Először is: megismertük magunkat. Megértettük, hogy mennyi érzelmet hordozunk: kik vagyunk mi érzelmileg vagy tetszeni fog számunkra, akit megismertünk magunkban vagy nem. Ha nem, akkor változtassunk magunkon. Hogyan? Az érzelmeink befolyásolásával, az érzelmeink kitágításával és az érzelmeink felülírásával. Hogyan? Úgy, ahogy a lélek alapjában is fejlődik. A lélek fejlődéséhez érzelmek szimulálása kell. Érzelmek, amelyek kiváltanak belőlünk valamit. Érzelmek, amelyek megváltoztatnak. A fejlődés alapvetően változások sorozata. Azért mondom, hogy változások sorozata, mert olyan, hogy üres lélek, nincs. A lélek is már valamilyen, amikor leszületik egy testben. Az a lélek, aki sok érzelmet élt már át előző életeiben, érzelmes. Annak a léleknek, aki még nem sokat élt, nincs olyan nagy tárháza az érzelmeinek: ezek mind megkülönböztetnek bennünket egymástól. Vannak nagyon érzelmes emberek és vannak teljesen érzéketlenek is. Az emberek nagy többsége érez. Alapvetően az ember egy érző lény. Az ember viszont képes szimulációkon keresztül átalakulni. Ki lehet ölni valakiből az érzelmeket és újra érzővé lehet tenni Őt. Nem mindegy, hogy mivel stimuláljuk magunkat. A televízióban és a számítógépeken programok futnak: olyan programok, amelyek hatnak ránk, olyan programok, amelyek agyunkat stimulálják. A stimuláció következtében vagy hozzászokunk az öléshez, gyilkoláshoz vagy félünk tőle. Aki hozzászokik, annak az érzelmi küszöbe máshol van, mint az átlagembernek.  Aki viszont fél tőle, annak az idegei nem tudják jól vezetni vagy elvezetni az ingerületeket. Akinek nem jól vezeti az agya az ingerületeket, az félős, ideggyenge lesz: azt is lehet edzeni, de nem sokkolással. A sokkolás az, amikor egy olyan kihívást kapunk, amit biztosan nem tudunk kezelni és ezáltal „összeomlik” a rendszer. Ha összeomlik, akkor azonnal újraépül. Az újraépülésben tudunk alakítani, változtatni rajta: más módon építjük újjá. Más stimulációkat adunk számára és nem hirtelen terheléssel, hanem fokozatos terheléssel eddzük meg, mint mikor testünket akarjuk felépíteni. Mindennek a fokozatosság az alapja. Fokozatosan bármilyen terhelést bírni fogunk. Fokozatosan bármit be tudunk fogadni: bármit, ami minket épít. A felnőtt már képes megállapítani magáról, hogy milyen. Ami nem tetszik, azt átalakíthatjuk magunkon. Az érzelmeket is újra tudjuk írni. Újra írjuk azt, amit szüleinktől hozunk programként. Érzelmeket megélni nem könnyű, de képesek vagyunk rá, hogy átírjuk azt, ami bennünk van egy filmmel, egy másik ember sztorijával, egy jó könyvvel, stb. Hatást gyakorolnak ránk. A virtuális dolgokkal csak a meglévő érzelmeket tudjuk felülírni. A nem lévő érzelmeket viszont meg kell élni. Van, hogy egyáltalán nincsenek érzelmei valakinek. Az érzelemközpont is sérülhet. Van, hogy az örökítés közben sérült az érzelemközpont, ezért nincs érzelem bennünk. Ilyenkor csak az eredeti, az originál segít. Mi az eredeti? Ha valakivel megtanulunk érezni, ha valaki kivált belőlünk valamilyen érzést. A valakinek élőnek kell lenni: ez lehet egy növény, egy állat vagy egy ember is. A nagyon bezárt érzelmű emberek nehezen kapcsolódnak más emberekhez. Nekik könnyebb egy növény vagy egy állat ismeretét megélni. Aki viszont nem tud emberi lénnyel kapcsolódni, azt nem szabad leírni. Tanítani kell