A Föld egy olyan bolygó, ahol minden – ami megszületik – teret hasít ki. Az a tér a testünk, és ez a tér lehet emberi test, növényi, állati, tárgyi test egyaránt. Minden, ami körberajzolható, az valaminek a része. Valamiből születő test. Mi az a valami, amiből születünk? Az a valami – a minden. A minden egyben értelmezhetetlen, hiszen ha nincs valamihez képest, akkor a mindennek semmi értelme. Ezért jött létre a „semmi”. A semmi, ami a fény árnyéka. A semmi, ami a valamihez képest jellemzi. Ha nincs semmi, akkor a mindennek nincs értelme. A Föld valamihez képest egy bolygó, de ha csak önmagát látja a Föld, akkor mindennek gondolja magát. A Föld is ugyanúgy egy része a mindennek, mint az ember és a tárgyak. Hogy ki mekkora részt határol el magának, az mindegy, de abban az elhatárolt részben szeretné megmutatni magát. Ezek a testek. A testek körbezárnak egy fényt, egy részt a mindenből. Erre mondják, hogy test és lélek, vagy test és szellem vagyunk. Mi a lélek, és mi a test?

A lélek a fény, ami a mindenből egy kihasított, lehasított rész. Önmagában nem értelmezhető, mert test nélkül nem tudja megmutatni magát. A testek viszont attól függőek, hogy ide a Földre vagy más bolygóra, csillagrendszerbe születnek. A bolygók különböző energiateret képviselnek. Ettől függ, hogy milyen elemek alkotják. A Földet azok az elemek alkotják, amelyet a periódusos elemtáblázat tárol. Ebből tudunk testet ölteni itt. Máshol, más bolygókon – eltérő periódusos rendszere alapján – más tudásokból, más típusú testek születnek. Ezek a különbözőségek az univerzumban, a világegyetemünkben. A testek attól függően nőnek meg, hogy milyen célokat hozunk le a fényünkkel; azaz mit tárol a fény, a lélek, aki le akar születni ide vagy máshova. Ha a lélek kihasítja magát a mindenből, akkor tudásának egy része megmarad, és tudásának egy része eltűnik. Azt akarja megtanulni, ami eltűnt, és azt tudja megtanítani, ami megmaradt.

Így kezdődik az ember leszületése. Hoz egy tudást mindenki a mindenből, és hozzá kell tennie azt a tudást a többiektől, akik szintén leszülettek ide valamely tudásokkal, és szintén szeretnének hozzátenni ahhoz.

Ez a tudás lényege, hogy SZÉTOSZTOTTÁK közöttünk. Mi magunk osztottuk szét, hogy játszunk. A fény amikor teljes, akkor mindent lát. Amikor csak egy része van benned, akkor csak részként értelmez mindent. Ha mindent meg szeretnél érteni, akkor ismerd meg az ember, állat, növény és tárgy „társaidat”, akik a minden másik részét hordozzák. Attól leszel teljes, hogy mindent megismersz.

Hogy jönnek ehhez a gyerekek? Úgy, hogy mi azt hisszük, hogy mindent nekünk kell tanítanunk számukra. Ha mindent tudsz, akkor igen. De ha még nem tudsz mindent, akkor ők is hoznak fényt, tudást, és ők is szeretnének hozzátenni ahhoz, ami van. Hoznak egy tudást, de vagy nem adhatják át, mert még azt a mintát tanultuk, hogy a szülő a minden; vagy csak azt várjuk tőlük, hogy tanítsanak minket, mert mi meg azt tanultuk, hogy gyermekünk fölöttünk van. A tudás nem rangsorol. Az ember biztos, hogy tud valamit, de biztos, hogy a mindennek csak egy részét. Mindegy, hogy gyerek vagy felnőtt; macska vagy kutya; virág vagy fa, vagy akár tárgyban jelenik meg a fény, akkor is valamely része csak az egésznek.

Ahhoz, hogy megértsd, mit hoznak a gyerekek, el kell ezt magyaráznom. És akkor nézzük, hogy miért születik ide le valaki. A fény hasad. Kisebb részek szakadnak le róla, amelyek meg akarják fogalmazni magukat testben. Ha én csak egy pici része vagyok a mindennek, akkor csak kicsi testben fogok leszületni, akár tárgyként is. Ha nagyobb rész vagyok, aki lehasadt az egészből, akkor nagyobb testre lesz szükségem, amely be tudja zárni a fényt magába. A test a minden. Minden, ami lehetek, és minden, amibe be kell férnem. A testemet úgy alakítom, ahogy tudásom engedi. Lehetek nagy, kicsi. Szép, csúnya, és lehetek bármi, amit tudok abból, hogy mekkora fényt hasítottam ki az egészből. Az a fény vagyok én, akinek meg kell születni.

Egy tárgy egybe hozza le fényét. Ahogy elkészül a tárgy, úgy született le a fény benne. Az ember nem egyszerre hozza le fényét. Mikor megszületünk, csak 1-2% lélek, azaz fény van bennünk. Amikor növekszünk, újabb fényünkkel kapcsolódunk össze. Azért nem hozzuk le teljes fényünket, mert akkor nem tudunk tanulni. Az ember képes abban gyönyörködni, hogy minél kisebb valami, annál nagyobb tudása van. Elkápráztat minket egy olyan gyermek, aki Buddhaként, Jézusként születik le. Azért kell, hogy csak részben szülessünk le, mert így megtanulhatjuk, hogy nemcsak mi hozunk tudást, hanem itt is van, amit meg kell tanulnunk.

