Az önkontroll gyakorlását megelőzi az eszmélés, miszerint bántok. Ha rájössz, hogy nem szeretnél bántani, akkor kellenek a segítők. A segítők visszajelzik számodra azt, amit éreznek tetteid, szavaid, cselekedeteid vagy akár gondolataid által. Nem bújhatsz amögé, hogy te nem is azt mondtad, tetted, gondoltad, ha sokan jelzik vissza annak ellenkezőjét. A gondolat is teremt. Annak is lesz egy következménye. A következmény a te tanulásod. Ha mindenki azt jelzi vissza, hogy irigy vagy, vagy önző, vagy gonosz, akkor vagy belenézel a tükörbe és változtatsz vagy ezen energiákból végig fogod teremteni az életedet, aminek rengeteg nem kellemes következménye lesz. Az öröm az boldog életet teremt. Az öröm megjátszható és áramoltatható. A teremtésben lesz a különbség. Amikor megjátszod magad, akkor elhiszi ugyan, hogy boldog vagy, de az életed nem ezt fogja mutatni: nem leszel összhangban magaddal. Az életed mindig azt fogja mutatni, ami a valóságod. Éveket fektethetsz abba, hogy boldognak, kiegyensúlyozottnak láttasd magad, de soha nem éled át attól, mert nem tettél azért, hogy boldog és kiegyensúlyozottá válj, csak eljátszottad. A színész, ha eljátssza Erzsébet királynét, attól még nem válik azzá. Ez egy szerep, a szerep pedig színjátszás. Aki sokat játszik, elhiszi magáról, hogy Ő olyan: aki pedig elhiszi, hogy boldog, hogy kedves, hogy szeretetteli, ő miért akarna változni? Egy dolog miatt lehet ez, ha valaki azt mondja, hogy mégsem vagy boldog, nem vagy szép vagy kedves. Megharagudhatsz, dühönghetsz is, de attól nem leszel se boldog, se kedves, se szép. Aki hajlandó meghallgatni másokat és képes belenézni a tükörbe, változtathat önmagán. Amikor váltani szeretnénk, akkor elfogadtuk, hogy nem vagyunk tökéletesek. Aki nem tökéletes, az képes azzá válni. Ehhez az első lépés az önkontroll. Megtanuljuk kontrollálni azt bennünk, ami ott van: az indulatokat, a boldogtalanságot, bármit. Az még nem gyógyít meg minket, csak megállítjuk ezen energiák teremtő erejét. Nem teremtünk belőle. Őrületből csak őrületet, hitetlenségből csak hitetlenséget tudunk teremteni. A tudatosság értés. Megértettem, hogy ki is vagyok én: mi van bennem, mit örököltem és megállítom, kontrollálom. Ez a béke felé vezető út, amit egyenlőre elfojtásnak hívunk. A békét megélni akkor fogod, ha már minden információt átalakítottál magadban, ami  a békétlenséghez vezetett. A béke végcél, a szeretet is végcél. Minden vallás képviselője eljutott valamely végcélhoz. Jézus a szeretet tökéletességét élte meg. Buddha a békét ismerte meg. A béke, a szeretet valaminek a teljessége. Mi magunk nem a teljességet örököljük szüleinktől. Senki nem tökéletes, de mindenkinek ez kell, hogy legyen a célja, önmaga tökéletesítése. Ha leragadsz abban, hogy mit hoztál otthonról, nem lesz időd javítani rajta. Senki nem várja el tőled, hogy ha megérted, hogy milyen vagy, akkor ragadj bele. Nem, csak szemlélj. Láss rá arra, hogy mit örököltél. Hogyan lehet? Kontrolláld azt, ami kijönne belőled. Kontrolláld azt, amit érzel és tanuld meg irányítani. Legyél önmagad vezetője és ne hagyd, hogy energiáid kontrollálatlanul teremtsenek. Ekkor már elindultál a tudatosság útján. Elindultál azon az úton, ahol majd a következő lépés az lesz, hogy átalakítod a számodra és környezeted számára bántó, nem tökéletes energiáidat. Honnan tudom, hogy bántó vagyok? Onnan, ha többen is jelzik ezt. Honnan tudom, hogy nem vagyok már bántó? Egyrészt a visszajelzésekből, másrészt pedig abból, hogy már nem kell kontrollálni magam. Akkor már megoldottam, átalakítottam saját bántó energiáimat. Miért lettem bántó? Mert elfogadtam én magam is bántást. Miért nem