Mindenki örököl valamit: egy testet, egy családot, egy életet. Hozzá is tehetünk ehhez és fel is élhetünk mindent. Aki feléli a vagyonát, az közben feléli, elégeti a fizikai testét is. A test analóg az életünkkel. Ha teremtesz, a testben is történik valami, ami a teremtéseddel analóg. Teremteni tudunk jól és rosszul is: jót és bántót is. Nem mindig akarunk rosszat, de attól még ha valakinek ártunk, az a mi felelősségünk lesz. De a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. A teremtés több szálon fut életünkben. Teremthetünk csak a testünkből, amiben nagyrészt a testi erő, ügyesség vesz részt: ilyenkor kétkezi munkára gondoljunk. Egy asztalos teremtésére, egy varrónő teremtésére, stb. Teremthetünk szívből és itt már erőteljesebben elkülönül az, ami a testi teremtésnél még csak csúnya vagy szép bútor lesz. Jól vagy rosszul varr a varrónő. A szívbéli teremtésnél már érzelmeink milyenségéből teremtünk: jó szándékkal vagy rosszal. Kívánhatunk magunknak vagy másnak szép életet, utazásokat, boldog párkapcsolatot, de ha a miénk mind rossz, akkor azt az érzést tudjuk hozzátenni. Abból teremtünk és az már nem biztos, hogy ajándék lesz a másik számára. Előbb teremtsünk a mi életünkben jót. Legyenek jó és látható pozitív változások benne, hogy ezáltal ténylegesen áldást tudjunk adni. Az áldás pozitív szándék kifejezése és adása. Az átok ennek ellenkezője: negatív szándék kifejezése és adása. Negatív szándékot csak az tud adni, akiben vannak negatív érzelmek. Sok negatív érzésből semmi mást sem adhatunk, mint bántást. A bántás viszont visszajön azért, hogy tanuljunk belőle. Tehát érzelemből több kárt is tehetünk, ha nem ismerjünk magunk érzelmeit eléggé. Az érzelmek csak akkor kontrollálhatóak, ha ismerjük őket: az érzelmeket, amelyek bennünk vannak. Néha amikor kinyílunk, láthatjuk, hogy elolvadunk-e olyankor a szeretettől vagy a hálától, avagy dühöngünk, szitkozódunk vagy bántunk? Megérthetjük magunkat, ha visszanézünk szüleinkre, akik békét is és dühöt is hordoztak, sőt szeretetet és gyűlöletet is akár. Megérthetjük, hogy honnan jönnek belőlünk a kontrollálatlan érzelmek, de a felnőttségben javíthatunk, változtathatunk magunkon. A magunkon való változtatáshoz néha látnunk kell, hogy mit tudunk teremteni a kapott, hozott energiáinkból. Csak akkor akarunk változtatni, ha azok nem jók. Egyelőre még nem vagyunk tökéletesek, úgyhogy én csak javasolni tudom az önvizsgálatot érzelmeinken és a változtatást, mint lehetőséget. A Szellem is teremt. A Szellem a gondolatainkból hoz létre képeket. Vágyak útján jelenik meg, hogy szeretnénk elutazni Zanzibárba pl. Miért? Mert láttunk egy képet, hallottunk egy történetet és az agy azonnal elkezd kombinálni, teremteni. Az agy már úgy gondolkozik, hogy ott van. A Szellem nem kötődik “senkihez”. Ő úgy érzi, hogy szárnyal. Már ott is van, de ilyenkor rá kell jönnie, hogy a test az önálló szárnyalásban megakadályozza. A test és a Lélek is képes megállítani a szellemet. Ha a Lélek nem vágyik eléggé Zanzibárba, akkor nem fog beszállni a teremtésbe. Rá kell jönnie a Szellemnek, hogy csak együtt tud teremteni a testtel és a Lélekkel. A Lélek viszont először a testhez hűséges. Ha a test jól van, akkor a Lélek is jobb indulatú. Egy beteg testben a Lélek mindig magához képest gonoszabb, bántóbb. A szellem is sokkal okosabb egy jó egészségű testben. A Szellem akkor szárnyal, mert jön vele a test. A teremtés első lépése tehát a test, a Lélek és a Szellemünk, értelmünk megismerése. A