A tízparancsolat is megfogalmazza ezt a kérést. Mi lehet ennek a mélyebb tartalma?

Az irigység úgy alakul ki, hogy valami hiány van az életünkben és valaki másnak viszont a mi hiányunk van meg. Neki miért lehet? Nekem pedig miért nincs? Amíg nem értjük meg, hogy minden valaminek a következménye, addig irigyek vagyunk és szenvedünk. Ha jól éljük az életünket, akkor jó tett helyében jót várj. Miért halnak meg mégis jó emberek? Miért nem lehet tökéletes a világunk? Mert a jelenünk az valamilyen múltnak a következménye. Valamilyen életünknek a folyománya. Ahogy élsz, az valami miatt alakul ki. Az előző életekről majd később írok, de gondolkozz el azon, hogy tettél-e valamit, ami miatt ma úgy élsz, ahogy. Ahogy élünk, ahhoz energia kell. Képzeljétek: a másoktól való elvonáshoz, lopáshoz több energiát használunk el, mintha saját jogon termelnénk energiát. A test is megmutatja, hogy ha mosolygunk, ahhoz kevesebb arcizom használódik, mintha szomorúak vagyunk. Az izmaink is energiát vonnak el ilyenkor: mindenhez energia kell. A z eszközeink is energiát kérnek. A telefonunk, a televíziónk, a háztartási gépeink, az autónk, stb. Mi is energiát fogyasztunk. Az energia korlátlan, de a test képes korlátként megjelenni előtte. Miért? Mert az egészséges test bármennyi energiát képes elégetni, felhasználni, a beteg test viszont képtelen befogadni a sokat, ezért lassan vagy sehogy sem gyógyul. Az energia korlátlan, de mégis limitáltan jutunk hozzá. Az energiára azért van szükség, hogy haladjunk. Ha nem haladunk, akkor ugyanazt fogjuk megélni, mint a szüleink. Ez nem minősítés volt, csak a szüleink generációjának is más volt a célja az életben, míg nekünk generációsan megint más lett a célunk és már most elmondom, hogy a gyermekeink generációjának is teljesen más lesz a célja. Ha ugyanazokat tanítjuk gyermekeinknek, amiket mi tanultunk, abból csak ugyanolyanok lesznek, mint mi: akkor nem tudják megvalósítani az új generáció elképzelését, célját. Ilyenkor feszültség alakul ki bennünk. A feszültséget pedig egymáson vezetjük le. Egymáson, azok között, akiket szeretünk. A szeretet kimutatásához is energia kell. Ha nincs, akkor lopni fogunk. Kitől tudunk lopni? Egymástól. Az egymástól való lopás társadalmi különbözőségeket hoz létre. Így borult fel a világban az egyensúly. Ha elengedjük a lopást és fejlesztünk magunknak energiát, nem akarunk elvenni, akkor megint valós kiválasztódás jön létre társadalmunkban. A valós kiválasztódás az érdemeink szerint történik. Amikor régen a törzsek főnököt választottak magukból, akkor a teljesítményre tették a legnagyobb hangsúlyt. Aki a legügyesebb vagy legerősebb vagy leggyorsabb volt, azt választották ki maguk közül. Miért? Mert Ő már bizonyított, hogy képes sok energiával jól bánni. Aki jól sáfárkodik, az még többet kap. Aki viszont nem jól sáfárkodik, attól az is elvétetik, amilye van. A lopás bűn, de nem azért, amiért gondolnánk, hanem azért, mert a lopás által olyannak mutatjuk magunkat, amilyenek még nem is vagyunk: többnek, okosabbnak, bölcsebbnek. Bármit el lehet lopni. A plágium is lopás. Amikor lopunk és megmutatjuk ezen magunkat, akkor a visszajelzés, ami dicséret vagy csodálat, az jó. Megrészegít. Amikor rájövünk, hogy így nekünk könnyebb, akkor újra lopunk. Újra elvesszük azt, ami nem a miénk, amiért nem küzdöttünk meg. Ha nem küzdünk meg valamiért, akkor nincs értéke számunkra a munkának. A munkának viszont akkor sincs értéke, ha nem fizetik meg. A társadalmi egyensúlytalanságokat helyre kell tenni. Az orvoslásnál már elindult a helyreállítás, de rengeteg szakma várja még mindig a méltó elismerését. Amikor lopunk, akkor - ahogy említettem - nincs értéke annak, ha valaki önmagát fejleszti. Miért? Mert az lassúbb, mint ellopni valamit. Ha lopunk, azonnal valami látványos történik. Ha tanulunk, fejlődünk, akkor egy úton haladunk, ahol menet közben még kicsik, kevesek vagyunk, később pedig folyamatosan növünk, mint egy egészséges gyermek. Aki hirtelen nő, az megszenvedi a növekedést és megszédül tőle. Hirtelen gazdagság megbolondítja az embereket és ha nem tudunk bánni azzal, amink van, akkor elvétetik. De ha elveszik valakitől azt, amije lopással lett, akkor valószínűleg ugyanazt az utat fogja választani, mert az gyors. Ami