Azért, mert az ember gondolkodóvá vált, azt hittük, hogy ennél már nincs is több. Amikor már gondolkozunk, azt megelőzi jó esetben az érzés, és azt pedig megelőzi az ösztönösség. Először testi emberek vagyunk, ahol – csak úgy, mint az állatokban - az ösztön uralkodik: az ösztön, amit magunkkal hozunk, szüleinktől. A felemelkedésben először az ösztönösség, testiség után érzelmek alakulnak ki bennünk. Amikor már érzünk, elkezdenek mások is érdekelni minket: nem csak önző módon magunkkal foglalkozunk. Az érzelmeket sokan nem merik megélni, mert félnek, hogy az a fajta önközpontúság megszűnik: ha megszűnik, akkor sebezhetőek leszünk. Mindenki, aki sebezhető, az érzékeny. Ahol nincs emberek között érzékenység, ott nincs művészet, nincs művész. A művészet finomságot hordoz, finomságot tanít, ami elengedhetetlen kelléke a következő lépésünknek, ahol gondolkozóvá válunk. A gondlkozó ember kitalál újabb dolgokat, amitől előre halad világunk. A test, lélek és szellem így kapcsolódik egybe: amikor viszont az átlag ember teremteni kezd, ott már az Isteni tudat is bekapcsolódik. Az Isteni tudatú ember úgy hoz létre valamit, hogy nemcsak a testi erejével teremt, hanem az érzéseivel, érzelmeivel és a gondolataival is. A gondolatokat is meg kell zabolázni, mint ahogy az érzelmeinket és az ösztöneinket is. Könnyebben tudjuk elfogadni azt, amikor megkívánunk egy embert, de ellenállunk a kísértésnek. Könnyebben tudjuk elfojtani az érzelmeinket, mert értelemmel átlátjuk, hogy mi lesz annak a következménye, ha sok embert akarunk szeretni: mindenki sérül a végén. A gondolatokkal, az agyunkkal, a szellemünkkel regulázzuk meg a szívünket, az érzelmeinket. De vajon hogyan tudjuk a gondolatainkat sakkban tartani? Hogyan tudjuk leállítani, ha nem akarunk a félelmetes gondolatokból teremteni? A teremtő tudatba kell bekapcsolódnunk: abba a tudatba, amely a gondolkodó ember fölött helyezkedik el. A gondolkodó ember a szellemből működik. A szellem negatív aspektusa az ego. Az ego addig nem zabolázható meg, amíg egy felettes hatalom nem kezdi el vezetni: a felettes hatalom pedig a teremtő tudat. A testtudat, azaz az ösztön a vesében tárolódik. Az érzelmeket a szívben őrizzük, míg a gondolkozó szellem az agyban lakik. Hol lakhat a teremtő tudat? A tobozmirigyünket választotta lakhelyéül. A tobozmirigy egy olyan szerv, amely nem biztos, hogy kinyílik. Nem biztos, hogy fel fogunk ébredni, de minden emberben ott a lehetősége az ébredésnek. Aki felébred, az bekapcsolja a tobozmirigyét. Aki nem ébred fel az életében, az vagy ösztönlény vagy érző ember vagy maximum gondolkozó ember marad. A legjobb esetben is csak ezek kombinációja lesz. A teremtő ember egy újabb szint az emberi evolúcióban. A teremtő ember nem csak ösztönösen azt teremti, ami magából fakad. Nem szórja szét kontrollálatlanul érzelmeit és nem teremti meg kontrollálatlanul a gondolatait, akár pozitív, akár negatív gondolatok azok. A kontrollálatlan ember káoszt tud teremteni. A káosz kialakulhat a testből teremtés során. Ilyenkor a testünkben alakul ki a káosz. Betegségek, torziók jelennek meg bennünk. Amikor valaki az érzelmeit nem kontrollálja, kialakulnak az érzelmi hiányosságok, illetve az érzelmi túlzások. Ezek pszichés betegségek. Amikor viszont a gondolatainkból teremtünk