őt az alapoktól a következőkre: növények szeretete, érintése, illatának az értelmezése, a növények tapintása és ízeinek kóstolása, stb. A növények ismerete elvezet az állatokhoz. Az állatok könnyebbek, mert valamilyen érzést hordoznak ők is. Reagálnak a mi érzelmeinkre és ezért vagy kedvesek vagy bántók lesznek. Ebből is tanulhat az, akinek az érzelmeit fejleszteni szeretnénk. Az állatok tanítanak bennünket, csak érteni kell a jelzéseiket. Vannak jelzéseik, csak mi felül akarjuk írni azokat. Az állatok is lehetnek érzelmesebbek, hisztisebbek, gorombábbak vagy kedvesebbek: attól függ, hogy őket milyen inputok érték születésük óta. Az ember is így sérül és ezáltal alakul érzelmileg valamilyenné. Társadalmilag van egy elfogadott norma, amit érzelmi intelligenciának hívunk. Ezek mérhető számok. Van, akinek nagyobb az érzelmi intelligenciája és van, akinek kisebb. Csakúgy, mint az értelmi intelligencia: az is mérhető és az is fejleszthető. Az érzelmi intelligencia befolyásolással és valós megélésekkel tágítható. A befolyásolással csak ideig-óráig felülírhatjuk a meglévő érzelmeket, míg a valós fejlesztéssel bővíthetjük azokat. Minél nagyobb az érzelmek tárháza, annál könnyebben tudunk viselkedni. A viselkedés a meglévő érzelmi mintákból alakul ki. Ha nincs elég mintánk, akkor csak azokból tudunk válogatni, amink van. Az intelligens ember is sok mintából, sokféleképpen tud beszélni, megjelenni, viselkedni. Ugyanígy a mintából, a készletből tudunk a helyzethez igazodni. Az érzelmileg intelligens emberek minden helyzethez tudnak igazodni. Azok, akik nem elég intelligensek, nem jól kezelnek szituációkat: vagy túltolják az érzelmeket egy bizonyos helyzetben vagy egyáltalán nem éreznek. A nem érzés érzéketlenné tehet minket. Olyan ez, mint amikor a nyelvet nem használod, akkor elkopik. Az érzelmek is kopnak, ha nem használjuk őket. Aki nem tudja használni az érzelmeit, az kijön a gyakorlatból, de mindent újra lehet indítani, főleg ha szeretnéd. Felnőttként már te döntesz saját magad fejlesztéséről. Te döntöd el, hogy az érzelmeidet vagy a testedet vagy az elmédet szeretnéd éppen fejleszteni. Bármi jó, de ha okosan nézed a körülötted lévő embereket, akkor hozzájuk képest fejleszted magad. Miért? Mert ha nem értelmezed a közeget - ami körülvesz - és elkezded a buta emberek között a tudásodat hozzájuk képest túlfejleszteni, akkor kilöknek maguk közül. Ugyanígy, ha a testedet tökéletessé teszed egy tunya közegben, onnan is ki fogsz lógni. Nincs ez másképp a lelki, érzelmi fejlődéssel sem. Akik érzelmileg analfabéták, nem fogják érteni, hogy miért fontos neked az érzelmek fejlődése ahelyett, hogy „gyúrnál”. Mindenkinek más a fontos és mindenki tud fejlődni. Azok az emberek, akik segítőknek születtek, bármit megértenek ebből, másra fognak gondolni. Milyen jó lenne, ha ezt Pistike is olvasná, vagy mennyire kellene ez Juliskának. Akik így olvassák cikkemet, nem tudnak magukkal foglalkozni, mert magukat hátrébb sorolták másoknál. Róluk írok legközelebb: azokról, akik önfeláldozók, azokról, akik kihasználhatók és azokról, akik teljesen képesek másokért feláldozni akár az életüket is, mert egy jó szóért valóban életüket és vérüket adnák.

