A mozgás egyenes vonalú, egyenletes valami, ami állandóan ismétlődik és fenn tart egy állapotot: ez az állapot a mozgás. A mozgás az, amikor aktivitást érzékelünk. Az aktivitásnak rengeteg formája létezik. Orvosilag az is még mozgásnak számít, ha lélegzik valaki, mi viszont az aktív mozgást részesítjük előnyben. Mindig magunkhoz képest kell emelni a mozgás mennyiségét. Sokan ott hibáznak, hogy az inaktív életükhöz képest hirtelen nagyfokú mozgást hoznak be a napjaikba. Amikor hirtelen történik valami az addig megszokott nyugalmi állapothoz képest, akkor a test jelez: ellenáll. Az izomláz például jelzése annak, hogy túltoltuk. Amikor magunkhoz képest mozgatjuk jobban testünket, mint ahogy addig mozgott, szigorúan figyeljünk erre. A test először a megszokottat engedi. Minden, ami afeletti többletmozgás, az számára plusz energia, ezért elfárad tőle. Ha napokon keresztül azt a plusz energiát elétesszük és már nem fáradtságot, hanem kicsi fittebbséget érzünk, akkor emelhetjük az adagot. Egy edző sem fog így vezetni benneteket. Olyan nincs, hogy csak 10 percre gyere le az edzőterembe és lassan emeljünk. Nem azért, mert az rossz a 10 perc, hanem azért, mert az senkinek sem éri meg. Neked sem, aki oda utazol és vissza és neki sem, aki 10 percért nem kérhet annyit, hogy megérje neki. Ha nagyon keveset mozogtál egy ideje vagy semmit, akkor otthon kezd el a mozgást. Miért? Mert ott tudsz finoman ráhangolódni a testedre. Egy teremben sokan vagytok, ahol az edzőnek a többiekre is figyelni kell. Ő egy átlagos edzést fog tartani, ami neked még sok lesz, valakinek kevés és lesznek, akiknek tökéletes lesz. Mindenki teste más és minden felnőtt a saját testéért kell, hogy felelősséget vállaljon. A saját testedért pedig úgy tudsz felelősséget vállalni, hogy érzed. ÉRZED, hogy mit bír, érzed, hogy mi a jó neki és finoman emeled az adagot. A gyermekedtől sem egyből vártad, hogy olimpikon legyen. Magadat se kínozd túl, mert akkor nagyon gyorsan el fog menni a kedved a mozgástól. Amikor viszont nem mozogsz, akkor inaktívvá válsz, ami ráhat az életedre. Az inaktív ember nem konstruktív, nem tud gondolkozni, nincs megoldása egy idő után semmire, mert a testben nem áramlik a vér. Nem áramlik, ezért nem tud gondolkozni. Az inaktív ember beteg, fáradt, gyenge. Izmaiból látni, ahogy épül le. Először csak megpuhul, majd teljesen elgyengül. Az izmok fejlődéséhez is vér kell. A vérnek áramolnia kell a testben, hogy ha bárhol izmot szeretnél növeszteni. Az izomnövesztéshez viszont végig kell gondolnod, hogy az a legfontosabb vagy az, hogy először oda áramoljon a vér, ahol létfontosságú. A vér először a nagyereken keresztül a szerveket tölti, majd a kisebb ereken keresztül a mirigyeket, itt borulhat a hormonrendszer, ha nincs egyensúlyban a vér áramlása. Végül a még kisebb ereket tölti a megmaradt vér, mint például az izmokat. Az izmok tornáztatásával a meglévő vért a testben átirányítjuk arra a területre, ahol szeretnénk látványt produkálni. Semmi baj nincs az izommal, sőt fontos, de ha kevés a véred és a szerveidből az izmokba pumpálod a legtöbb vért, akkor a szervek sérülnek. Sérülhet az agy (azért is mondják izomagyúnak a túlsportolt embereket), sérülhet a szív (ilyenkor az érzelmek tűnnek el vagy leállhat a szív) és sérülhet a vese, a máj és bármelyik szervünk. Nem a mozgással van baj, sőt az fontos, csak a bután irányított túlzó mozgással van probléma. Ha finoman elkezdve mozogsz, akkor egyre több vért pumpál a tested. Amennyiben elég a véred, akkor pont akkora lesz az izmod, ami anatómiailag jó neked. Ja, hogy az nem lesz elég az általunk kialakult aktuális testképhez képest? Az lehet, de egészségesebb leszel. Lehet, hogy kevesebb izmod lesz, de egészségesebb tested. Az izom fontos, de az izom is azért fontos, hogy egészségesebb és nagyobb terheléseket is bíró életet élhess. Minél nagyobb terheléseket bírsz, annál aktívabb életed lesz. Minél aktívabb vagy, annál inkább születnek újabb és újabb tervek az életedben, amelyek célt adnak, ezáltal hosszabbítják az életed. Az élet cél nélkül kiüresedik. Az élet céllal kihívássá válik. Ha nincsenek