A szívünk az érzelem központunk. Családunk szintén érzelmeink központjában áll. A betegségek családunk által alakulnak ki leginkább bennünk. Miért? Mert családunk felé nyitottak vagyunk. Családunk talán nem bánt, talán szeret minket, ezért vagyunk nyitva feléjük mindaddig, amíg nem csalódunk. A csalódás a testben összehúzódásként jelenik meg. A nyitottság jó keringést mutat, míg a bezáródás a keringés visszahúzódását jelzi. Amikor visszahúzódunk valamely családtagunktól, akkor szó szerint hidegek lesznek a végződéseink. Kezünk, lábunk fázik: olyankor nem áramlik elég vér beléjük. A vér a családunk. Minden információ - ami a családban létezik - megtalálható a vérünkben: ettől sűrűbb vagy hígabb a vérünk, ettől terheltebb és ettől lesz a keringésünk teljesen nyitott, amikor minden sejthez eljut a vérünk vagy teljesen zárt, amikor meghalunk. A keringésnek az a lényege, hogy tanuljunk. Tanuljuk meg értelmezni saját testünkön keresztül, ha bántanak, ha szeretnek, ha félnek tőlünk vagy visszautasítanak. Tanuljuk meg érezni ezeket és ezek következményeit. Miért mondom, hogy a vérünk a családunk? Azért mert az érzelem központból áramlik a vér. Az érzelmeinket előszőr a családunk által éljük meg. A családunk képes szeretni vagy bántani minket. Mindent meg kell élnünk, hogy megtanuljuk, milyen az, amikor szeretnek vagy amikor bántanak. Ha sokat bántottak, nem vagy képes más érzések befogadására, mert ehhez szoksz hozzá. Ha nagyon szerettek, nem vagy képes mit kezdeni a bántással. Azért kell mindet megtanulnunk, hogy képesek legyünk később boldogulni az érzelmeink által terhelt világunkban. Meg kell tanulnunk alakoskodni és meg kell tanulnunk smúzolni is néha. Az egyenes út természetesen nem ez, de az egyenes úthoz sok kanyaron keresztül (mint a vérhálózat) jutunk el. A kanyarok képesek vezetni minket. A szeretet pedig csak egyféle irányt ismer. Akkor lesz elég a szeretet kizárólagos tanulása, ha már minden ember túljutott a bántáson, viszont amíg ennyit bántjuk egymást, addig sajnos nem ismerhetjük csak és kizárólag a szeretetet, mert nem tudnánk megvédeni magunkat. Az is fontos, hogy megtanuljuk megvédeni magunkat, mint ahogy az orvos is azt tanítja, hogy legyen prevenció, illetve legyen gyógyítás azon a területeken, ahol betegség alakult ki. A betegség bántások által születik testünkben. A betegséget egy gonosz beszéd, rosszindulat kezdi kialakítani. Minél többet bántanak, annál nagyobb eséllyel fog megjelenni ez a testedben és miután a DNS minden információt tárol, ezt örökítjük is tovább. Ha engem sokat bántott a család, akkor kialakul valami betegség az érrendszeremben, hiszen az érzelmeket a vér közvetíti: a pozitív és a negatív érzelmeket egyaránt. Amikor bántasz valakit a családból, akkor gondolj erre: a család szent. A szentség „csak” tisztaságot jelent. Azt jelenti, hogy fontosak vagyunk egymásnak és nem akarjuk bántani a másikat. Vannak családok, ahol elindultak a hasadások. Mindenki, aki nem tudja megtartani a párját, hasadáson megy keresztül. A hasadás nem elsősorban a két embert terheli, akik elválnak, hanem azokat, akik ebből az egyesülésből születtek. A gyerekek azt élik meg, hogy szívük egy része elhal: kevesebb vér áramlik ilyenkor a testben és a gyermek - „ mindegy, hogy hány éves” - azt éli meg, hogy az egészből valamelyik felet választania kell. A fél mindig kevesebb, mint az egész. Kevesebb vérrel, kevesebb információval él tovább és a csatározások miatt az egyik felet mindig kizárják az életükből: az egyik felet, amitől mindig kevesebbek lesznek. Ha ezt lefordítom a test nyelvére, akkor egy terület nem kap vért vagy jóval kevesebbet, ami azt jelenti, hogy nem tud megújulni, nem tudja kijavítani magát az a sejt, amelynek lejárt a szavatossága. Nem tudja kitől befogadni a tudást a gyermek, hiszen valakitől elzárta magát. Kevesebb lesz mindenképpen sajnos. Akik viszont kevesebbek - „lásd állatvilág” -, átmennek