Mindenki szeret valakit. Akit szeretsz, annak jót akarsz: annak akarsz adni. Miért nem tudunk önmagunknak adni? Mert nem szeretjük magunkat. Miért? Mert nem tudtak elég jól szeretni minket, mert nem fogadtuk be a szeretetet, mert nem akarjuk, hogy lássák, hogy nincs bennünk elég szeretet: ezen okok miatt nem tudunk szeretetet befogadni, de sajnos ha nem fogadunk be, akkor nem lesz miből adni. Adni pedig jó, az egyik legjobb dolog az életben. Aki szeretné megtapasztalni az adás örömét, annak először el kell fogadni dolgokat. Erre a szerepre lett hitelesítve a szülő. A szülő csak ad, ez a feladata. Minél többet ad, annál jobb Neki és minél többet tud adni, annál több szeretet, hála, öröm lesz az időközben felnövő gyermekében. Amikor pedig felnővünk, megkapjuk mindazt, amit tudtak adni szüleink, és leválunk. Leválunk róluk, hogy egyedül folytassuk utunkat a felnőtté válás folyamatában. Itt megszűnik számunkra a folyamatos kapás szüleinktől. Meg kell tanulnunk bánni azzal, amit kaptunk és ha elfogy - mert odaadtuk könnyelműen valakinek -, akkor önmagunkat kell feltöltenünk. Aki fel tudja tölteni önmagát és képes elfogadni, az fog tudni majd valamikor saját gyermekének adni: addig pedig tovább kell menni azon az úton, hogy hogyan is adjuk meg magunknak azt, amitől feltöltődünk. Mik is lehetnek azok, amikre szükségünk lesz? Érzelmek, étel, ruházat, hogy ne fázzunk, tudás, melyből felnőtt munkát találhatunk magunknak. Ezek a legfontosabb összetevők az élethez. Van, aki érzelmeket hoz otthonról, de éhezett és nem tanulhatott. Van, akit etettek, de kimaradtak az érzelmek és nem volt fontos a tudás és van, akinél csak a tudás számított. Abból mindent megkapott, de minden mást nem. Amikor elhagyjuk otthonunkat, azzal szembesülünk, hogy mink van. Mik azok, amik kimaradtak? Amikor be akarjuk pótolni hiányosságainkat, akkor szembesülnünk kell azzal, hogy mekkora a hiány. Akinek sosem mondták, hogy szeretlek, annak sokáig kell befogadnia és betölteni a hiányait. Ráadásul nem lehet egyszerre mindent, ami kimaradt. Amikor valakit nem szerettek, akkor hiába öntöd rá szegényre minden szeretetedet, el fog hagyni. Boldogtalan lesz a túl soktól, mert megérti, hogy neki az nem megy. A saját tökéletlenségével szembesíted, ha megsorozod a szereteteddel. Kicsit fog tudni befogadni: mindíg kicsit. Amikor saját magunkat kell feltöltenünk és el kell jutnunk önmagunk szeretetéig vagy önmagunkat végre jóllakatjuk vagy önmagunk tudásait elfogadjuk végre, akkor előtte mindig a szembesülés a legnehezebb. Ha nem tudok sokat befogadni, akkor valószínűleg nem kaptam sokat vagy kiüresítettem magamat valaki más javára: túladtam magam. Mindenesetre már a kiindulási ponthoz eljutni sem könnyű. Azzal szembesülni, hogy üres vagy, nem könnyű. Akkor sem, ha csak az élelem hiányzik belőled, akkor sem, ha csak az érzelmek és akkor sem, ha a tudás hiányzik összesen. Mindegyikről innen - hogy felnőttél - te kell, hogy gondoskodj. A felnőttség megengedi, hogy tanulj azt, amit szeretnél. A felnőttség megengedi, hogy ha van tudásod, akkor elfogadnak felnőttnek és dolgozhatsz. A felnőttségben betöltheted a szüleid által feltárt hiányokat. Nem kaptál elég tápanyagot: akkor, ha dolgozol, már megveheted magad számára azt, ami kimaradt. Nem volt