A teremtő ember nem tud csöndben lenni, mert azt hiszi, hogy csak a hang teremt. Nem csak a hang teremt. Hallottunk már a gondolat teremtő erejéről is, csak nem értettük még meg. A hang egy hullám, amely ugyanúgy, ahogy a vízbe dobott kő által képzett hullám, eljut az tengerben mindenhová. Bizonyos értelemben a kövek, a szigetek töréseket okoznak benne, itt a hullám átalakul, megtörik, változik. Így változik a hang hulláma is. Bizonyos időszakonként, amikor szólunk, egy hanghullám hagy el minket. Ezt a hullámot módosítja egy másik ember, és addig tud módosulni a hang, amely belőlünk kijött, amíg megérkezik oda, ahova szántuk. Ha úgy érkezik meg oda, ahogy akartuk, akkor egyenes hangról, szemtől-szemben való beszélgetésről van szó. Ha nem úgy érkezik meg, akkor megtörik, módosul, mint a hullám a tengerben. Ilyenkor már más információ jut el az aktuális személyhez. Jobb vagy rosszabb. Mindenképpen a szemtől-szemben kommunikációt javaslom, hiszen azzal lehet azt közvetíteni, amit szeretnénk. Gondolat. Ugyanígy egy hullám. Egy olyan hullám, amely mindenképpen akadályokon, szigeteken halad keresztül. A gondolatot nap mint nap, folyamatosan közvetítjük a mi kis emberi tengerünkben. Ha nem tudunk olyan gondolatokat közvetíteni, ami építő, akkor ne közvetítsünk. Erre szolgál a csend. Amikor egy ember elcsendesedik, tiszta, egyenes hanghullámokat közvetít. Az egyenes hanghullámok kiegyenesítik a görbéket. Javítják a többi ember hang által történő kommunikációját. És mi a helyzet a rossz gondolatokkal? Hatnak. Hatnak mindenkire. Ha viszont valakinek jó gondolatai születnek, akkor azok is hatnak mindenkire. Vannak olyan gondolatok, amelyek hullámként kioltják egymást, mint ahogy szavakként is léteznek olyan hullámok, amelyek kioltják egymást. Azok a szavak kedvesek, amelyek kioltják a békétlenséget. Egy hullámhosszra kerülni valakivel – jó. Nagyon jó. Úgy érzed magad, mint otthon. Mint amikor önmagadra találsz. Ha mindenkivel rossz, akkor a belőled kiáramló hullámok ilyenek. Rosszak. Változtasd meg! Hogyan? A csend erejével. Hallgass! Tanulj és figyelj!

Azok az emberek, akik csöndben tudnak maradni, képesek tanulni, fejlődni. Meghallhatják azokat az embereket, akik jót szólnak, okosak, és tanulhatnak, fejlődhetnek tőlük. Azok az emberek pedig, akik csöndes emberekkel találkoznak, kincsre leltek. Lelassíthatnak mellettük, és megérthetik a gondolat erejét, amelyhez nem kell szó.

Amikor az ember elkezd megvilágosodni, érteni, akkor elkezd csendben is lenni. Miért? Hogy megértse önmagát, azaz az önmagában rejlő teremtő erőt. Hogy miből teremt? Jó energiából, fényből, szépségből vagy kevésbé jó energiából, hiányokból, békétlenségekből. Minél inkább jó energiából teremtünk, annál szebb lesz világunk; és minél többen teremtünk jó energiából, annál gyorsabban lesz szebb világunk. Teremtsetek szépet! Hogyan? Úgy, hogy ismerjétek meg magatokat, és lássatok rá hiányaitokra, problémáitokra, félelmeitekre, és változtassátok, alakítsátok át. Változtatni valamin csak úgy lehet, ha rájövünk magunk hiányosságaira, vagy valaki felhívja hiányosságainkra a figyelmet. Azt általában nehezen kezeljük. Nem szeretjük, ha valaki felhívja figyelmünket problémáinkra. A világ azonban azért szereti felhívni a figyelmünket bizonyos problémákra, hogy ne abból teremtsük, ne abból hozzunk létre újra valamit; hiszen abból, a rosszból, csak rosszat tudunk létrehozni. A rossz energia bántó, és nem építő. A bántó energiákat át kell alakítani! Úgy, ahogy egy gyermeknél tesszük. Megneveljük őt, hogy ne beszéljen a másik gyerekről csúnyán, mert ha őróla beszélnek csúnyán, akkor neki is rosszul esik. Így tanítjuk gyermekeinket, és így írjuk, írhatjuk felül a rossz energiákat magunkban is. Így, hogy kijavítanak minket, vagy úgy, hogy mi magunk javítjuk ki magunkat.

