de még szüksége sem. Ilyenkor sajnos a motiváció kicsi: vagy feléli azt, ami van és ezzel egyidőben feléli a test tartalékait is vagy megpróbál másért teremteni: másnak teremteni. Olyan nincs, hogy valakinek ne lenne hiánya. Lehet az is motiváció, hogy segítsünk az elesetteken, szegény kutyákon, gyerekeken, elszegényedett családokon, bizonyos országokon vagy akár az emberiségen. Bárki lehet segítő, de először önmagát, azaz önmaga tökéletesítését kell megoldania. Aki hiányban van akár érzelemből, akár a fizikumában lévő tökéletlenségekből, akár értelemből, abból teremt. Rakjuk helyre magunkat és tanítsuk meg, hogy miért is vagyunk itt: azért, hogy rendet tegyünk. Azért, hogy amit egykor elrontottunk, most kijavíthassuk. Azért, hogy adjunk, de adni jó szívvel csak az tud, aki már nem szenved hiányt. Aki egészségtelen, nem tud örülni a másik egészségének, féltékeny rá. Aki tele van érzelemhiánnyal, nem tud örülni a másik szerelmi életének: féltékeny vagy irigy lesz rá. Aki pedig nem okos, nem tud barátkozni egy nagyon okos emberrel, mert irigykedni fog rá. A hiányok, elválasztanak bennünket egymástól. Ne ragadj le a hiányaidban. Ne elégedj meg azzal, amid van. Akarj többet! Akarj gyógyulni, akarj jobban szeretni és legyél okosabb, bölcsebb! Mindegyikbe kell majd energiát tenned, de ha te magad változol, akkor nem fogod ugyanazt az életet élni, mint a szüleid. Ha nem éled ugyanazt, mint ők, akkor elmozdultál. Ha elmozdultál, akkor máris tudsz adni: lett miből. Aki viszont áll és nem mozdul, az megállítja a többieket. Amikor valaki áll, annak a testében is megállnak a folyamatok. Megáll az élet benne, leáll a keringése és meghal. Az élet egy folyamatos lüktetés. Találj célt magadnak! Találd ki, hogy miben fejlődnél és elindulsz. Ha elindulsz, végre élsz. Az életet élni és mozgatni kell. Mi a mozgás? Erről írok legközelebb.