elég meleg ruhád? Megveheted, mert felnőttként pénzt fogsz keresni. Mindent egyszerre nem tudsz betölteni. Nem fogsz egyből minden ruhát és ételt megvenni, mert nem tudnál vele mit kezdeni, de valamennyit már be tudsz fogadni. Egyszerre minden sok és a sok lehet tényleg sokk. Ha annyi ruhát vettél, amit föl sem tudsz venni, akkor nem marad élelemre. Ha nem marad élelemre, akkor egészségtelenebb lesz a tested. Ilyenkor a test beteg lesz és így kényszeríti ki a figyelmedet. És még mindig nem beszéltünk arról, hogy ha ettél és felöltöztél, akkor még nem érzel. Az érzelmek határoznak meg minket. Ha én egy finomabb személy vagyok, akkor el kell jutnom más finomabb személyekhez, hogy jól érezzem magam velük. Ehhez egészségesebbé kell válnom és megelégedettebbé. Amikor eszem, jól fogom érezni magam. Amikor jól vagyok, akkor ehhez keresek öltözéket is. A beteg embernek mindegy, hogy mi van rajta, mert el akarja választani magát a társadalomtól. Aki egészséges, annak a ruházatán  is megjelenik. A beteg ember nem a tisztasággal foglalkozik. Az egészségesebbnek fontos kezd lenni, hogy valami tiszta. Ami tiszta, az szép. A szépség pedig hozzákapcsol olyan emberekhez, akik boldogabbak. Ha nem vagy tiszta, ezek az emberek, elfordulnak tőled. A tisztaság az egészség alapja: ez megjelenik a külső ápoltságban és megjelenik a ruházkodásban is. Akinek nincsenek érzelmei vagy ruhái vagy tudása, az kompenzálni fog. A ruhákkal lehet kompenzálni az érzelmeket: ez a boltkórosság alapja. Aki boltkóros, az hiányban van érzelmileg. Akinek nincs tudása és nem tud jó munkát találni magának, az is próbál kompenzálni. Próbál nagyobb házat építeni vagy utazásokban megy a túlzás felé, de mindenképpen kompenzál. Az emberek nagy többsége kompenzál. Azt hisszük, hogy ha nem eszünk jól, az nem látszik, ezért amikor utazunk vagy építkezünk, akkor majd elismeréshez jutunk. Az elismerés is egy érzés. Annak az érzése, ami hiányzott. Minden alkalommal, amikor eljutunk oda, hogy nincsenek érzések valakiben, automatikusan elkezdjük szüleinket szidni. Egyáltalán nem biztos, hogy a szülők hibáztak. Soha ne legyél benne biztos, hogy ha nincsenek érzelmeid, akkor nem kaptál. Ha állami gondozásban nőttél fel, akkor a szüleidtől valóban nem kaptál, ellenkező esetben pedig kaptál. Olyan van, hogy keveset és olyan is, hogy nem jól sáfárkodtál vele: akkor viszont elfogy. A pénzzel is tudunk jól és rosszul bánni. A pénz egy eszköz, amelyen keresztül láthatjuk adásunkat illetve befogadásunkat. Aki nem tud adni, teremteni, az nem tanult meg elfogadni, befogadni. A baj ott kezdődik, hogy szeretnénk gyermeket. A gyereknek adni kell. Adni, hogy felnőjjön. Aki tud adni egyszer, nem biztos, hogy újra tudja tölteni magát. Márpedig egy gyereknek nem lesz elég egyszer adni, őt fel kell nevelni: az végig adás. Pontosan ezért kell megtanulnunk folyamatosan újra és újra befogadni, azaz enni, inni, tanulni és szeretetet elfogadni, hogy legyen újra és újra miből adni. Adni jó, de ezt megelőzi a kapni. Gyerekként a tudást is adják. Felnőttként már nem tanítanak ingyen. Meg kell dolgoznunk azért, hogy tanulhassunk: ez a motiváció. Gyerekként etetnek ingyen. Felnőttként megdolgozunk azért, hogy ehessünk és élvezzük az ételt. Mindent be lehet tölteni, minden