Csodálatos élmény megélni a teremtést, de kevésbé csodálatos az odavezető út. Amikor szembesülsz azzal, hogy nem igazán azt teremted, amit szeretnél, az a mindenkori önismeret. Hogy is van ez? Szeretnénk valamit teremteni. Elkezdünk hinni abban, hogy meg fog valósulni. Miért nem történik meg, vagy miért történik az ellenkezője, vagy miért a körülöttem lévőknél látom az eredményét annak, amit magamnak szerettem volna teremteni? Ezek és ehhez hasonló kérdések tömkelegével szoktatok felkeresni engem. Válaszaim a következők: ha teremteni akarsz, hinni kell abban, amit teremtesz. A hit ereje akkor lesz látható, ha tényleg hiszel. Az, hogy kimondod, hogy hiszel, egy érzést fog benned kelteni: ennek az érzésnek örömnek kell lenni. Amikor öröm helyett félelem van benned, akkor nem hited van, csak szeretnél hinni. Minél több a hit valakiben, annál könnyebben, gyorsabban teremtődik meg, amit szeretnél. Amikor nem hiszel valamiben vagy amikor hiszel, de félsz, ugyanaz történik: nem teremtünk semmit. Ha nem hiszek valamiben, akkor is irányt adok teremtésemnek. Azt, hogy nem arra megyek, nem kérem azt. Amikor hiszek valamiben, az is egy irány, de ha hiszek, majd félek tőle, akkor az irányból - ami elvisz a hit által a teremteni valóhoz - hátrafelé haladás lesz. Miért? Mert hinni valamiben elindulás egy úton. Utána már csak két irány létezik: előre és hátra. Ha előre akarsz haladni, akkor a hited kimozdíthatatlan, stabil. Ha viszont nem sikerül haladni előre, akkor a hiteden rés van, azaz hiány van benne. A hiány pedig olyan, mint egy szelep, amiből folyamatosan szökik a levegő. Ha több levegő szökik ki belőle, mint amennyi a hit által bemegy, akkor hátrafelé fogsz haladni. Van értelme akkor is megkísérelni a teremtést, ha lyukas a rendszer, tehát van benned félelem, viszont akkor tudnod kell, hogy a hitről folyamatos tanubizonyságot kell tenned. Folyton meg kell erősítened azt, amiben hiszel, hiszen akkor adsz energiát előrefelé. Ha sok energiát teszel a hiten keresztül valamibe és mégis egyre távolabb kerülsz tőle, akkor nagyobb a lyuk, mint szeretnéd, ezért azzal is foglalkozni kell, hogy a lyukat orvosold. Mitől van a lyuk bennünk? Hogy kerül szervezetünkbe olyan lyuk, ami hiányt jelez bennünk? A lyuk bántások tömkelegéből születik. Olyan bántásokból, amelyet egymás felé mondunk, teszünk, cselekszünk. Ezek a bántások lehetnek véletlenszerűek és szándékosak. Aki szándékkal bánt, annak egyértelműen visszaérkezik a tanítás, miszerint őt is szándékkal fogják bántani. Semmi nem üt nagyobb sebet egy testen, mint a szándékos bántás. Aki kapott bántást, annak a testében lyuk van. Minél nagyobb bántásokat kaptunk, annál nagyobb lyukak keletkeznek a testünkön. Amikor pedig teremteni szeretnénk, akkor a hit és minden energia - amit a teremtésbe teszünk - a lyukon távozik. Ha valaki olyan van körülöttünk, aki szintén szeretne valamit abból, amit teremteni akarunk, át fog menni hozzá az az energia, amit a mi teremtésünkre szántunk. Aki ilyenkor körülötted van, jól jár, de tartozni fog neked, tudtotokon kívül is: ezek is karmák. A tartozás pedig behajtásra kerül. Aki tartozik, annak mindig ki kell fizetnie a tartozását. A feladat tehát az, hogy tegyük magunkat teljessé, hogy ne legyenek lyukak, rések rajtunk, amik a testünkben találhatóak. Aki bánt, az vagy hang, tehát kimondott szó formájában bánt vagy tettekkel vagy valamilyen számodra ismeretlen módon, mint kibeszélés vagy árulás. Így szoktunk bántani. Ezek a szavak - amik hangok - elindulnak és megcselekszik azt, amire elküldtük őket. Bánt, ha ez volt a cél. Bánt, ha nem is tudtunk róla. Bánt, ha csak véletlenül csúszott ki a szánkon és bánt, ha akarattal tettük. Ezek a szavak vagy inkább hangok egy hullámhosszat képviselnek az univerzumban. Azok a hangok, amelyek elindulnak, megkeresik azt, ahol szintén hasonló hullámhosszokat találnak. Amikor téged bántanak, akkor az a hang megkeresi a testedben azt a sejtet, szövetet vagy akár szervet, ahol hasonló hullámhossz vagy rezgés van. Azt mondják, hogy a szegény embert az ág is húzza. Minél betegebb vagy, annál könnyebben kapcsolódik be a bántás. Minél egészségesebb vagy, annál kevesebb helyet talál a rossz hullámhossz benned: ha egészséges lennél, akkor az a tökéletesség. Az egészséges embert nem lehet már bántani. Miért? Mert nem tud egy rossz hullám bekapcsolódni abba, ami már tökéletes. A tökéletes nem változik. Az már tökéletes, de minden - ami nem tökéletes - alakul, alakítható. A cél a tökéletesedés.