kontroll nélkül, akkor a legnagyobb félelmeinket is megalkotjuk, megteremtjük vagy ahogy sokan mondjátok, bevonzzuk. A bevonzás azt jelenti, hogy megvalósítjuk. Addig, amíg egy gyerek fél, nem hívjuk felnőttnek. Képzeljétek el, ha a gyerek összes félelme valóra válna. Milyen világban élnénk? Retteghetnénk mindentől, amiket a gyermek fantáziája megvalósított. Ezért várják ott fent, hogy kezdjünk el felébredni. Aki felébred, az elfogadja a fenti vezetést. Elfogadja és kéri a segítségét abban, hogy hogyan tudjuk kontrollálni a testünket, az érzelmeinket és az értelmünket, gondolatainkat is. Csak egy magasabb tudat tud vezetni minket. Minél okosabbak vagyunk, annál kevésbé érezzük, hogy vezetőre van szükségünk. A vezetők természetesen sokfélék lehetnek életünk során. Van, aki a testi egészségünket vezeti, irányítja: ők a szüleink. Úgy etetnek, öltöztetnek, simogatnak vagy bántanak, ahogy őket is etették, öltöztették, simogatták vagy bántották. Azt visszük tovább, amit kaptunk. A felébredés lényege, hogy megértjük, legyünk többek. Menjünk tovább az evolúcióval. Legyünk többek, mint a szüleink és akkor gyermekeink is többek lesznek nálunk. A fejlődés együtt kell, hogy haladjon a testünk, lelkünk és a szellemünk számára. Gondolkozhatunk sok szép, építő jellegű dolgon, meg retteghetünk is attól, hogy félelmeink megvalósulnak. A félelmek tudatlanságot jeleznek. Fél-elem: egy hiány. Valami hiányzik, valamit nem tudok, nem értek. Fejleszd meg a hiányt, töltsd be és már nem fogsz félni. Aki nem fél, az egész, tehát teljes. Az az ember, akiben nincs félelem, nem a gondolatai negatívját teremti, hanem a pozitívját: akkor az ember megint előre felé halad. Amikor negatívból teremtünk, akkor a számegyenesen megyünk visszafelé. A pozitív számok viszont irányban vannak. Az irány az előre. Ha teremteni akarsz, akkor gyomláld ki a testből a hiányokat és a többleteket szórd szét. Tedd egyensúlyba magad azzal, hogy az érzelmeidet is töltsd fel. Ne legyen érzelemhiányod, mert akkor mindig mások érzelmeiből fogsz töltődni: elvonsz. Azok az emberek, akik megdolgoztak az érzelmeik feltöltésével, nem szívesen fognak neked adni belőle. Ne elvonj, hanem dolgozz meg azért, hogy megtelj érzelmekkel. Azok az emberek, akik megtöltötték az agyukat értelemmel, tudással, nem szívesen lesznek veled, ha buta vagy, mert olyankor a hiány szintén elvon. Elvonod az energiát attól, aki megdolgozott érte. Legyen felelősség benned és töltsd fel a testedet, a lelkedet és a szellemedet. Az az ember, aki fel van töltve, tehát nincs hiánya, nem tud a negatívból teremteni, csak a pozitívból. El tudjátok képzelni, hogy milyen más lesz a világunk, ha nem a hiányból, félelmeinkből teremtünk? El tudjátok képzelni, hogy mennyi szépséget, kedvességet, örömöt hozhatunk létre? És végezetül el tudjátok képzelni azt a világot, ahol nem akarunk elvenni a másiktól, mert mi is képesek vagyunk a megteremtésére? Ez lesz az utóbbi idők legnagyobb ugrása az ember számára. Ez az ugrás a TEREMTŐ EMBERRÉ válásunk lépcsője: ezt készülünk átlépni, ehhez viszont fel kell ébredni. A felébredést követően meg kell tanulnunk uralni a testünket, uralni és kontrollálni az érzelmeinket és uralni a gondolatainkat. Erről írok legközelebb, hogy hogyan tudunk kontrollt gyakorolni a gondolataink felett. Legyen szép napotok addig is!