második lépés ezek összehangolása. Az összehangolásban mindig a testből induljunk ki. Ha javítjuk a testünket, akkor a Lélek is és a Szellem is magasabb rezgésből boldogabb, kedvesebb, okosabb, bölcsebb lesz. A Szellem egy ideig elhiszi, hogy vezet. EZ AZ EGO? Aztán rájön, ha együttműködik, akkor nem kell elválasztania magát a test és Lélek kombótól. Ha együttműködik, akkor az ember nagy dolgokat képes létrehozni. Képzeld el, hogy van egy 100 milliós tartozásod. Mi történik? A test önmagában belerokkan, hiszen fogalma sincs, hogyan teremthetné elő azzal a munkával, amivel eddig sem sikerült. A Lélek pánikol, iszonyúan fél, hiszen mi van, ha nem sikerül? Mi lesz, ha hajléktalanok leszünk? Milyen lesz az élet tovább? Egyedül a Lélekre ne számíts ilyenkor. A Szellem viszont gondolkozik, megoldást keres. Kitalálja, hogy mit kell dolgozni, miből fogod összegyűjteni a 100  Milliót, de rájön, hogy ahhoz, hogy munkát válts, tanulni kell. A tanulásba pedig elmegy egy csomó idő. Nem baj. Felmotiválja a testet, hogy aktívabb legyen: mozgásra készteti. Ezzel a szív is jobban dobog, amitől a lélek elkezd bízni. Ha a Lélek már bízik, akkor az agy is kap elég vért, amitől tanulhat és így szép lassan együtt megoldják azt, amit kell. Megteremtődik a pénz, a bank elviszi, de a tudás megmarad, amiből immár saját maga számára is teremthet újabb 100 Milliót valaki. Ilyen az, amikor azért teremtünk, mert a szög nagyon szúrja a fenekünket. Van viszont olyan, amikor a család annyira jómódú, hogy a gyermeknek nincs semmire szüksége. Nem hogy tartozása nincs, de még szüksége sem. Ilyenkor sajnos a motiváció kicsi: vagy feléli azt, ami van és ezzel egyidőben feléli a test tartalékait is vagy megpróbál másért teremteni: másnak teremteni. Olyan nincs, hogy valakinek ne lenne hiánya. Lehet az is motiváció, hogy segítsünk az elesetteken, szegény kutyákon, gyerekeken, elszegényedett családokon, bizonyos országokon vagy akár az emberiségen. Bárki lehet segítő, de először önmagát, azaz önmaga tökéletesítését kell megoldania. Aki hiányban van akár érzelemből, akár a fizikumában lévő tökéletlenségekből, akár értelemből, abból teremt. Rakjuk helyre magunkat és tanítsuk meg, hogy miért is vagyunk itt: azért, hogy rendet tegyünk. Azért, hogy amit egykor elrontottunk, most kijavíthassuk. Azért, hogy adjunk, de adni jó szívvel csak az tud, aki már nem szenved hiányt. Aki egészségtelen, nem tud örülni a másik egészségének, féltékeny rá. Aki tele van érzelemhiánnyal, nem tud örülni a másik szerelmi életének: féltékeny vagy irigy lesz rá. Aki pedig nem okos, nem tud barátkozni egy nagyon okos emberrel, mert irigykedni fog rá. A hiányok, elválasztanak bennünket egymástól. Ne ragadj le a hiányaidban. Ne elégedj meg azzal, amid van. Akarj többet! Akarj gyógyulni, akarj jobban szeretni és legyél okosabb, bölcsebb! Mindegyikbe kell majd energiát tenned, de ha te magad változol, akkor nem fogod ugyanazt az életet élni, mint a szüleid. Ha nem éled ugyanazt, mint ők, akkor elmozdultál. Ha elmozdultál, akkor máris tudsz adni: lett miből. Aki viszont áll és nem mozdul, az megállítja a többieket. Amikor valaki áll, annak a testében is megállnak a folyamatok. Megáll az élet benne, leáll a keringése és meghal. Az élet egy folyamatos lüktetés. Találj célt magadnak! Találd ki, hogy miben fejlődnél és elindulsz. Ha elindulsz, végre élsz. Az életet élni és mozgatni kell. Mi a mozgás? Erről írok legközelebb.