Az emberi test magában foglalja ezt a programot születésekor, hogy tökéletesítés: ezzel indulunk. Minél inkább akarunk tökéletesedni, annál inkább kell tudnunk önmagunkat reálisan, tisztán látni: azt, hogy honnan indulunk. Szüleink viszont nem láthatnak minket, csak hihetnek abban, hogy mindenre képesek vagyunk. Ez igaz is és először az ő hitük segít számunkra abban, hogy tökéletesítsük magunkat. A hit és az elvárás nem ugyanaz. Hinni abban, hogy képes lesz gyermekem felállni, néha természetes nekünk. Valószínüleg azért, mert mi is fel tudtunk állni: ezért ebben könnyű hinnünk. Hinni abban, hogy lediplomázik gyermekünk: nehéz, ha mi nem diplomáztunk le. Amit mi megtettünk, abban könnyű számukra adnunk. Mutatjuk az irányt, hogy meg tudja csinálni, hiszen mi is megtettük: a szülei és ő belőlünk van. Ez a hit, de hinni mi csak abban szoktunk, amit mi már megéltünk vagy valakivel láttuk, hogy megtörténik. Mi a hit valójában? A nem látott dolgokban való meggyőződés. A hit arról szól, ami eddig nem volt, amit eddig nem alkottak, nem teremtettek, de mégis van. Mégis hiszünk abban, hogy megteremtődik általunk. Van, amikor kicsi a hite valakinek, pl. a gyógyulásban. Ilyenkor sokan imádkozunk, sokan kérünk segítséget a valaki gyógyulásáért. Ezek a csoportok - ahol többen vagyunk - segítenek számunkra. Elhivatott emberek ilyen foglalkozást választanak, ahol másoknak segítenek, pl. pap, lelkész vagy orvos, ügyvéd, stb. Minden foglalkozás rólunk is szól természetesen, hiszen abból élünk, de vannak, akik magukat háttérbe szorítják mások kedvéért. Ennek az eredménye az is, amikor a másikat bántják és te - aki háttérbe szorítottad magad az ő javára - megkapod a bántást. Ha ő a fontosabb, akkor tiéd minden, ami őt terhelné. Ezek a segítők nem élnek sokáig: önfeláldozók. A segítők akkor tudnak igazán segíteni, ha hosszan élnek. Mi kell ahhoz, hogy hosszan élj? Egy test, amit gyógyítasz, amivel törődsz, amit szeretsz. Legtöbbször mi bántjuk a testünket saját magunk bántásaival. Minél jobban bántod a tested, annál több lyukat hozol létre benne. Minél több a lyuk, annál kevésbé fog látszani a teremtésed, hiszen a lyukon elmegy az energia. Minél kevésbé történik meg, amit kérsz, amiért imádkozol, annál kevésbé fogsz hinni. Ha már nem hiszel, megszűnik a teremtésed és nem fogod élvezni az életet. Aki nem élvezi, az elmegy. A test elkezdi lebontani magát, a lélek pedig elkezd tervezni egy új életet. El kezdesz vágyódni egy új élet felé, ami kimozdít jelenlegi testedből és elindul az új teremtése. Ha új életre vágysz, gondold végig, hogy mivel jár. „A régiek elmúlnak és íme: újjá lesz minden” Az új ebben az esetben egy új testben való leszületés, amit megelőz egy halál. A teremtés nem várja el tőlünk, hogy mindig új testbe szülessünk. Sőt a teremtéshez fel kell nőni. Felnőttként tudunk csak teremteni, amikor a szabad akaratunkat „lekérjük”. Ha lekértük, onnan működik. Tanuljuk meg használni, mert napról napra teremtünk. Miből? Abból, amink van: hitből vagy hitetlenségből, erőből vagy gyengeségből, jó vagy rosszindulatból és minden teremtésünkért felelősséget kell vállalnunk. Olyanok vagyunk ebben, mint szülőként, amikor gyermekünkkért felelősséget kell vállalnunk. Addig, amíg önálló tudatra ébred, addig, amíg ő fog teremteni magának. Utána már nem kell felelősséget vállalni érte, viszont gyönyörködhetünk a teremtésükben, abban, amit alkottunk. Ugyanígy gyönyörködhetsz abban, hogy mit hoztál létre az életedben családként, barátként, menyasszonyként, vőlegényként, igaz vagy igaztalanul. Miket teremtettél és mivé váltál teremtéseid által? Azért jöttünk mindannyian ide a földre, hogy élvezzük a játékot, azért, hogy teremtsünk. Tanuld meg tested helyreállítását és az abból való teremtést. Élvezd, hogy egy jó egészségben lévő test mennyire boldog. Élvezd, hogy egy boldog ember nem akar bántani. Élvezd annak gyümölcsét, amit teremtettél és vedd észre azt is. ha rombolsz. Vedd észre azt, ha ártasz és tegyél ellene önmagad gyógyításával. Erről írok legközelebb.