kihívások, akkor leáll az aktivitás. Minél jobban állítjuk le saját aktivitásunkat, annál közelebb kerülünk az értelmetlenséghez és egy idő után nem akarunk élni. Van, aki már fiatalon nem szeretne élni. Miért? Mert soha nem mutattak neki célt. Nem mondták, hogy ha fejleszted magad, mikre leszel képes. Nem mondták, hogy azzal a testtel, ami egészségesebb, sokkal több helyre eljuthatsz a világunkban. Sokkal több időt tölthetsz aktív élettel. Nem mondták és ezért egy gyerek akkor csak “eltölti az időt” és szenved, ha nem kap iránymutatást. A gyerekek jó rég óta nem kapnak iránymutatást, nem kapnak vezetést. Annyira átfordultunk a másik oldalra szülőként, hogy már nem akarjuk gyerekeinket befolyásolni semmivel. Éljenek úgy, ahogy nekik tetszik. Nincs vezetőjük, ezért csak eltöltik az időt. Erre szolgál a számítógép, a telefonok, minden, ami világít. Erre szolgálnak a drogok, amelyek kivesznek minket a “való világból” és egy illúzióban tartanak addig, amíg rá nem jövünk felnőttként, hogy változtathatunk. Nem az az egyetlen minta, ahogy szüleink éltek és nem az az egyetlen lehetőség az aktivitásra. Ha ugyanazt éljük, mint ők, akkor ugyanaz fog kifolyni belőle. Ha tetszett szüleid élete, akkor másold, de ha nem, akkor az aktivitásod növelésével kezd el felülírni azt. Erről írok legközelebb.

Mindenki örököl valamit: egy testet, egy családot, egy életet. Hozzá is tehetünk ehhez és fel is élhetünk mindent. Aki feléli a vagyonát, az közben feléli, elégeti a fizikai testét is. A test analóg az életünkkel. Ha teremtesz, a testben is történik valami, ami a teremtéseddel analóg. Teremteni tudunk jól és rosszul is: jót és bántót is. Nem mindig akarunk rosszat, de attól még ha valakinek ártunk, az a mi felelősségünk lesz. De a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. A teremtés több szálon fut életünkben. Teremthetünk csak a testünkből, amiben nagyrészt a testi erő, ügyesség vesz részt: ilyenkor kétkezi munkára gondoljunk. Egy asztalos teremtésére, egy varrónő teremtésére, stb. Teremthetünk szívből és itt már erőteljesebben elkülönül az, ami a testi teremtésnél még csak csúnya vagy szép bútor lesz. Jól vagy rosszul varr a varrónő. A szívbéli teremtésnél már érzelmeink milyenségéből teremtünk: jó szándékkal vagy rosszal. Kívánhatunk magunknak vagy másnak szép életet, utazásokat, boldog párkapcsolatot, de ha a miénk mind rossz, akkor azt az érzést tudjuk hozzátenni. Abból teremtünk és az már nem biztos, hogy ajándék lesz a másik számára. Előbb teremtsünk a mi életünkben jót. Legyenek jó és látható pozitív változások benne, hogy ezáltal ténylegesen áldást tudjunk adni. Az áldás pozitív szándék kifejezése és adása. Az átok ennek ellenkezője: negatív szándék kifejezése és adása. Negatív szándékot csak az tud adni, akiben vannak negatív érzelmek. Sok negatív érzésből semmi mást sem adhatunk, mint bántást. A bántás viszont visszajön azért, hogy tanuljunk belőle. Tehát érzelemből több kárt is tehetünk, ha nem ismerjünk magunk érzelmeit eléggé. Az érzelmek csak akkor kontrollálhatóak, ha ismerjük őket: az érzelmeket, amelyek bennünk vannak. Néha amikor kinyílunk, láthatjuk, hogy elolvadunk-e olyankor a szeretettől vagy a hálától, avagy dühöngünk, szitkozódunk vagy bántunk? Megérthetjük magunkat, ha visszanézünk szüleinkre, akik békét is és dühöt is hordoztak, sőt szeretetet és gyűlöletet is akár. Megérthetjük, hogy honnan jönnek belőlünk a kontrollálatlan érzelmek, de a felnőttségben javíthatunk, változtathatunk magunkon. A magunkon való változtatáshoz néha látnunk kell, hogy mit tudunk teremteni a kapott, hozott energiáinkból. Csak akkor akarunk változtatni, ha azok nem jók. Egyelőre még nem vagyunk tökéletesek, úgyhogy én csak javasolni tudom az önvizsgálatot érzelmeinken és a változtatást, mint lehetőséget. A Szellem is teremt. A Szellem a gondolatainkból hoz létre képeket. Vágyak útján jelenik meg, hogy szeretnénk elutazni Zanzibárba pl. Miért? Mert láttunk egy képet, hallottunk egy történetet és az agy azonnal elkezd kombinálni, teremteni. Az agy már úgy gondolkozik, hogy ott van. A Szellem nem kötődik “senkihez”. Ő úgy