lettem boldog? Mert környezetemben nem voltak boldog emberek, akiktől kaphattam volna boldogságot, örömöt. Ez a következő lépés: döntsem el, hogy milyenné szeretnék válni. Boldoggá, bántóvá, iriggyé, keserűvé vagy kedvessé, okossá, stb. Bármi megtörténhet, de mindennek az önismeret az alapja. Mennyire ismertem meg magam? Mennyire tudom, hogy egy tizes skálán hol helyezkedem el akár kedvességben, bánatban, stb. Amikor megvan az alap, az a kiindulási pontom, akkor keresek olyan embereket - abban, amiben változni szeretnék -, aki tőlem kicsit jobb. Mindig gondoljátok végig, hogy felnőttként nem csak kapni fogtok, hanem adni is fogtok cserébe valamit. Nem elég, hogy eldöntöm: Pistikétől szeretnék tanulni. Pistikének valamit fogok adni cserébe és ha Pistike nem kéri azt, amim van, akkor dönthet úgy, hogy nem tanít engem. Hiába tudom, hogy amit keresek, Pistikénél van: ez a párkapcsolat alapja. Az, hogy megértem, mim van és mi hiányzik belőlem. Ha tudom, mi hiányzik, megkeresem azt a Pistikét, akinél ott van, amit keresek, de ha nem kér engem Pistike, akkor még fejlődnöm kell. Nem vagyok kész egy vele való kapcsolatra. Ezek a találkozások a legnagyobb segítségeink. Megtudjuk, hogy miben kell fejlődnünk. Persze maradhatunk gyerekek örökké és duzzoghatunk egy életen át, hogy ez a galád Pistike kikosarazott minket. Végig haknizhatjuk ezzel az egész életet, hogy nekünk milyen borzalmas élmény volt  ez, de ezzel megállítottuk magunkat. Aki megáll, nem változik, az nem fog elérni semmi mást életében, mint amit az örökölt energiákból szüleitek is elértek. Ha bántó szüleid voltak, te is az leszel, hiába sírod végig az életedet, hogy neked milyen szomorú gyerekkorod volt. Az maradsz, aki lettél általuk. Segíteni kell mindenkinek. A tükör a segítség. Az a tükör, ami szembesít bennünket hibáinkról, erényeinkről. Szembesít arról, hogy most hol tartunk. Ha tetszik a visszajelzés: élvezd, ha nem, akkor alakítsd át magad. Az átalakítás szabályairól írok legközelebb.

Mindenki tud teremteni és mindenki teremt is. Kérdés, hogy ha tudnánk: miket teremtünk, akkor vállalnánk-e érte a felelősséget. A felelősség pedig segít megérteni azt, hogy miért kell, hogy a teremtményeinknek következménye legyen. A következmény dönti el, hogy a teremtésünk valakinek jó vagy sem. Miért teremtünk? Azért, mert aki él, az életet hoz létre. Mi az élet? Mozgás, keringés, hang, indulatok, érzelmek, stb. Minden teremt, minden: ami él. Nem csak gyermekeket tudunk teremteni. Agyunknak is, szívünknek is és egész testünknek van egy rezgése, hulláma, amely bekapcsolódik a hullám alakú univerzumunkba. A gyermek egyértelmű, hogy a mi gondolataink, tetteink és érzelmeink következménye. Miért nem egyértelmű számunkra, hogy vagy csak gondolat általi teremtés, vagy csak érzelem általi teremtés és csak testi teremtés is. A test a mozgásával teremt, mint ahogy minden. Amikor testi teremtésben vagyunk, akkor vagy az izmaink kapnak több vért, ezért azokat teremtjük újjá vagy a vesénk, gyomrunk, stb. kapja a legtöbb vért a testünkben. Bármi több vért kap, mint amennyi kellene, egyensúlytalanná válunk. A teremtéseink pedig megnyilvánulnak az egyensúlytalanságunkból. Aki egyensúlytalanná válik, az nem tud békét teremteni, csak valaki vagy valami oldalára állni. A béke kizárólag az egyensúlyban lévő ember teremtménye lesz. A béke pedig fontos része a teremtésnek. A gondolatokkal és az érzelmeinkkel is teremtünk. Minél több gonosz gondolatunk van, annál bántóbb emberré válunk. Aki bántó, az vissza fogja kapni a bántásokat. Nem azért, hogy fájjon, hanem azért, mert tanulnia kell. Isten nem bántani akar, mint ahogy szüleid sem