Nem sok mindent tudunk földünkön kívülről, viszont régen még a lakhelyünkön túlról sem tudtunk sokat. Attól, hogy nem tudtuk: mi van a szomszéd városban, még tudtuk, hogy létezik. Most ha valamiről nem tudunk, akkor nem is létezik. Ez a legtöbb ember álláspontja. Ez struccpolitika.

Világunkat nagyon sok bolygó, csillag, fényforrás és köd veszi körül. Nem vagyunk egyedül a bolygón és nem vagyunk egyedül univerzumunkban sem. Világunkat úgy éljük, hogy sok mindent nem ismerünk benne. Ezeket hiányoknak, számunkra hiányoknak hívom. A hiány a meg nem ismert, de attól még valami, ami létezik. A hiánytól, amit nem ismerünk, félünk. Azért félünk, mert még nem ismerjük. Lehet, hogy ha megismerjük, akkor már nem lesz félelmetes, hanem izgalmas vagy akár érdekes lesz inkább. Világunkat bolygók veszik körül. Tudjuk, hogy amin mi élünk, az is egy bolygó. Feltételezzük, hogy minden bolygón, ami forog, tehát kering, van élet. Ez így is van, de vajon tudunk e mindent az életről?

A mi bolygónkon is valamilyen módon határozzuk meg az életet. Azt mondjuk, hogy egy bizonyos életfunkciót már életnek nevezünk, hívunk, míg attól kevesebb funkciót élettelennek határozunk meg. A létformák, amelyekben itt éljük, élhetjük életünket, különbözőek. Élhetünk emberként, állatként, növényként, tárgyként, kövekként, homokként, stb. Ezek egy részét élőnek, egy részét pedig élettelennek mondjuk, mint azt az embert mondjuk élőnek, akinek lelke van és azt az embert már halottnak mondjuk, akinek nincs lelke. Az emberek, a növények és az állatok valamely mennyiségnyi lelket tárolnak abban a testben, amelyet kihasítottak a mindenből. Ez a körvonala a testnek. Ha sok lélek, azaz tudás vagy fény van bennünk, akkor határozottak, erősek, irányítóak leszünk. Abban az esetben, ha kevés lélek van egy emberben, ő irányított vagy határozatlan, erőtlen lesz, és a nagy hal mindig megeszi a kicsit. Ez az egyensúlytalanság oka köztünk.

Térjünk vissza oda, hogy a földön kívül is léteznek élő lélek által körülzárt testek. Mi mindig olyat keresünk más bolygókon, más univerzumokban, amilyeneket itt már megismertünk: tehát embereket, állatokat, növényeket, köveket, stb. Mi van akkor, ha egy másik bolygón más típusú létformák élnek. Mást jelent ott a legmagasabb típusú életnek lenni, mint itt. Akkor nem emberi külsőt fogunk találni ott, hanem valami teljesen mást. Innentől kezdve az emberek azonban megijednek. Ha másképp néz ki valakim, mint mi, akkor veszélyes. Sajnos még saját bolygónkon is küzdünk néhányan ezzel. Aki fehér, az veszélyes a feketék számára. A fehérek viszont félnek a sárgáktól. A félelem - ahogy említettem már - tudáshiány. Ha én megértem, hogy mi a szerepem a bolygón, mint fehér ember, akkor élem ennek tudását. Ha már mindent megismertem, ami a fehér ember tudása, akkor elkezdek unatkozni. Akkor érdekelni kezd, hogy mit tudnak a feketék vagy a sárgák. Hogy tudom meg, hogy ők miben jók? Ha nyitok feléjük és elkezdek érdeklődni tudásaik iránt. Ha nem is nyitok feléjük, akkor egy állandó félelem lesz köztünk, amely nem vezet sehová, csak állunk. Ha a félelmem akkora, hogy nem merek nyitni feléjük, akkor más fehér emberek által kaphatok információt róluk a többi fehér ember részinformációiból. Körülbelül ennyit tudunk a körülöttünk lévő létformákról, hogy némely ember már látott ufót, néhányan már beszéltek velük, néhányukat tanították, néhányukat bántották, stb. Ennyit tudunk a körülöttünk lévő életről. Ahhoz, hogy ne féljünk tőlük, hanem megértsük őket, nyitottan kell hozzájuk állnunk. Nyitottan, hogy kik vagytok, mit szeretnétek, mi a ti célotok és hogy kerültetek ide? Amikor két idegen létforma találkozik, először közös nyelvet kell találniuk. Ugyanígy vagyunk a kutyákkal is. Ha akarunk tőlük valamit, akkor előbb megnyílunk feléjük és azért próbáljuk irányítani őket, mert úgy látjuk, hogy okosabbak, bölcsebbek vagyunk. Ha a kutyákat tudjuk irányítani, akkor tényleg fölöttük vagyunk. Ha nem tudnánk, akkor ők irányítanának minket, mint ahogy némely gyenge embert irányítanak is. Akiben több a lélek, a fény, abban több a tudás és az irányít.