A testünk a hangszerünk, amin játszunk, amin játsszuk a játékot itt lent a földön. A test csodálatos karmester. A zenészeknek pedig egytől egyik összehangolt jó munkát kell végezniük benne. A sejtek, a mirigyek, a szervek mind-mind külön hangszerek, amik nem lehetnek fontosabbak a másiknál, mert akkor a zene torzul. A harmónia testünkben az egyensúly által alakul ki. Hogyan figyeljünk testünkre? Hogyan értsük meg, hogy mire is van szüksége? Önvizsgálattal. Mindannyian érezzük, ha fáj vagy elfáradt valami bennünk. Amikor érezzük a fájdalmat, akkor ne menjünk tovább, hogy ez semmi. Ha továbbmegyünk, akkor testünk egy idő után nem jelez. Miért nem? Mert úgysem figyeltünk. Olyan ez, mint egy párkapcsolat. Ha a párunk folyton jelzi, hogy elégedetlen, de mi meg sem halljuk, akkor lehet, hogy meglepődünk, amikor elköltözik. A test is jelez, de ha nem figyelsz rá, akkor feladja. A test csak akkor jut táplálékhoz, ha te megeteted. Csak saját magadat tudod vezetni és érzékelni. Ha nem eteted a tested, meghal. Ha a test meghal, a léleknek nincs tovább játszótere: újat kell létrehoznia, ami nem olyan egyszerű, mert sokáig hordozza az információt előző testéből. Miért? Hogy tanuljon. Tanulja meg, hogy komolyan vegye a jelzéseket: ebben vagyunk a legrosszabbak azért, mert túl sokat vár tőlünk a világ, a környezetünk, a munkahelyünk. Túlvállaljuk magunkat és néha már magunkra nem jut energia. Amikor magunkra nem jut energia, akkor megbetegszünk. Aki beteg, az biztos, hogy valamikor nem figyelt magára. Amikor gyermekünk beteg, folyik az orra vagy köhög, azonnal figyelünk rá és kezeljük, mert senkinek sem jó, ha még betegebb lesz. Miért nem tesszük ezt önmagunkkal is? Miért várjuk meg, amíg már gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizál a doki? Azért, mert nincs elég energiánk, hogy magunkra is figyeljünk. Hol rontjuk el? Ott, hogy ha jól vagyunk, azt gondoljuk, hogy ez mindig így lesz. Ha figyelünk testünk jelzéseire és megadjuk számára azt, ami kell neki, akkor valóban mindig így lesz. Jó állapotú testben élni a léleknek is csodálatos. Ha a test lent van, beteg, akkor a fenti fényekből is az alacsony rezgésű fények kapcsolódnak hozzá: ezért vagyunk ilyenkor féltékenyek, gonoszak, bántók. A magas rezgésű test egészséges. Egészséges testbe magasabb rezgésű fény tud bekapcsolódni, amitől nyugodtabbak, kedvesebbek, boldogabbak leszünk. Miért fontos ez? Mert így nem tudunk bántani. Csak abból tudunk adni, ami bennünk van. Kedvességből kedvességet, boldogtalanságból boldogtalanságot. A kedvességet könnyebben tudod használni. Szívesebben fogadják, míg a boldogtalanságtól visszahúzódnak mellőled. A boldog ember világít, a boldogtalan sötét, tehát elvon: elvon más fényéből. Így lesz valaki energiavámpír. Ha meg szeretnéd gyógyítani magad, az első lépés önmagunk megismerése. Akinek a környezete azt jelzi, hogy bántó, de ő nem akar belenézni ebbe a tükörbe, az még nem ismeri magát. Valószínűleg nem készült fel önmaga felismerésére. Néha nehéz, mert nem gondoljuk magunkról, hogy bántunk vagy gonoszak, kibeszélők lennénk. Azért fontos megérteni magunkat, mert nem csak ebből adunk, hanem hasonlót tudunk csak befogadni. Ha én bántok, akkor bánthatnak engem is. Így tanulom