egy támadó fázisba. Aki fél (szó szerint csak fele valaminek), az támad, bánt. Minél jobban bántunk, annál betegebbek leszünk. Családi harcok áldozatai vagyunk, amíg meg nem értjük, hogy mit is teszünk magunkkal. A szív és érrendszeren keresztül csak a családunk energiáit, érzéseit fogadjuk be. A család választott és hozott is lehet. A választott családunk az, amikor párt választunk és összekapcsolódunk az ő családtagjaival. A hozott család pedig az, amibe beleszületünk, annak minden „ajándékával”: betegségek, alaphiányok, szeretet, öröm, stb. Ezt hozzuk és a javítás lényege, hogy olyat válasszunk családunknak, ahol hozzánk tesznek és mi is hozzáteszünk a másikhoz. Csakhogy ehhez önismeret kell. Ha tudjuk, kik vagyunk, tudjuk ki az, aki kiegészíthet bennünket. Legtöbbször abban vagyunk jók, amit láthatunk, hogy ki mit tanult, hol tart. Ez alapján választunk leginkább. Aztán azt vesszük figyelembe, hogy hogy nézünk ki. Milyen állapotú a test, ha mélyebben akarom értelmezni. A test közvetít információkat: az a test, amelyik beteg, az a szülők, nagyszülők örökségéből, hasadásaiból lett olyan, amilyen. Amikor egészséges testet látunk, ott a benne élő lélek is kedves, boldog, jóindulatú. Minél betegebb egy test, annál panaszkodósabb és rosszindulatúbb az ember. A testen kívül érzékelhetjük a lelket is. A jó lélek állandóan segít, segíteni akar. A jóindulatú ember sokszor terhes a rosszindulatúnak. Nem tud mit kezdeni vele. A roszzindulatú viszont mindig hatást gyakorol a gyengébbre. Sajnos, ha nincs tudásod magadról és gyenge vagy, akkor: ha korpa közé keveredsz, megesznek a disznók. A disznók csak erősebbek, mert a farkastörvények megedzették őket. Az emberek jók, de betegek. Amikor meg akarod gyógyítani magad, kezd a családod értelmezésével és megismerésével. Miért lettek olyanok, amilyenek. Mi hatott rájuk? Hogy jutottak el idáig és ezáltal „diagnosztizáld” magad. Te is valamilyen betegséget élsz meg, hordozol. Akard, hogy megtisztulj. Akard, hogy meggyógyulj, ezért tanulj meg szeretni. A szeretet az a tiszta fény, amely tökéletes. A tökéletesség gyógyít. Magad számára viszont fontos értened, hogy mit is tudsz befogadni. Ha csak kevés szeretetet tudsz, tudtál befogadni, mert idegesít a sok, akkor keveset kaptál. Ha keveset kaptál, akkor alacsony vérnyomásod van, ami által hideg kezed, lábad. Ha keveset kaptál, az nem azt jelenti, hogy szüleid nem szerettek, hanem esetleg azt, hogy nekik sem volt elég és csak azt adták, amilyük volt. Ha már tudod, hogy kevés a véred, alakítsd úgy az életed, hogy legyen több. Mozgassd meg magad, egyél, igyál, legyél sokat a levegőn, és fogadj be minél több fényt a napocskából. Minél több a fény benned, annál kedvesebb, okosabb, bölcsebb vagy. A szív sokféle betegséget jelenít meg: vagy hiányról vagy többletről szól. Minden szónak ereje van, amely hat ránk. Minden szót lehet javítani, kijavítani vagy megváltoztatni. Javítsd ki szavaidat másokkal szemben, hogy ők is kijavíthassák a szavaikat veled szemben. Minél több a „háború”, annál több az áldozat. Gyermekek mennek tönkre a mi kicsinyes egos bántásaink és sértődéseink által: azok a gyermekek, akik nemsokára felnőttként irányítani és vezetni fognak. Akkor lesznek jó vezetők, ha képesek lesznek megváltoztatni magukat és képesek lesznek meggyógyítani magukat: azt a magukat, akit mi tettünk tönkre. Ha javítod magad és megérted, mit jelent harcolni a családoddal, megváltoztatod a tested egészségét. A test egészsége boldogabbá és egészségesebb gondolkozásúvá tesz téged. Aki egészségesen gondolkozik, az érzelmeiben is boldogabb, kedvesebb lesz. A beteg test bánt, az egészséges test szeret. Ne bánts, hogy egészségesen, hosszan élhess. Minél egészségeseben élsz, annál jobbat tudsz tanítani gyermekeidnek és minél tovább élsz, annál több dolgot tudsz megtanulni, hogy eljuss a bölcsességhez. A bölcsesség összegzett tudás, ami tapasztalati úton lett megtanulva. Tapasztalat nélkül az elméleti tudás nem jelent bölcsességet. A bölcsesség fontosságáról írok legközelebb.

