A félelmeink olyanok, mint egy útvesztő. Egy félelmet kibogozunk, megfejtünk, jön a másik addig, amíg mind eltűnik. Amikor eltűnnek a félelmeink, akkor mindent értünk, mindenről tudunk mindent. Ilyen ember most nincs, de lehet cél ilyenné válni. Egy félelem megoldása abból indul el, hogy rálátok, akkor képes leszek megoldani azt. Mi mindannyian félünk attól, hogy új vezetőink legyenek. Félünk attól, hogy biztosan ők sem lesznek jobbak. Félünk és ezért nem mozdulunk. Akarjuk is a változást, meg nem is. Mozdulni is szeretnénk, de saját magunkat húzzuk vissza azzal, hogy úgysem lesz jobb: ez a közöny. A közöny áthat bennünket. Mindenki, aki tudna tenni, az is áll és vár. Mire várunk? Aki nem tudott eddig semmit és nem is változik, az ugyanazt fogja folytatni. A kormány nem változik. A lakosság nem akar lázadni, változni: ennek a következménye, hogy fiataljaink kezdenek elvándorolni. Ahol van változás, ott szívesen élnek. Ahol nincs mozgás, csak állóvíz, onnan elköltöznek. Mi lesz, ha minden fiatal elköltözik? Ugyanaz, ami már falvainkban látható. A falvak kiüresednek és élettelenek lesznek. Ezek a falvak új vezetőkért kiáltanak. Új vezetők kellenek sok pozícióba, de addig, amíg nem lépünk és mindent elfogadunk, addig semmi sem fog változni. Nagyon könnyű egy országot lenullázni. Egyszerűen a fiatalok elvándorlása kihalást fog eredményezni. Eddig legalább az oktatás jó volt valamennyire: ezért a szülők, akik fiatal gyerekeket vagy egyetemistákat neveltek, itt maradtak. Most már az oktatás is összeomlott. Amikor már tanulni sem tudnak gyermekeink, akkor a középkorúak is elvándorolnak. Ki fog gondoskodni azt itt maradtakról? Az állam képtelen, nem tud jól gazdálkodni. Hol vannak azok a fiatalok, akik hazajönnének kint megszerzett tudásukkal és szívesen hoznák haza Magyarországra a tudást. Lennének új vezetőink, de nem jönnek. Azért nem jönnek, mert alacsony fizetéssel és ezért alacsony tudással várunk embereket a munkahelyeinkre. Ebből mi fog kisülni? Hova vezet ez?

Gondolkozzunk! Amikor az emberek gyermeket vállalnak, szükségük van támogatásra, hogy itt maradjanak. Szükségük van hitelre, hogy otthont teremtsenek és ez a hitel az, ami összesen itt tartja őket. Amikor a kormány erre rájön, rájött, akkor újabb és újabb hiteleket dob piacra. Gondolkoztatok már azon, hogy valamely válság kapcsán, ha nem tudjátok visszafizetni a hiteleteket, akkor mi lesz? Akkor akár még börtönbe is kerülhettek. Az a cél összesen, hogy itt tartsanak minket. Aki okos, az nem köti magát ide. Nem köti magát hosszú évekre egy süllyedő hajóhoz. Gyermekeink jövője lehet más is. Nem muszáj itt élniük, mint ahogy a világban már elindult egy vándorlás. Ha mi tisztességes oktatást, majd tisztességes munkát biztosítunk gyermekeinknek, akkor senki sem fog elvándorolni. Ebben az esetben azonban nem csak a hiteleket kell meglebegtetni, hanem az oktatást és a munkahelyeket kell rendbe tenni. Vannak a kormányban olyan emberek, akik értenek az oktatáshoz, és vannak olyanok, akik a gazdaságot tudnák helyre rakni. Hogy lehet, hogy annyi értelmes és okos ember még nem tudott megegyezni abban, hogy mit is kellene csinálni? Hogy