Testünk Lélekből és Szellemből áll. A test hordozza mindkettőt. A Lélek az érzésekért felel, míg a Szellem az értelemért vagy akár a gondolatokért. A gondolatokat sokunknak sokkal nehezebb kordában tartani, mint az érzelmeket, de egy tőröl fakad a megoldása. Gondoljunk csak arra, hogy amikor túlcsordulnak bennünk az érzések, hogyan próbáljuk kontrollálni? Az aggyal. Tudatosan próbáljuk visszavenni, leszabályozni, nem kimutatni azokat. Az agynak, a gondolatok kontrollálásához is kell egy segítség: erre szolgál, szolgálna a szív. Azért nem működik nálunk egyik sem, mert egyszerre akarjuk megoldani mindkettőt. Egyszerre nem szoktunk két osztályt elvégezni és csak nagyon kevesen képesek rá. Felfelé haladunk a testben, ahogy az ösztönlényből - aki csak testi ember - eljutunk az érző emberig. A test alsó részéből eljutunk a szívig: azután már haladhatunk feljebb. Haladhatunk az agyig, de a szív és az agy között még sok területet meg kell ismernünk magunkban. Ráadásul, ha a szív szabályozása még nem megoldott, akkor vissza fog küldeni a Lélek a szívbe vagy akár a test legalsó részébe, ahol megoldatlan, nem megélt tanulási utak maradtak. Aki a test alsó részét jól éli, az élvezi a szexet, jól működik a gyomra, a veséje, a mája és minden azon területen, ami a gyomorcsakra környékén van. Aki még ezeket nem éli, annak túl nagy kihívás lenne a szív és még nagyobb kihívás lesz az agy. Természetesen a testben nem úgy közlekedik a vér, hogy először csak lent és egy idő után feljebb is megy, de mégis ezt az analógiát kell megértenetek, mert először oda áramoltat, ahol hiány van. Amikor megszületik egy csecsemő, először végig kering a vér a testében. Akkor szembesül az örökölt testével, minden hiánnyal és többlettel egyaránt. A testben el kezd dolgozni magán a Lélek. Halad végig a véren keresztül mindenhol, ahova eljut a vér. Látja, hogy hol van túlzás, megnagyobbodások és látja a hiányokat is. A szellem itt még nem kapcsolódik be. Itt még csak a Lélek és a test hangolódik vagy akár gyógyul. Amikor bekapcsolódik a Szellem, akkor már átveszi az irányítást. A Szellem ugye az idegpályákon keresztül lát. Ott látja ugyanazt, mint a Lélek a testben. A Léleknek az a feladata, hogy “alá dolgozzon a Szellemnek.” Az aládolgozás azt jelenti, hogy annyit javít az örökölt testen, amennyit csak lehet a Szellem bekapcsolódásáig. A Szellem megérkezik, átellenőrzi a testet az idegpályákon keresztül és dönt, hogy máris egyre többet akar tanulni, amiért jön vagy “gyógyít”. Egy rossz állapotú testben sokáig kell gyógyítani. Miért lesz rossz állapotú egy test? Mert örököltük a nem tökéletességet. Kinek rosszabb, kinek jobb az előző életeiben való érdemeink szerint. Ez egy motiváció, hogy legyünk jobbak, okosabbak, bölcsebbek, mert legközelebb sokkal könnyebb lesz az indulás. Mindenkinek más az elakadása. Mindenkit másban kell fejleszteni magában, de ez valamennyire meghatározza az életben való elhelyezkedésünket. Ehhez kapcsolódnak szüleink, akik vagy segítenek ezen területeink fejlesztésében vagy nem. Aki segítséget kap, lényegesen jobb esélyekkel indul, mint akit nem segítenek gyógyulásában vagy értelmi fejlesztésében akár. Az emberek úgy gondolják, hogy az életünk olyan lesz, mint a szüleinkké: ha olyan, akkor nem fejlődtél, nem tettél hozzá semmit. Ha viszont hozzáteszel, akkor jobb kell, hogy legyen. Jobb lehet egészségileg, érzelmileg vagy akár értelmileg is. Ha már mindhárom területen javultál, akkor teremtésileg is jobb leszel vagy már jobb is vagy. Az élet a teremtő emberré válás felé