Mindannyian azért születünk ide, hogy megéljük azokat az örömöket, amelyeket ez a föld tartogat számunkra. Itt mindent lehet játszani: lehet boldog szerelmest vagy egyszerű vándort, igazi Istent vagy akár koldus szegényt. Bármit játszhatunk, amit csak szeretnénk, de egyáltalán nem muszáj beleragadnunk a szerepbe: itt szoktuk elrontani. Azt hisszük, ha szegénynek, ha boldogtalannak vagy gazdagnak és szépnek születünk, az úgy is kell, hogy maradjon. Miért kellene? Van egy szabad akaratunk felnőttként: változtassunk. Azt mondjátok, hogy szegényből csak lottó ötössel lesz gazdag? Tévedés. A lottó ötössel a szegényből még szegényebb lesz. Aki nem tanult meg a pénzzel bánni, az nagyon gyorsan el fogja veszíteni azt, amit nyer. A szegényből tanulással lesz vagy lehet gazdag. Mi az, ami megállíthat minket: a hit vagy a hitetlenség. Mindkettő. Ha abban hiszel, hogy nem változik semmi, ezt dobta a gép, akkor a hited által ragadsz bele abba, ami vagy. Boldogtalan, szegény, csúnya, beteg, stb. Ha abban hiszel, hogy amit csak szeretnél, elérhetsz ebben az életben, akkor a szegényből lehet idővel gazdag, idővel a csúnyából lehetsz szép vagy a butuskából szintén lehetsz okos is akár. Csak tanulj, változz, edzződj, stb. Ha abban hiszel, hogy gazdag vagy és közben nem, az hiú ábránd. Sokan így próbáltok változtatni, teremteni. A teremtés legfontosabb szabálya, hogy lásd reálisan azt, aki vagy. A kiindulási pontot érd el. Annyi jelmezt vetítünk magunkra, hogy már nem is tudjuk, hogy kik vagyunk. Nem tudjuk, hogy honnan indulunk. A spiritualitás ott romlik el, hogy elhiteti velünk, hogy mindent elérhetsz. Eddig ez még igaz is, de ha nincs hozzá egy valós önismereted, akkor nem történik meg semmi abból, amiben hiszel. Mondjuk, legyen egy autóm: ezt kívánom az Univerzumtól. Ahhoz, hogy legyen egy autód, ők segíteni fognak. Ha ott tartasz, hogy van egy munkád, akkor jobban fogsz keresni vagy többet tudsz majd dolgozni, amiből eléred az autót. Ha már kicsit előrébb jár az önismereted, akkor egy új munkát fognak segítségképpen ajánlani neked, amiből gyorsabban veheted meg az új autót vagy segítők érkeznek, akik felajánlanak neked egy olcsóbb autót, tehát jobb áron veheted meg. Vagy a még előre haladottabb állapotodban ajándékba fogsz kapni egy autót. Miért kapunk ajándékba egy autót? Mert valamikor sokat adtunk: ennek kapcsán ad az Univerzum. Amikor elkezdesz kérni, tudnod kell, ki vagy és azt is, hogy hol tartasz. Ha úgy kérek egy autót, hogy egyébként mindenkinek tartozom, akkor a kívánságra, hogy kérek egy autót, munka fog érkezni. Munka, amiból több pénzed lehet. Azt a pénzt először a tartozásaidra kell, hogy költsed, különben nem tudsz vásárolni. Miért? Mert az Univerzumnak nem az a célja, hogy halmozz fel kincseket, hanem az, hogy felnőttként kezeld a vagyontárgyaidat. Azokat, amelyeket magadhoz hívtál: a lakásodat, a ruháidat, az autódat, stb. Ők is veled „élnek”. Őket is „ki kell szolgálnod”. Miért? Mert tőlük érezzük jól magunkat. Általuk éljük meg az örömöt. Örülsz, ha egy új ruhád lesz? Igen. Tudsz örülni az új ruhádnak, ha egyszerre 100 új ruhád lesz? Nem. Tudsz akkor örülni valaminek, ha hosszan vágysz rá és sikerül megvalósítani? Igen. A kulcs a vágyban rejlik. Vágyni valamire, akár hosszú időn keresztül, nagyobb örömet fog okozni. A hosszú időn keresztüli vágyás nem feltétlenül 40 évet jelent, mint az Izraeliek számára a Szent föld, hanem egy hosszú időn keresztüli vágyat. A vágy lehet csak rövid és