Az univerzum tanít minket, csak mi nem tanulunk. Ha egy gyerek megszületik, akkor élete első éve arról szól, hogy tanul. A következő arról kellene szóljon, hogy ő tanít, aztán megint tanul, és megint tanít. Ezt felejtettük el. Vagy túlértékeljük gyermekeinket, és csak tanulni szeretnénk tőlük, vagy alulértékeljük őket, és csak tanítani akarjuk őket. Egyik sem jó. Ha a társadalomba kikerülsz, és csak tanítasz – tehát állandóan te tudsz mindent jobban – akkor egy idő után kilöknek magukból, és nem kérnek. Ha viszont állandóan csak tanulni akarsz, akkor azt is nehezményezik előbb-utóbb, hogy minek tanulsz annyit, ha nem hasznosítod, és nem adod tovább a tudást.

Állandóan az egyensúlyt próbáljuk megérteni. Gyermekünkön keresztül kezdjük. Tanítsuk őt, amikor kéri, és tanuljunk tőle, amikor mi úgy érezzük! De nem lehet csak tanítani, és nem lehet csak tanulni sem.

A gyermekek – mint mi felnőttek – hoznak egy fényt a testükben, amelyet át kell adni a többieknek. Ez a tudásuk. Ez lehet a szépség, a jóindulat, az igazság vagy bármi. Nekünk pedig hozzájuk kell adni, hogy itt hol tartunk. Meg kell tanítani őket lejjebb születni, hisz itt nem csak szépség, jóság és igazság található. Megmutatjuk nekik, hogy hol tartunk, és ahhoz kellene nekik hozzáadni tudásukat – hogy a csúnyaságból hogy lesz szépség, hogy a békétlenségből hogy lesz béke, és az igazságtalanságból, hogy lesz igazság. Ez az ő tudásuk, ezt kellene hozzátenni ahhoz, ami van.

Az emberek nem értik, hogy a Föld folyamatosan halad, változik. Az az igazság, ami ma igaz, az holnap már nem aktuális. Itt ragadtunk le, és nem akarunk fejlődni. Évszázados, sőt évezredes könyvekből akarunk tanulni. Az az akkori korhoz szólt. Ma már más aktualitások vannak. Itt ragadnak le az emberek a vallások által, mert nem aktuális ma minden szava az „igazságnak”. Annak az igazságnak, amely 2000 éves. Annak ma nincs annyi valóságtartalma, mert nem befogadható sokunk számára. Mindennap kell újabb igazságokat tanítani, addig, amíg megérkezünk a teljes igazsághoz. Honnan tudjuk, hogy megérkeztünk a teljes igazsághoz? Onnan, hogy az örökre megáll. Onnan, hogy azon nem akarsz, és nem is lehet változtatni. Az a jó hírem, hogy vannak ilyen igazságok, amelyek már megállnak, de vannak olyan „igazságok”, amelyek még nem állnak meg. Azok még módosulnak. Mint amikor azt hittük igaznak, hogy a Föld lapos. Ma pedig azt hisszük igaznak, hogy a Föld gömbölyű. Ez az igazság sem örök érvényű még, hiszen ha logikusan végiggondolod, hogy egy olyan forma, amelyen hegyek és völgyek találhatóak, valószínűleg nem lehet gömb. Akkor, amikor többet fogunk tudni róla, akkor ez az igazság felülíródik. Sokszor azért nem tudjuk könnyen felülírni a részigazságokat, mert számunkra „nagy” ember mondta, fedezte fel. Azok az emberek is csak egy részt tudtak az egészből. Akik pedig mindent látnak, azok segítenek tanulni. Nem kérkednek a tudásukkal, mint egy jó szülő, aki nem állandóan a maga igazával van elfoglalva, hanem megmutatja gyermekének, hogy mi van benne, és mit kell hozzátanulnia. A szülők rendkívül sokat tudnak, de a gyermekek is. Ne tanítsuk arra gyermekünket, hogy hogyan szeressen élni, mert azt ő kell, hogy akarja! Arra viszont taníthatjuk, hogy mi hol tartunk és ezt hogyan értük el. Hagyjuk őt kitalálni újabb lehetőségeket fejlődésükre. Akkor kell elengedni a kezüket, ha jobb ötleteik lettek.

A világ viszont féltékeny erre. Le akarják nyomni addig őt, míg túl jó. Ne találj fel addig semmit, amíg meg nem érted, hogy hol tartunk, mert különben lenyomnak vagy megölnek, és elveszik a tudásodat, amit bezárnak valahová, mondván hogy nincs itt az ideje. Tanulj meg leszületni, és nézd meg, hogy hol tartunk, és ehhez képest hozd le tudásod. Ahhoz képest, hogy hogyan tudjuk elfogadni, befogadni. A tudásnak az a lényege, hogy áramoljon. Oszd meg mindenkivel, aki érti, és tegyetek hozzá egymásból! A tudás így nő. A tér pedig, ami körülzárja a tudást, a fényt – az emberi test. Ezt a testet azért kell vigyázni, óvni, mert ebben születik le a lélek. Ebben születik le a fény. Ha a fény megérkezik egy testbe, benne tud maradni, ha jó állapotú sejtjeid vannak. Ha nem jó állapotúak – lyukasak, degeneráltak – akkor kifolyik rajta a fény. Nem tud bent maradni. Attól fog bent maradni a fény, hogy egészségesen eszel, jó levegőn vagy, és boldogan élsz. Ez tartja benn a fényt a testben, ezért születik le a lélek, hogy éljen boldogan. Erről írok legközelebb.