érzi, hogy szárnyal. Már ott is van, de ilyenkor rá kell jönnie, hogy a test az önálló szárnyalásban megakadályozza. A test és a Lélek is képes megállítani a szellemet. Ha a Lélek nem vágyik eléggé Zanzibárba, akkor nem fog beszállni a teremtésbe. Rá kell jönnie a Szellemnek, hogy csak együtt tud teremteni a testtel és a Lélekkel. A Lélek viszont először a testhez hűséges. Ha a test jól van, akkor a Lélek is jobb indulatú. Egy beteg testben a Lélek mindig magához képest gonoszabb, bántóbb. A szellem is sokkal okosabb egy jó egészségű testben. A Szellem akkor szárnyal, mert jön vele a test. A teremtés első lépése tehát a test, a Lélek és a Szellemünk, értelmünk megismerése. A második lépés ezek összehangolása. Az összehangolásban mindig a testből induljunk ki. Ha javítjuk a testünket, akkor a Lélek is és a Szellem is magasabb rezgésből boldogabb, kedvesebb, okosabb, bölcsebb lesz. A Szellem egy ideig elhiszi, hogy vezet. EZ AZ EGO? Aztán rájön, ha együttműködik, akkor nem kell elválasztania magát a test és Lélek kombótól. Ha együttműködik, akkor az ember nagy dolgokat képes létrehozni. Képzeld el, hogy van egy 100 milliós tartozásod. Mi történik? A test önmagában belerokkan, hiszen fogalma sincs, hogyan teremthetné elő azzal a munkával, amivel eddig sem sikerült. A Lélek pánikol, iszonyúan fél, hiszen mi van, ha nem sikerül? Mi lesz, ha hajléktalanok leszünk? Milyen lesz az élet tovább? Egyedül a Lélekre ne számíts ilyenkor. A Szellem viszont gondolkozik, megoldást keres. Kitalálja, hogy mit kell dolgozni, miből fogod összegyűjteni a 100  Milliót, de rájön, hogy ahhoz, hogy munkát válts, tanulni kell. A tanulásba pedig elmegy egy csomó idő. Nem baj. Felmotiválja a testet, hogy aktívabb legyen: mozgásra készteti. Ezzel a szív is jobban dobog, amitől a lélek elkezd bízni. Ha a Lélek már bízik, akkor az agy is kap elég vért, amitől tanulhat és így szép lassan együtt megoldják azt, amit kell. Megteremtődik a pénz, a bank elviszi, de a tudás megmarad, amiből immár saját maga számára is teremthet újabb 100 Milliót valaki. Ilyen az, amikor azért teremtünk, mert a szög nagyon szúrja a fenekünket. Van viszont olyan, amikor a család annyira jómódú, hogy a gyermeknek nincs semmire szüksége. Nem hogy tartozása nincs, de még szüksége sem. Ilyenkor sajnos a motiváció kicsi: vagy feléli azt, ami van és ezzel egyidőben feléli a test tartalékait is vagy megpróbál másért teremteni: másnak teremteni. Olyan nincs, hogy valakinek ne lenne hiánya. Lehet az is motiváció, hogy segítsünk az elesetteken, szegény kutyákon, gyerekeken, elszegényedett családokon, bizonyos országokon vagy akár az emberiségen. Bárki lehet segítő, de először önmagát, azaz önmaga tökéletesítését kell megoldania. Aki hiányban van akár érzelemből, akár a fizikumában lévő tökéletlenségekből, akár értelemből, abból teremt. Rakjuk helyre magunkat és tanítsuk meg, hogy miért is vagyunk itt: azért, hogy rendet tegyünk. Azért, hogy amit egykor elrontottunk, most kijavíthassuk. Azért, hogy adjunk, de adni jó szívvel csak az tud, aki már nem szenved hiányt. Aki egészségtelen, nem tud örülni a másik egészségének, féltékeny rá. Aki tele van érzelemhiánnyal, nem tud örülni a másik szerelmi életének: féltékeny vagy irigy lesz rá. Aki pedig nem okos, nem tud barátkozni egy nagyon okos emberrel, mert irigykedni fog rá. A hiányok, elválasztanak bennünket egymástól. Ne ragadj le a hiányaidban. Ne elégedj meg azzal, amid van. Akarj többet! Akarj gyógyulni, akarj jobban szeretni és legyél okosabb, bölcsebb! Mindegyikbe kell majd energiát tenned, de ha te magad változol, akkor nem fogod ugyanazt az életet élni, mint a szüleid. Ha nem éled ugyanazt, mint ők, akkor elmozdultál. Ha elmozdultál, akkor máris tudsz adni: lett miből. Aki viszont áll és nem mozdul, az megállítja a többieket. Amikor valaki áll, annak a testében is megállnak a folyamatok. Megáll az élet benne, leáll a keringése és meghal. Az élet egy folyamatos lüktetés. Találj célt magadnak! Találd ki, hogy miben fejlődnél és elindulsz. Ha elindulsz, végre élsz. Az életet élni és mozgatni kell. Mi a mozgás? Erről írok legközelebb.