meg, hogy a bántás hova vezet. Ahogy az előző cikkemben írtam, a kimondott szó eljut oda, ahova elküldtük. Ha én bántani akarok és csúnyán beszélek valakiről, elér a címzetthez, még ha nem is szemtől szembe mondtam neki. Ezzel őt betegítettem, hiszen negatív energiákat küldtem felé. Aki viszont rólam beszél csúnyán, azt nem szeretném beengedni. Miért? Mert én nem szeretnék megbetegedni. Amikor viszont megértem, hogy mit jelent a bántás, nem akarok többet bántani. Főleg azért nem, mert ha én bántottam, köteles vagyok beengedni a másik bántását is. Azért, hogy megtapasztaljam, megértsem, mit is jelent bántani, bántva lenni. A szervezetem alig viseli a bántást, ha rossz állapotból indul. Sokkal jobban és sokkal tovább bírja, ha a genetikám jobb volt. Aki rossz genetikával születik, annak gyorsabban kell megtanulnia: mi is a bántás, mert a rossz állapotú testet nagyon könnyű tönkretenni. Tanuljunk meg figyelni a szavainkra! Tanuljunk meg szépen, jóindulattal beszélni, élni! És tanuljuk meg, hogy a saját testünket csak akkor tudjuk megvédeni, ha mi sem bántunk. Bánthatunk szavakkal és gondolatokkal egyaránt. A szavak könnyebben kontrollálhatóak annak, aki felébred és ért. A gondolatokat pedig akkor fogjuk tudni jól kontrollálni, ha a fejünkben jóindulatú szavak sokasága jelenik meg: akkor nem tudsz másból gondolkozni. A fejedet is pontosan úgy töltöd fel információval, mint a szívedet, vagy a test bármelyik pontját. Pontosan annyi információt tudsz elhelyezni benne, ahány agysejted van. Ha lebontod őket (alkohol, drog, cigaretta), akkor kevesebbet tudsz használni. Ha újjáépíted őket, akkor az új információkat fogod keringtetni a testben. A szeretet a szívben kering. A tudás az agyban lakik. A tudással is lehet elnyomni, megalázni másokat. Az is bánt és azt ugye visszakapjuk. Addig kapjuk vissza, míg végre megértjük, hogy mindannyian egy nagy közös részei vagyunk. Ha a test bármelyik része úgy gondolkozna, hogy csak a máj vagy a vese számít, akkor akkorára nőne, hogy a többieket elnyomná. Amikor a többiek elnyomódnak, együtt hal meg a test a májjal és a vesével is. Nem lehetünk nagyobbak, többek és meg kell tanulnunk együtt működni. A testünk ezt a tanítást hivatott megértetni velünk. Az együtt érzést a testünkből fogjuk megtanulni. Aki nem tud figyelni a testére, az a többiekre sem tud jól figyelni, ezért vagy keveset vagy túl sokat fog adni magából. Aki keveset kap, annak hiánybetegségei lesznek, pl. alacsony vérnyomás, kopott izületek, kisebb szervek, sorvadások, stb. Aki pedig túl sokat kap, annak magas vérnyomása lesz, szervei megnagyobbodhatnak és mindenféle ciszták, miómák, polipok, daganatok jelennek meg. Aki túlzó, az ezeket produkálja. Segítsünk magunkon először figyelemmel: ha azt érezzük, hogy hiányban vagyunk, akkor töltsük fel a készletet. Amikor viszont többleteink vannak, akkor adnunk kell. Akinek többletei vannak és nem tud adni, az “kipukkan”. A túlzás ugyanúgy megöli az embert, mint a hiány: ezért szokták azt mondani, hogy az egyensúlyra törekedjünk. Egyensúlyt viszont önismeret és a másokra való figyelés nélkül nem tudunk megélni. Önismeretről írok legközelebb is, annak negatív aspektusairól, hogy hogyan fogadjuk el magunkat nem tökéletességünkben és hogyan fogunk tudni változtatni ezen.