A gyűlölet egy érzelem: pontosabban az érzelem hiánya. Amikor a szeretettel fel vagyunk töltve, akkor minden érzés bennünk a szeretet: csak szeretetet érzünk feltöltött állapotban. Amikor viszont elkezd kiürülni, akkor először kisebb szeretetet, majd szeretethiányt élünk át. Aki okos, az feltölti magát újabb adag szeretettel és nem hagyja, hogy tovább üresedjen. Aki viszont nem elég okos, az hagyja, hogy a további hiányokat is érezze, ami fájdalom, bánat, boldogtalanság, majd végül gyűlölet vagy gyilkos érzelmek. A gyilkos érzelmek akkor alakulnak ki, amikor már minden érzés elfogy. A vallási fanatikusokat érzelmileg sokkolják. A sokkolás valamely testrész kisütése. Régen a pszichiátrián dolgoztak sokkolással. Az agyban vagy sikerült minden rossz emléket kitörölni vagy minden jó emlék törlődött. Akinél minden jó emlék törlődött, az önkezével vetett véget az életének. Még mindig nem tudják szabályozni az agyban, hogy hol találhatóak a jó vagy a rossz emlékek, de ha a testben, a szívben hoznak létre törléseket, akkor érzelemmentessé válunk. A szív őrzi az érzelmeket és az érzelmeknek is van egy emlékgyűjtő helye: ha ezeket az emlékeket kitöröljük, akkor nem tudunk érezni többé. Az emberi tudat ahogy fejlődik, úgy jön rá egyre több mindenre, ami a testet érinti. A test képes pozitív emlékeket őrizni és képes a negatív emlékektől megszabadulni. Az emlékek fontosak, de nem mindegy, hogy mit tárolunk önmagunkban. Gondolj arra, hogy ha te egy raktár vagy, akkor vajon mindegy, hogy hulladékot vagy sugárzó anyagokat vagy akár vegyi hulladékot tárolsz, vagy akár karácsonyfa díszeket vagy játékokat szeretnél inkább tárolni. Azok az emberek, akik tárolják a rossz emlékeket, boldogtalanok lesznek, majd depresszívek és gonoszkodók. Aki gonoszkodóvá válik, az ezt az érzést hordozza magában és ugye nem adhatunk mást, mint önmagunkat. Így válunk gyűlölködővé: azzá, aki már csak a gyűlöletet hordozza magában, mert emlékei alakultak ki a bántásokból. A gyűlölet nem egy valós energia. A gyűlölet a szeretet hiánya és csak egy emléket tudunk hordozni azzal kapcsolatosan, hogy ha megbántottak minket. A megbántott emberek azonban minden emléküket hordozva önmagukat betegítik meg. Önmagukat azzal, ami a szívükből áramlik bennük. A szív hordozza az érzelmi emlékeinket és minden benne lévő információt áramoltat a vérkeringésen keresztül.  Hogyan tudjuk megváltoztatni a szívünkben élő energiát, információt? Úgy, hogy felülírjuk. Úgy, hogy megbocsájtunk annak, aki bántott. Úgy, hogy ha értelmesen át tudjuk beszélni vele azt, amiben félreértettük egymást. Úgy, hogy nem adunk helyt újabb bántásoknak és úgy, hogy nem tápláljuk a bántást azzal, hogy újra és újra elmeséljük valakinek, hogy mivel bántottak meg minket. A bántás addig él bennünk, amíg energiát adunk neki. Az energia a rágondolás, a beszéd róla vagy az érzés felidézése. A betegségek ilyenkor felerősödnek. Akkor betegszünk meg, ha érzelmileg közvetítünk valami rosszat a sejtjeinkben. A rossz pedig egy érzelem hiányából fakad. Abból az érzelemből, amit nem kaptunk meg vagy rosszabb esetben abból az érzelemből, amikor már annyira elfogyott benned az szeretet, hogy bántás vagy gyűlölet alakult ki helyette. A szív ilyenkor megbetegszik. A szív az érzelmek helye. Gondold át, hogy mit őrzöl benne, milyen információhoz ragaszkodsz. A testben minden információ kering. Ha a testedben bántás kering, akkor az olyan