lehet hosszú. Ha egész nap ugyanarra vágysz, akkor hosszúnak tűnik az idő, amit a vággyal töltöttél. Lehet természetesen 40 év is a vágy, de ilyenkor valószínűleg csak néha jut eszedbe, hogy mire is vágysz és néha rövid időt engedsz meg a magad számára, hogy a vágyaddal legyél, megéld a vágyott tárgy örömét. Jó arra gondolni, hogy házunkat felújítsuk. Jó arra gondolni, hogy vegyünk egy új ruhát vagy autót, de nem szeretünk arra gondolni, hogy ha valami elromlott, elszakadt, azt meg „kell” javítani. A javítás nem megy. Miért? Mert abban nincs előrehaladás. Nincs benne új élmény. Ha megvarrom az elszakadt, elrepedt ruhámat, akkor még nem pompázhatok újban, csak felvehetem, mert nem kínos, hogy el van szakadva. Ebbe kevesebb energiát teszünk, ezért kisebb is lesz az öröm. Minél nagyobb örömöt szeretnénk megélni, annál nagyobb energiát teszünk bele valamibe. Az energia a befektetés. Az energia lehet a vágy, hogy egyszer majd ….. Az energia lehet a hit, hogy előbb utobb…., és az energia lehet a tett, amit fizikálisan valósítunk meg. A munka, az például tett: akkor a fizikai testünk által teremtünk. A vágy a lélekből születik: akkor lelkünk fog teremteni és a hit a szellemből fakad, akkor pedig szellemünk által fogunk teremteni. Győződj meg róla, hogy miben vagy jó és fejleszd meg azokat benned, amelyben nem vagy, vagy nem voltál jó. Miért, hogy újabb öröm érjen? Csodás élmény előállítani valamit. Gyönyörű dolog testként fizikailag teremteni, de nem determinálhat minket a teremtés más aspektusaiban. Ha azt hiszed, hogy teremteni csak tevőlegesen lehet, akkor saját magadat és a saját örömöd mértékét bekorlátoztad. Ha azt hiszed, hogy csak a vágyaid fognak elérni valamit, akkor te is korlátoztad magad és nem tudod megtapasztalni, hogy milyen érzés a fizikai teremtés, az alkotás. Ne korlátozd magad, hanem tanulj. Fejleszd ki az örömre való hajlamodat. Akarj vágyni valamire és próbálj hinni valamiben. A hit a legnehezebb a mi számunkra, akik okossá, azaz felnőtté váltunk. Miért? Mert látjuk, hogy ha teszünk valamiért, akkor az meg is valósul. Miért gondoljuk, hogy a tett és a hit kizárják egymást: azért, mert a világunkban vagy csak hívő emberek vannak, vagy csak testi, megvalósító emberek. Közöttük helyezkednek el a vágy képviselői, akik már képesek voltak elmozdulni a testi valósághoz való csatlakozás felé, ahol kicsit átadjuk az irányítást. Erre képtelen a cselekvő ember: ezért van a nyugdíj is, hogy értsd meg, nem lehetsz mindig aktív, nem cselekedhetsz mindig. Akkor kezd az ilyen embereknek megnyílni a szíve és akkor kezdenek vágyni valami után. De jó lenne utazni, élni. Ilyenkor a vágy létrehoz lehetőségeket, amivel ha élünk, újabb lehetőségek jönnek elénk: ez vezet el minket a hithez, hogy nem vagyunk egyedül és lehet, hogy úgy, mint a földi világban, segítenek nekünk. A földi világban is tanulunk az okosabbtól és többek leszünk. Az égi világban a hittel csatlakozunk a fenti „okosabbakhoz”, akik segítenek nekünk:  miért, mert segíteni jó. Ha ezt már megtanultad itt, akkor meg kell értened, hogy nem csak neked öröm adni, hanem másnak is. Az öröm a benzinünk, az a hajtóerő. Akiben van öröm, az szeretne élni, akiben nincs, annak állandó halálvágya van. Gondold át, hogy kivel érzed jól magad, mert az segít önmagad megismerésében. Gondold át, hogy mennyire tudsz örülni és hogy milyen formáit élted már át az örömnek. Ha nem mindet, akkor tanulj, fejlődj. Tanulj meg érezni és hinni. Erről írok legközelebb.