Hogy kerülhetünk egyensúlyba? Hogy juthatunk el a nyugalomhoz, a szeretethez és a békéhez? Mindezekhez is a test, a lélek és a szellem közös nevezőjén keresztül jutunk el. Nem lehet egyik sem hangsúlyosabb és fontosabb a másiknál. A test sokáig azt hiszi, hogy ő a minden, míg egyszer csak elkezd érezni (jó esetben szeretni). Amikor ez megtörténik és rájön a test, hogy ez neki segít, az érzés abban a pillanatban elkezdi felvenni a kapcsolatot a testben az ismeretlennel, aki a lélek. A lélek viszont érez: mindent érez, a jót, a rosszat, a kellemest, a fájót, a bántást és az örömöt. Mindent, ami érzés, amit érzékszervek - tehát test - nélkül nem érezhet: ezért ő maga indul el és akarja fölvenni a kapcsolatot a testtel. Azt a testet, amelyet leszületéséhez választ, jó alapos kutatómunka előzi meg. Minden lélek ugyanúgy az evolúción keresztülmegy, mint a testek is. A lélek is fejlődni jön, és a fejlődés a minden tudásában csúcsosodik ki. A minden tudása ebben az esetben minden érzést takar. Az érzések lehetnek pozitívak és negatívak egyaránt. A számegyenesen végig kell menni, hogy ismerjük az érzések teljes tárházát. Egy színész például nem tud jól játszani, ha érzelmileg eszköztelen. Mi sem játszhatjuk az életünket színesen, ha csak valamely érzelem birtoklói vagyunk. Mindent kell ismernünk a teljesség megéléséhez. A minden megismerése viszont nem jelent feltétlenül beleragadást. Nem kell beleragadni a fájdalomba. Nem kell egyszerre hosszan szenvedni, de kell ismerni az érzést. Minden érzés információ. A lélek a vérhálózaton keresztül kommunikál a testtel. A test mindent érzékel abból, amit lelkünk megél. A test ezekből az érzésekből gyógyul, szeret, élvez vagy betegszik, elfárad vagy szenved. Minden érzés információkkal látja el a sejteket, amelyek ezáltal az új információ által alakulnak, gyógyulnak vagy haldokolnak velünk. Ezért is mondjuk, hogy a test és a lélek nem működik egymás nélkül, de vajon működünk-e a szellem nélkül? Miért van szükségünk az agyunkban lakó szellemre? Mit ad hozzánk vagy mit vesz el belőlünk szellemünk? Ezeket a kérdéseket már többször ecseteltem, de most az egyensúly kapcsán újra értelmezném. A szellem a testben, az agyunkban foglalja el székhelyét. Akkor, amikor kinyílik az értelem, akkor kapcsolódik be: ez kb. 6-8 éves korban történik meg, de kirívó esetben 2-4 évesen, illetve 100 évesen is megtörténhet. Annak, akinek előbb kapcsolódik be a szelleme, mint kellene, nem alakul ki eléggé az érzelmi intelligenciához való lélekkapcsolata. Az, akinek viszont soha sem kapcsolódik be a szelleme, az túl érzelmes, túl érzékeny lesz: mindkettő egyensúlytalanná válik. Az értelmi fogyatékosok szokták érzelmileg túlfejleszteni magukat. Ők azok, akik túl érzelmesek vagy túl érzékenyek lesznek. Az egyensúly úgy áll föl, hogy megszületik a test, majd bekapcsolódik a lélek. Megtanuljuk összehangolni a kettőt. Kialakul az érzelemvilágunk, amelyet szüleink által megélünk önmagunkban. Megtanuljuk, hogy mely érzések lehetségesek és mely érzéseket kerüljük ki. A szüleink tanítanak nekünk valamit, ami az ő szűrőjükön keresztül érkezik, hiszen meg szeretnének kímélni minket a „nehéz érzésektől”. A nehéz érzések a fájdalom, a csalódás, a bántás és a szomorúság is. Ezeket az érzéseket el szeretnék kerülni szüleink, hogy nekünk ne kelljen ezeket megismerni, de miután a lélek is fejlődik, ezért ahogy említettem, minden érzést meg kell tanulnia értelmezni, amiben a test is segít. Ha a test hosszan kapja a fájdalom nevű érzést: betegszik. Amikor a test megbetegszik, jelez a szívben lakó léleknek, hogy baj van. Beleragadtunk a fájdalomba, ami rengeteg sejtünket tönkretette, ezért kéri, hogy lendüljünk tovább az öröm érzése felé. Az örömhöz a szív, azaz a lélek nem tud magától továbbmenni, mert aki benne