szerveid elfogadják ezt az információt, amelyek nem tökéletesek. Miért? Mert a testnek tökéletesednie kell. Pontosan ezért az a szerv - ami még nem tökéletes - befogad mindent. Mindent, ami energia, hiszen abból fejlődik, gyógyul, alakul. Az a szerv, ami már tökéletes, nem fogad be semmit abból, ami számára nem jó, hiszen a tökéletesnek már nem kell változnia. Ami viszont nem tökéletes, az alakul. Nem mindegy, hogy az érzelmeken keresztül boldog szerető energiákból alakulsz és gyógyulsz vagy bántó, gyűlölködő energiákból betegedsz. Te döntesz felnőttként, hogy mit hordozol magadban. Amit hordozol, olyanná válsz. A szívben azok a sejtek, amelyek élettelenséget hordoznak, elhalnak. Minél több sejt hal el a szívben, annál kevésbé tudsz érezni. Minél kevésbé érzel, annál kevésbé akarsz élni. Az infarktus az elhalás. Lehet infarktusod a test bármely területén, de ha a szívben történik, akkor a szív már kevesebb vért termel. Az elhalt területek már nem kapcsolódnak be a szívbe, így a szív kisebb lesz és kevesebb vér termelésére képes. Minél kevesebb vért áramoltat, annál nehezebben jut el a vér a testben mindenhova. Ahova nem jut elég vér, ott hideg a test. Ha hideg a kezed, lábad, akkor biztosan nem áramlik elég vér a testedben vagy van, ahol több áramlik és van, ahol kevesebb: ott ingadozó vérnyomás alakul ki. Ahol több vér áramlik, ott megnő a vérnyomás, ahol pedig kevés, ott alacsony a vérnyomás. Ahol alacsony a vér nyomása, ott fázol, ahol pedig magas, ott meleged van. A vér úgy áramlik a testben, ahogy az erekben tud. A vékony erekben kevesebb, a vastag erekben pedig több. A szervek vastag erekből kapják a táplálást, míg a mirigyek kicsit vékonyabbakból és az érzékszervek pedig még vékonyabbakon keresztül. Amikor valakinek hullik a haja vagy romlik a látása, akkor a testben már valahol felborult a rend. Nem jut elég vér a hajba vagy a szembe. Meg kell érteni, hogy a vér áramoltatásához mozgásra van szükségünk. Mozgásra, amely közvetíti a vért oda, ahova szeretnénk. Ha én folyton az izmaimba akarom közvetíteni a vért, akkor vagy többet kell egyek, hogy más terület ne szenvedjen hiányt, vagy többet kell igyak, hogy a vér tudjon valamiből többletet termelni vagy sokkal többet kell oxigént vagy napot, azaz fényt bejuttatni a testembe. A test abból a bizonyos négy elemből épül fel, ami a föld, víz, levegő és a tűz. Ha bármelyik hiányzik, az megjelenik az érzelmeinkben is. Ha nem eszel eleget, hisztis vagy és bántó. Ha nem iszol, akkor kegyetlen tudsz lenni. Aki nincs eleget a levegőn - ami szintén kitisztít minket - az kifejezetten bántó, káromkodós. Aki viszont nincs eleget a fényben, az gonoszkodó lesz. Ezek a tulajdonságok mindig valamely hiányra hívják fel a figyelmünket. Ha nem akarsz bántó vagy gyűlölködő lenni, akkor töltsd fel a testedet, egyél, igyál, legyél a levegőn és napozz, vagy töltsd fel a lelkedet és gyönyörködj valami szépben és hallgass valami számodra kellemest vagy érezz finom illatokat, egyél számodra kellemes ízeket és ölelj, szeress, érints. Az érintés az ötödik elem, ami az érzelmek legfontosabbja. Azért mondom, hogy a legfontosabbja, mert ebből van a legnagyobb hiányunk. Hiányunk abból, amit leginkább meg kell tanulnunk. Erről írok legközelebb, hogy hogyan befolyásoljuk érzelmeinket, tanító szándékkal.