halad. Az a célunk, aminek az alapjait a testben való egészségesebb élettel kezdjük. Az alapokat az érzelmek fejlesztésével folytathatjuk és az értelem kifejlődése a végső cél a teremtéshez. Képzeld el, ha úgy teremtesz, hogy fogalmad nincs, mit fog jelenteni mások számára az, amit teszel. Például a föld összes pénzét szeretnéd. Nyílván nagyon gyermeki kívánság, de egy gyerektársadalomban, higgyétek el ezek az első kívánságok teremtő emberként, hogy a lottó ötöst akarjuk. Én is megpróbáltam ezt kérni régen és kinevettek a segítőim. Szerintetek miért? Azért, mert annyira nem tudtam akkor még a pénzzel bánni, hogy nem vettem figyelembe azt a tanítást sem, hogy megnézzem, mi történik azokkal, akik úgy nyernek nagy pénzeket, hogy nincs meg a pénzügyi intelligenciájuk, azaz nem értenek a pénzhez. Az a pénz kifolyik a kezükből és elfogy. A többi ember számára viszont képzeljétek, mit jelent, ha nálam lenne minden pénz: katasztrófát. A többiek éheznének és meghalnának, illetve én kapnám meg a felelősségét annak, hogy őket felneveljem és pénzügyileg is alkalmassá tegyem az életre. A “felnőttség” felelősséggel jár. A pénz birtoklása feltételezi a felnőtt státuszt. Aki felnőttebb, az jobban gazdálkodik a pénzzel. Aki még csak felnövésben van, az kevésbé tud gazdálkodni. Ehhez is kell az önismeret, hogy hol tartunk mi és ez alapján tanuljuk meg a felelősséget afölött vállalni, amiben már jók vagyunk. Akinek túl nagy felelősséget kellett ideje korán vállalni, az kiég. Mit jelent ez? Azt, hogy az idegpályákon sokkal nagyobb energia áramlik át, mint amit az kibír. Erre mondják az orvosok, hogy idegösszeomlása volt valakinek. Amikor az idegek vagy egy részük elég, akkor apátiába kerülünk, szobanövények leszünk. Nekünk kell megérteni útközben, hogy mennyire terheljük magunkat. Mennyi az, amennyit bírunk vagy mennyi az, amennyi már terhel vagy akár túlterhel bennünket. Amikor ezt érezzük, akkor kontrollt gyakorolunk a Szellem, tehát a gondolataink felett. Ha én mindenkinek segíteni szeretnék, de érzem, hogy a testem már jelez, hogy iszonyatosan túldobog a szívem vagy nem tudok pihenni, aludni sem vagy enni sem tudok már, mert annyira a programot futtatom, hogy mit kell megvalósítanom, akkor mérhetetlenül túlterhelem éppen az agyam. Ha az agyat túlterhelem, akkor az végig futtatja az információkat az idegpályákon és beszáll a test: vagy azzal, hogy bírom és élvezem a tervet vagy azzal, hogy kivagy. Ha kivagy és fáradt vagy és gyenge, akkor túlzás, amit terveztél az agyból. Ha aktív leszel a gondolattól és élvezed, akkor az információ - ami áthalad a testeden - épít vagy akár feléleszt és gyógyít. Vékony jég, amin táncolunk, de csodás játék összehangolódni testünkkel, Lelkünkkel és a Szellemünkkel. A Szellem is teremt, de csak a Lélekkel és a testtel együtt. Azok az idegpályák, amelyek bírják a “feszültséget” (a teremtés járhat feszültséggel), gyógyulnak. Azok az idegpályák, amelyek nem bírják a feszültséget, újabb segítséget fognak kérni, hogy pihenj vagy egyszerűen elégnek. Az elégett idegpályákat újra kell szülni. Mindannyian képesek vagyunk erre, de csak a test, Lélek és Szellem együttműködésében. Az az ember, aki nem vállal felelősséget, nem nő fel. Aki nem nő fel, az nem tud majd teremteni és saját fizikumát éli fel. Aki feléli a fizikumát, meghal. A test együttműködik a Lélekkel és együtt kell működnie a Szellemmel. Minden azon múlik, hogy mit szeretnél: ÉLNI vagy VEGETÁLNI, TEREMTENI vagy FELÉLNI. Erről írok legközelebb.