bántásból büntetnek, hanem tanítási  szándékból. A gondolat nem csak felnőttként jelenik meg bennünk, hanem már gyermekként is csakúgy, ahogy érzelmeink is. A gyermeki gondolatokért és az abból származó teremtésért mi szülők vagyunk felelősek. Aki viszont felnőttként teremt bántó dolgokat gondolatai által, annak saját magának kell vállalni a felelősséget értük. Érzelmeink hasonlóan működnek. Gyermekeid érzelmeit felülírod, kijavítod, ha szomorú, megvígasztalod, ha dühös, megbékíted, ha izgatott, lenyugtatod, stb.: azért, hogy amikor felnő, amit az érzelmei által is teremteni fog, az számodra is boldogság és öröm legyen. Teremteni jó. Minden teremtés visszajelzése annak, hogy hol tartunk, mire vagyunk képesek. Minden teremtésünket meg kell vizsgálnunk, hogy kinek lett jó. Ki az, aki örül annak, amit teremtünk és ki az, akit bánt. A bántás pedig azonnal visszajön onnan, ahol van. Nem szándékosan is teremthetünk bántást, rosszindulatot. Hogyan? Például gyereket vállaltunk. Számunkra megszületik az a csoda, amit annyira vártunk. Nem számoltunk azonban azzal, hogy valakinek esetleg a családból nem lehetett gyermeke. Ilyenkor segítünk neki is megélni általunk az örömöt és megoszthatjuk gyermekünk szépségét, növekedését, kedvességét vele, viszont ha elzárkózik tőlünk a rokonunk, akkor nem tud örülni nekünk. Aki nem tud örülni, az (miután nincs fény árnyék nélkül) megéli a saját érzéseit, ami öröm nélkül: boldogtalanság, önsajnálat, hiány, illetve bántás, szomorúság, féltékenység, irigység is lehet. Ha te adsz a számára az örömödből, nézd meg, hogy mit kapsz érte. Akiben nincs más, csak bántás, irigység, azt ne gondold, hogy el kell fogadnod, kivéve akkor, ha te is adtál valamit neki. Adtál az örömödből, akkor kapni fogsz érte: azt ad, amije van. Ha már megértetted az adok kapok törvényét, akkor rájössz, hogy nem kell olyan emberrel együtt lenned, aki számodra csak negatívat tud adni. Engedd el és találd meg azokat az embereket, akik hozzád hasonlóak, akik veled tudnak örülni örömödben, de tanuld meg, hogy minden gondolat, minden érzés is teremt. Amikor pedig te magad is indulatos vagy, akkor abból harcot, háborút teremtesz. Azokat a harcokat, amelyeket elindítottál, azért felelősséget kell vállalnod és minden harcot ki kell békítened. Amikor megérkezik a béke benned, akkor sikerült kiegyenlíteni valamit és békét teremtettél. A béke ilyenkor mint információ, mint érzés, mint energia áramlik és hat. A béke ugyanúgy hat mindenkire, mint a harag, a düh, az indulat. Vizsgáld meg magadat és lásd saját teremtéseidet. Lásd, hogy sokan érzik jól magukat veled vagy kevesen. Lásd, hogy beszélgetéseitek inkább mások szidalmazásáról vagy mások értékeinek felfedezéséről szólnak. Lásd, hogy gyógyítanak-e szavaid, energiáid vagy megbetegítenek másokat. Lásd, hogy a szeretet, öröm áramlik-e benned és ebből hozol létre életet vagy a hiányok láthatóak benned, mint a boldog-talanság, elégedett-lenség, erőt-lenség, stb. Miden negatív valaminek a hiánya. Te magad döntsd el, hogy fel akarod-e tölteni a hiányaidat és abból fogsz teremteni, ami boldogság, elégedettség, erő vagy ragaszkodsz ahhoz, amid van és ragaszkodsz az abból való teremtéshez.  Akkor viszont tudnod kell, hogy aki hiányból teremt, annak a teremtésében, teremtményében boldogtalanság, örömtelenség, áldatlanság fog megjelenni. A gyermekünk is önmagunk tükre lesz. A gondolatunk, érzelmeink teremtményei is minket fognak visszatükrözni: az pedig a mi felelősségünk lesz. Gondolkozz azon, hogy “mit szabadítasz a világra” önmagad érzéseiből, gondolataiból és saját testedből. Gondolkozz ezen és kontrolláld. Erről írok legközelebb.