gyors, az soha sem tartós. Abból előbb utóbb nagy zuhanás várható. Magyarországon is a nagy zuhanás várható volt, hiszen mindenkinek hitelből volt mindene. A hitel az még nem a sajátunk. Hiába élünk úgy az otthonunkban, hogy a miénknek mondjuk, a Bank is annak mondja. Amikor valamink lesz, nagyon boldogok vagyunk. Élvezzük, örülünk neki, majd újra szeretnénk valamit. Amikor úgy lesz valamink, hogy egy életre eladósodtunk, akkor sajnos nincs újabb örömforrás, nem tudunk újra élvezni, mert még mindig nem jutottunk el a valós élvezetig, hogy a házunk vagy az autónk a miénk. Az ember folyton haladni akar. Ez az út jó, de nem mindegy, hogy hogyan haladunk. Ha látjuk, hogy Pistikének van, akkor mi is szeretnénk azt, ami neki van. Pistike viszont ha előrébb van, el tudja mondani, hogy hogyan jutott el oda és azt az utat mi is követhetjük. Ha viszont Pistike hirtelen jutott oda, ahol tart, akkor valószínűleg a lopás ott van az életében, valahogy elvett vagy tartozik még valakinek: ezért jutottunk ide társadalmilag, mert amikor felvettünk hiteleket, akkor elhittük, hogy ott tartunk, ahol valójában soha sem tartottunk volna. Az egész ország többet mutatott magából, mint ami a realitás volt, ezért senki nem akart szép lassan haladni. Mindenki olyan gyorsan akart, mint a többiek: ezzel jutottunk el odáig, hogy fiataljaink már nem akarnak tanulni, hiszen egy OKJ-s képzéssel azonnal sokat lehet keresni hat hónap minimális tanulással, míg egy egyetem elvégzése után a jogászok, a tanárok, stb. minimálbéren tengődnek. Miért? Mert ha okosabb vagy, mint a vezetőd, akkor erre rálátsz és lázadsz. Az emberi természet azonban kíváncsi, nem lehet megállítani. Ami a sötétben zajlik, az előbb utóbb kikerül a fényre. Készüljünk fel együtt arra, amikor újra minden megvilágítódik és kiderülnek a hamisságok. Készüljünk együtt a változásra. Erről írok legközelebb.

Amikor felnövünk és elérkezünk oda, hogy valamely típusú önismerettel rendelkezünk, akkor megértjük, hogy mi energikus aktív emberek vagyunk vagy energiahiányos, passzív emberek. Az emberek különbözőek. Mi magunk is képesek vagyunk hol aktívak, hol pedig passzívak lenni. Ha mi éppen túl aktívak vagyunk, akkor annak a következménye a túl fáradtság. Van, amikor nem akarunk szembesülni saját realitásunkkal: nem akarjuk megérteni, hogy mi képtelenek vagyunk megmászni az Everestet. Képtelenek vagyunk megérteni, hogy nem kell mindenkinek olimpikonná válni. Miért? Mert még nem tartunk ott energetikailag. Az energia egy folyton változó folyamat és tétel bennünk. Van, amikor energikusabbak vagyunk és van, hogy csak aludni, aludni és aludni szeretnénk. Amikor viszont túl húzzuk magunkat, akkor nem tudunk elaludni sem. A szervezet ilyenkor kimerül, vagy elhal: attól függ, hogy meddig éljük fel a készleteket. Ha korán feléljük mindazt, amink van, akkor korán el fogunk menni. Ha megtanuljuk beosztani azt, amink van, akkor tovább élünk. Ha pedig megértjük, hogy mindenkinek van egy kiindulási energiája - amit öröklünk a családunktól, mint egy örökségként -, akkor eldönthetjük, hogy azt feléljük és elhasználjuk teljesen vagy megfejlesztjük. Ha fejleszteni szeretnéd az energiádat, akkor furcsa mód először egy célt kell kitűzni hozzá: egy célt, amiért akarod fejleszteni. Cél nélkül csak bántóvá válik az ember. A túl sok energia cél nélkül sajnos önálló életre kel és oda vándorol, ahová szeretne. Ilyenkor mindig bántunk. A túlzás megjelenik az életünkben. Okoskodunk, valami módon erősködünk vagy szavakkal nyomjuk le a másikat. Miért? Mert cél nélkül erősítettünk. Cél nélkül termeltünk többlet energiát, amit pedig nem tudtunk jól befektetni. Amikor viszont van egy célunk, amit meg szeretnénk élni, akkor alapból látnunk kell, hogy hogy áll az energiaszintünk. Ha felvételizni szeretnénk az orvosira, de nincs meg a tudásunk, akkor jól be kell kalibrálnunk, hogy mekkora a hiányosság és hogy annak bepótlásához mennyi időre van szükségünk a saját energiaszintünkön. Ha 7 év, akkor muszáj lesz erősíteni, fejleszteni magunkat energetikailag, mert pusztán azért, hogy felvegyenek, kevesen vállalnak 7 év tanulást. Amikor viszont bekerülsz, ott már adottak a célok. Időről időre vizsgák és előbb utóbb diploma. Ugyanígy kell saját magunk elé is célokat