van a problémában, az nem lát rá, ezért a szellemnek is be kell kapcsolódnia. A szellem értelmez. Értelmezi azt, hogy a test képes-e még visszafordulni, meggyógyulni. Ha igen, akkor információt küld a szívnek, amelyben azt mutatja számára, hogy mivel tud kimozdulni a fájdalomból. Az információ idegpályákon közvetítődik. Az idegpályák képesek kikapcsolni a fájdalmat közvetítő receptorokat. Ha kikapcsolták őket - mint a haldoklóknál is, akik már egyáltalán nem éreznek -, akkor a lélek tovább tud menni. Továbbmegy és egy másik érzést kezd érezni: egy olyan érzést, amely a fájdalomnál előremutatóbb, pl. azt, hogy gyógyulni akarást vagy szeretetet vagy hitet vagy bármit, ami jobb a fájdalomnál. Máris eltűnt a „beleragadás a fájdalomba” érzés. Ha az eltűnt és egy új érzés megy át a testen, amelynek információi végig mennek a sejteken, a sejtek elkezdenek javulni, ezáltal pedig a test gyógyul. Ha a test gyógyul, bekapcsolódik a szellem, aki szintén tanulni, fejlődni szeretne. Megtanulta a szülőktől, a tanároktól és a mindenkori vezetőktől azt, amit lehetett és tovább akar fejlődni. Fejlődni csak akkor tud, ha megfelelő mennyiségű vér áramlik az agyba. Ha az agy megkapja azt a mennyiségű vért, amely a fejlődéséhez kell, akkor egyre nagyobb tudások birtokába kerül, mely tudásból informálja a testet az idegpályákon keresztül. Minden információ gyógyít vagy betegít minket. A szellem is hordozhat negatív tudást - tehát hiányt -, mint a lélek vagy a test alapból. A szellem negatív tudása a félelem: a félelem pedig valaminek a hiánya. A hiány sokszor megfagyasztja, megmerevíti a testet. A hiány miatt leblokkolunk, mint egy vizsgán, ha nem tudjuk, amit tudnunk kellene. A vizsga is jelzi, hogy hiány van bennünk. Minden félelem a szellem hiányosságát jelzi. A szellem hiányossága pedig az  agysejtek sérüléseit mutatja. Az agyat pedig ugyanúgy, mint a test többi szervét, építhetjük vagy bonthatjuk: attól függ, hogy mit szeretnénk. Egy olyan agyat, amely nem képes tudásokat befogadni, azt van értelme bontani: ez az agy általában meszes. A meszes agy merev. Nem képes új gondolatokat befogadni. Ragaszkodik ahhoz, ami van. Csak azt hiszi el, ami már bizonyítottan létezik, lehet. Aki viszont fejleszteni szeretné a szellemét és új tudásokra kíváncsi, melyeket az emberiség még nem fedezett fel vagy nem ismert fel, annak rugalmasan kell tartania az agyát. Ehhez viszont már szükség lesz a lélekre - amely érzelmek által lágyítja a sejteket - és a testre, ami a mozgás által tartja lazán vagy mereven az embert. E három területünk vezet és irányít minket. Bármelyik részünk kimarad a buliból - tehát nem lesz része a döntésekben -: egyensúlytalanná válunk. Az egyensúlytalan embert nagyon könnyű észrevenni. Makacs, merev, törvénykező vagy túláradó érzelmei vannak vagy érzelemmentes vagy egészségtelen, beteg vagy túlsportoló: ezek mind egyensúlytalanná tesznek minket. Ami felé elfordulunk jobban, abban szeretnénk fejleszteni magunkat. Mindenki máshonnan indul. Az a test, aki nem kapott edzést soha, ott valószínűleg többet kell egy ideig a testtel foglalkozni, mint előtte. Az a test, amely főleg az érzelmekben haladt eddig, az szintén a testtel vagy a szellemmel fog inkább törődni. Lehet, hogy a tanulás vágya nagymértékben megnő, de az is lehet, hogy a sportok szerelmesévé válik. Az érzelmekre nem jellemző módon a nagy túlzás esetén a test mindig jelez, mert ilyenkor megnő a vérnyomás, hiszen a lélek ugye a szívben lakik. Túl nagy érzés megnyitja a szívet és a nagyobb mennyiségű vér egyszerűen beáramlik a sejtekbe. Magyarországon a szív és érrendszeri betegségek a leginkább vezető betegségek. Azért kell ezzel foglalkozni, mert ez a lélek hiánya, illetve többlete által alakul ki. Ez a betegség tökéletesen kordában tartható, ha megtanulunk egyensúlyban lenni a testünkkel, a lelkünkkel és a szellemünkkel. A szív és érrendszeri betegségekről írok legközelebb.