Mi van akkor, ha a másik bolygók létformái magasabb tudattal, vagy lélekkel rendelkeznek? MI van akkor, ha bennük több a fény, a tudás? Semmi: akkor ők fognak minket irányítani és tanítani. Mi van akkor, ha ők kevésbé fényesek vagy okosak vagy bölcsek? Semmi: akkor nekünk kell őket irányítani és tanítani. Honnan tudom, hogy egy létforma fölöttem van vagy alattam? Onnan, hogy aki lejjebb van, az fél, az fél jobban.

A földünkön nagyon sok létforma van. Univerzumunkban még több, de úgy ahogy földünkön is naponta születnek új fajok, ugyanúgy univerzumunkban, sőt a világegyetemünkön is naponta újabb fajok, létformák születnek. Mindenkinek kell valakitől tanulnia és mindenki tud valakiket tanítani. Akkor áll fel a rend, ha mindenki megtalálja tanítóit és mindenki megtalálja az éppen aktuális tanítványait. Ha én megtanítottam már azt a tudást - amit tudok - másoknak, akkor újra tanulni fogok. Az újabb tanuláshoz új emberek vesznek körül, akiktől én is tanulok. Ha egy ember már mindent megtanult társaitól itt a földön, akkor nem tud mástól tanulni, csak egy magasabb létformától. Valakitől, aki több tudással rendelkezik nála. Isteni élmény tanulni, de borzasztó dolog az, ha nincs kivel megosztani tudásodat. Az visz minket előre, ha megoszthatjuk valakivel örömünket, hitüket, tudásunkat. Ha nincs körülötted senki, akinek elmondhatod, hogy ufóktól vagy valamilyen más létformától tanulsz, akkor egy idő után megunod. Nincs kivel megosztani. Ezért a tudásnak az a lényege, hogy tovább kell adni. Amikor valaki azt mondja, hogy ufókkal kommunikál, azt vagy bezárják ma a diliházba vagy csak kinevetik. Ugyanez történt akkor is, amikor mindenki abban hitt, hogy a föld lapos, majd valaki azt merte mondani, hogy gömbölyű. Őt is majdnem megégették és jól kinevették. Aztán valaki szintén erre a következtetésre jutott. Majd még valaki és még valaki és még valaki. Egyszer csak annyian állították azt, ami az előző hitrendszerrel teljesen ellentétes volt, hogy az emberek elkezdték elhinni, majd bizonyítások sokasága által elfogadott tény lett. Már rég bebizonyították, hogy az ufók léteznek. Találtak is több testet, amelyeket fel is boncoltak. Nem titok immár, de addig, amíg nem értik őket a tudósaink, addig nem akarnak több információt átadni róluk. A tudósaink a testek vizsgálatával ismerkednek a földön kívüli lényekkel. Vannak, akik pedig kommunikálnak velük. A kommunikáció célja mindig annak felmérése, hogy több a tudásuk vagy kevesebb tőlünk. Azért kell ezt tudnunk, hogy tanuljunk-e tőlük vagy nekünk kell őket tanítanunk. Ha mi tanítunk, akkor felelősségünk van feléjük. A felsőbb lények mindig felelősséggel tartoznak az alattuk lévő létformák felé. Ha viszont ők tanítanak minket, akkor pedig alázatosan figyelmet kell fordítanunk feléjük. Az embereknek az alázattal komoly problémáik vannak. Erről írok legközelebb.