kitűzni, mint ahogy iskoláinkban tették számunkra a tanítóink. Annyi lesz a különbség, hogy itt már én találom ki, hogy mit szeretnék tanulni, miben szeretnék fejlődni. Biztosan találkoztatok már olyan emberrel, aki kitűzi a célját, aztán megfeledkezik róla és másik célt tűz ki és újra egy másikat és soha sem éri el azokat. Ennek az embernek nincs és így nem is lesz sikerélménye. Miért fontos a siker? Mert a siker viszatölt minket. Újabb energiát nyerünk belőle. A sikerek fontosak. Az az ünnep, hogy valamit elértünk, megcsináltunk. Erre érkezik a dicséret. Dicséret nélkül nem akarunk továbbmenni, nem tudunk tovább menni. A dicséret is energia. Minden, ami pozitívan hozzánk tesz, az tölt, az energetizál minket. A dicséretet is meg kell tanulni befogadni. A befogadás pedig attól függ, hogy magunkhoz képest jó, pont jó, sok, túl sok vagy kevés. Mindig annyit tudunk befogadni, ami nálunk kicsit kevesebb vagy kicsit több. A túl sokat sem és a túl keveset sem tudjuk elfogadni. Miért? Mert akkor azt kilökjük magunkból. Ha túl sokat fogadnánk be hirtelen, akkor a szüleinkhez képest túl gyorsan fejlődnénk. Nem találnánk a közös hangot és elfejlődnénk egymástól. Ha túl sok bántást fogadnánk be, szintén akkora lenne a különbség a szüleinkhez képest, hogy nem találnánk a hangot és nem tudnának segíteni nekünk. A túl sok vagy a túl kevés már bánt. A jó számunkra a kicsit jobb. A kicsit jobbtól pedig kedvesebbek leszünk vagy okosabbak, bölcsebbek ahhoz képest, ahol tartottunk. Vannak energikusabb emberek, akik nagyon akarnak haladni. Ilyenkor csak arra fókuszálunk, hogy még kérek, még gyorsabban kérek. Menni fog, képes leszek befogadni, de valójában elszakítottam magam a családomtól. A családom az alapom. Az alapra építkezünk, de nem a tető jön az alapra egyből. Ne siess, csak légy energikusabb. Az energia nem csak arra jó, hogy haladj, szállj vagy repülj. Az energia arra is kell, hogy akiket megbántottál utad során, kiengesztelj. Oda is kell energiát tenni és ha te csak ahhoz vagy szokva, hogy minden általad fejlesztett energiát a haladásodba tegyél, akkor ilyenkor dühös leszel. Miért kell nekem Gizikével foglalkoznom? Miért nem mehetek tovább? Azért, mert tartozol Gizikének és addig Gizike se és te sem tudsz tovább haladni. Aki nem akar tartozást megadni és csak fejleszti az energiáját, hogy szárnyalhasson tovább, az a szárnyalás helyett zuhanó repülést fog megélni. Azért fog lezuhanni, hogy megértse, nem csak magunkkal kell foglalkoznunk. Nem csak mi vagyunk ebben a világban, akik repülni szeretnének. Ott is kell egy szabály a repülők számára. Ott is van egy kötelező haladási irány és ott is van valaki, aki vezet miket, azaz irányít. Nem lehet csak magunkkal foglalkozni. Időről időre aki feljebb akar emelkedni, annak biztos, hogy tanítania is kell és aztán megint biztos, hogy tanulnia is kell. A tanulás is energia: ha  pedig ha van energiád tanulni, akkor jó. Energia nélkül a tanulás is kínlódás, mint minden más is. Az energia tehát a benzin az életünkben. Addig tudunk tankolni, amíg ki nem zsigereljük a földet, ami egy idő után már nem tud olajat adni. A testünk is így működik. Ha túl gyorsan bányásszuk ki az üzemanyagot belőle és nem fejlesztünk újat, akkor elfogy az energiánk és meghalunk. Amikor viszont megértjük, hogy korlátlan energiaforrást biztosít az EGÉSZSÉGES TESTÜNK, akkor elkezdjük ápolni, szeretni és visszatölteni azt. A test termel energiát, amelyet az ember hasznosít. Az ember visszatöltheti a testébe, tehát gyógyíthatja, fejlesztheti, szépítheti azt vagy beleteheti a lelki érzelmi életébe vagy a tanulmányai fejlesztésére is használhatja a megfejlesztett energiát: ha viszont a test elhasználódik, már nem képes energia fejlesztésére: ezért helyezzünk nagyobb hangsúlyt a testünkre. Minden ezt mutatja számunkra. Az emberi testek betegek, öregek, gyengék, még fiatalon is. Minél kevesebb az energia, annál inkább folyamodunk nem egyenes utakhoz, lopunk. Ellopjuk más energiáját. Minél inkább lopunk, annál inkább elkényelmesedünk és már nem is termelünk többé saját energiát. Aki nem termel, az gyerek. Aki gyerek, az függő. A felnőtt társadalomnak szüksége lenne azokra az emberekre, akik képesek energiát termelni. Ne lopj!!! Erről írok legközelebb.