Ahhoz kell a csend, hogy rálássunk önmagunk hibáira. Ahhoz, hogy rálássunk, és utána kijavíthassuk őket. Ha valaki segít, és korrigál rajtad, ne vedd rossz néven, hanem gondolkozz el rajta! Legyenek bizalmasaid, akitől elfogadsz segítséget! Kérdd meg őket, hogy nézzenek kívülről, és segítsenek rálátni hibáidra, hiányosságaidra! Ne sértődj meg akkor, ha kijavítanak! Ne sértődj meg akkor, ha változtatni akarnak! Te kérted. A gyerek ilyen. A referencia személytől fogadd el! Attól, aki a szülő, vagy az, aki számodra referencia. A szülők az alapján tudják változtatni, korrigálni gyermeküket, hogy ők hol tartanak. Az alapján, hogy milyenek. Ha egy szülő felméri, hogy gyermekével baj van, akkor változzon. Változzon, mert gyermekének ő a referencia! Csak őtőle fogad el változást. Ha a szülő rossz, akkor gyermekét sem tudja jóvá alakítani csak azáltal, ha ő előtte megváltozik. Hogyan? Úgy, hogy rájött, hogy rossz. Rájött, hogy abból az energiából, tudásból, félelemből gyermeke sem lesz más. Ekkor a bölcs szülő – amilyenné a csend által lesz – változik. Rálát hiányosságaira és bepótolja azokat. Rálát problémáira és kijavítja azokat. Rálát erényeire és megtartja, sőt továbbadja azokat. Bölcsességgel akkor rendelkezünk, ha már rálátunk világunk nagy részére. Az pedig akkor történik, ha minél több embert megismerünk. Azért, hogy lássuk, hogy mi mozgatja őket. Mi motiválja őket? Kinek mi a fontos, és hol görbültünk el? Kollektív görbülésről beszélünk, hiszen a gondolat is hat mindenkire. A gondolat, amely azt tartalmazza például, hogy adót csalni az nem bűn, hiszen ők is lopnak. Nem tartjuk lopásnak innentől kezdve.

Rengeteg ilyen gondolat szorul átalakításra, és rengeteg szó szintén átértékelődik ilyenkor. Amikor elkezdenek hatni egymásra az emberek, akkor ugyanúgy, ahogy a rossz gondolatok, energiák hatnak, ugyanúgy a jó gondolatok és energiák is.

Régen azért vonultak el az emberek kolostorokba, mentek zarándok utakra, hogy gondolataik kitisztuljanak. Ezek mindig új, jobb gondolatokat szültek. Az új, és ezáltal jobb gondolatoknak vissza kell kerülnie a társadalmunkba. Aki elmegy kolostorba, az élete végéig ott ragad. Gondolatai írások formájában jutnak maximum vissza a társadalomba, de ekkor az emberek azt mondják, hogy könnyű egy kövön ülve jól gondolkozni, próbáljon meg valaki napi tíz óra munka mellett megvilágosodni. Nem megy. Azért nem megy, mert gondolataid nagy részét lekötik a mindennapok terhei. Így nem tudunk megváltozni, viszont ha azok az emberek, akik már valamennyit megértettek a mindenből, segítenek nekik, hogy másképp gondolkozzanak, akkor igen. Akkor sikerülni fog.

Ne akarj egyszerre megváltoztatni mindenkit. Adj egy kicsit magadból, mint egy kis kavicsot, mikor bedobsz a vízbe, és várj. Ez a neheze, de higgy abban, hogy ami egyszer elindult, az biztos, hogy célba ér. Higgy magadba, és higgy jobban az emberiségben! Vannak, akik lent helyezkednek el a társadalmunkban, az valamikor nekünk is kezdő helyünk volt. Mindenki elsősként kezdi, és bárki elérhet a csúcsra gyors haladással is, és lassú haladással is. Te döntesz. Te döntesz arról, hogy hogyan szeretnél haladni. Ebben a haladásban a csend egy eszköz, amelyen keresztül kívülről láthatod magad. Rávilágíthatsz hibáidra és változtathatsz rajta. Ha minél előbb szeretnél végére érni tanulásodnak, akkor sok barátod legyen, akik segítenek ebben. Akik megmondják, ha rossz vagy. Akik rávilágítanak hibáidra. Nem az a barát, aki mindig úgy gondolkozik, úgy gondol mindent, mint te. Attól nem tanulsz semmit. Ő csak bólogat, és megfelel neked. Nem ez a barátság, és nagyon nem ez a párkapcsolat. Legközelebb ezekről írok.