lehet, hogy asszisztálunk a kormány vetítéséhez, hogy minden rendben és ők mindent megtesznek értünk. Ha egy munkahelyen kérnek tőletek valamit és azt nem teszitek meg, akkor vagy elbocsájtanak benneteket vagy tanulásra kényszerítenek minket. Miért nem tudjuk mi is tanulásra kényszeríteni őket? Miért versenyzünk azért, hogy ki van a hierarchia tetején? Azért, mert eddig nem járt felelősséggel. Miért nem járt felelősséggel? Azért, mert emberek sokasága birkaként elfogadta, hogy ez van, mást nem lehet csinálni. Mindig van más. Többször próbálkoztunk lázadással, nem jött be. Többször próbálkoztunk kivándorlással, nem jött be. Gondolkozzatok, hogy mi segíthetne és ha valakinek elindulnak az agytekervényei, akkor ossza meg másokkal. Gondolkozzatok! Ja, de úgy nem lehet gondolkozni, ha félünk. Akkor minden energiánk arra megy, hogy féljünk. A félelem megdermeszt, megmerevít minket. Akkor, amikor félünk, sokkal kevesebb vér áramlik bennünk. Nem tudunk gondolkozni. Kinek jó ez? Annak, aki egyedül szeretne irányítani. Annak, akinek szüksége van arra, hogy ő tökéletes és annak, aki nem tud elfogadni más konstruktív információt: ezt nárcisztikus embernek, vezetőnek hívják. Hogy fogunk így együtt gondolkozni? Hogy fogunk így új dolgokat kitalálni? Hogy fogunk így megújulni? Sehogy. Így fog maradni minden addig, amíg valaki felébred és azt mondja, hogy nem jól csinálják, csináljuk másképp. Ha van épkézláb ötleted, ne tartsd magadban, de addig is próbáld megérteni, hogy a félelemkeltésre már sokszor épült diktatúra. Mi már elhittük, hogy demokráciában élünk. Mi már elhittük, hogy hatalomátvétel zajlott és elhittük, hogy beleszólunk a vezetésbe. Most sajnos látjuk, hogy nem: de addig, amíg beleszólhatunk, neveljünk fel egy generációt, akik szabadon gondolkozhatnak, akik szabadon dönthetnek arról is, hogy hol éljenek. Ezek a gyerekek ha kivándorolnak, nem lesz senki, aki eltart majd minket. Ez békésebb útja a hatalomátvételnek. Ez békésebb megoldása annak, hogy valami változzon. Ha nem megyünk ki, akkor egy idő után megint nem mehetünk. Sokan leszünk itt beszorulva, mert ahol diktatúra van, ott nem fogadnak el más véleményt, mint azt, amit vezetőnk gondol. Bárkinek lehet jobb ötlete, de ha vezetőnk megállt és merev és diktatórikus lett, akkor sajnos nem fogja kérni a segítségedet. Akkor viszont váltani kell. A fiatalok rugalmasabbak. Ez a „narancs” már elöregedett. Nincs leve, szaftja, csak az emlékeiből él, hogy valamikor jó volt. Jó ötletei, gondolatai voltak. Várjuk az újabb gyümölcsöket, akik ötletelnek, gondolkoznak vagy együtt ki kell menni új életet kezdeni, mert itt be fog záródni a határ. Ahol bezáródik a határ, ott megreked a tudás. Nem áramlik az új információ, csak szűrve vagy törvénytelenül. Gondolkozzunk ezen és ébredjünk fel! Gondoljuk végig, hogy mennyi mindent tehetnénk hazánkért, ha a fiatal gondolkozó generáció ötletei bekerülnének a közösbe: akkor változni fogunk, addig pedig félni. Félni pedig csak az tud, aki nem ért, aki nem tud. Tanuljatok, fejlődjetek és legyetek tisztába a lehetőségeitekkel. Arról írok legközelebb, hogy hogyan lehet békésen, értelmesen eljutni ahhoz, hogy változzunk.