hiányt, a szeretet hiányát is. Találjuk meg azokat az embereket, akik tele vannak szeretettel. Akarjunk hozzájuk kapcsolódni, de ők vélhetően figyeltek testükre, etették és itatták azt. Figyeltek öltözékükre, amitől nem fáztak meg. Figyelj te is magadra és fontosabb leszel magad számára. Aki nem fontos magának, az feláldozza magát másokért: akkor mindenedet másnak fogod adni. Szeretni fognak addig, amíg van valamid, majd egy idő után, amikor elfogytál, eldobnak. Kiüresedett emberek pedig mindenkitől csak el fognak vonni. Ilyen az, amikor eltartják a felnőttet és etetik, itatják, fizetik a lakhatását, de ilyen az is, amikor elvonnak érzelmileg és állandóan foglalkozni kell az illetővel. Akkor az a valaki nem nőtt fel vagy érzelmileg, vagy testileg, vagy szellemileg. Ebből szeretnénk kijönni: ebből, hogy végre megint felnőttek legyenek a földön. A felnőttek pedig újra alkalmasak lesznek gyermekvállalásra. Ha szeretnél gyermeket, nőjj fel. Aki felnőtt, azt az univerzum alkalmasnak fogja találni. Ne felejtsd: ahhoz, hogy adni tudj, be kell fogadni, el kell fogadni vagy fel kell tölteni magad. Erről írok legközelebb.

Mindent szabad, ami Neked és Mindenkinek jó. Hogy lehet ez? Sehogy. Nem tudsz olyanná alakulni, ami mindenkinek jó lesz, de olyanná tudsz alakulni, ami sok ember számára fontos. Mit is jelent ez? Amikor változol, akkor vagy jobb leszel vagy rosszabb. Nincs más út: ha jobb lettél, akkor életed is emelkedik, halad: ha rosszabb, akkor akadályok jönnek, hogy a segítséget észrevedd. Az akadályok nem mindig állítanak meg, de mindig jelzik, hogy valami nem kerek, nem tökéletes. Sokszor - amikor előre szeretnénk menni - mégis akadályok érkeznek, akkor nem értjük: miért. Nem értjük, hogy miért nem lehetünk adakozók vagy kedvesebbek vagy hálásak. Miért nem tudjuk meglépni ezeket? Azért, mert valami van a háttérben, ami nem engedi ezt: valami, amivel tartozunk másoknak. Adakozni könnyű, de ha tartozunk másnak, akkor nem egyenes dolog. Adakozni fontos, de azt követően, ha már a tartozásainkat kiegyenlítettük. Nem csak a Banknak tudunk tartozni. Sokszor nem is gondoljuk, hogy ha valamit kaptunk, amiért hálátlanok voltunk vagy kedvességre bántást adtunk, az ugyanúgy megállíthat minket. Jó szívvel adakozni azt jelenti, hogy nem tartozol senkinek és eldöntheted, hogy amid van, kivel osztod meg. A szeretetedet, a pénzedet, a javaidat és mindazt, amit önmagad gazdálkodtál össze életed során. Ha úgy ítéled meg, hogy nem tudsz adni, mert nincs mit, akkor az a rossz hírem, hogy te halott vagy. Mindenki, aki él, hordoz egy bizonyos fényt: ez a lelkünk fénye, ez a tudásunk. Akinek nincs fénye, tehát nincs lelke, az nem él: amíg élsz, biztosan van mit adnod. Biztosan tudsz mit adni, de ha tartozásaid vannak, akkor ez nem lesz sokaknak látható. A tartozások kiegyenlítése az alap ahhoz, hogy változhass. Gondolj bele, hogy úgy ébredek, hogy jobb ember szeretnék lenni. Ez önmagában nem is tűnik olyan nehéznek. Ha nincs múltad, akkor nem is nehéz, de ha van, akkor ez úgy kezdődik: kinek ártottam eddig? Kivel vesztem össze? Mi volt az eddigi életem mozgatórugója? Milyennek ismertek eddig engem? Ezek a kezdő gondolatok önmagunk megváltoztatása előtt. Ha csak annyit kellene tennünk, hogy mától kedvesebbek leszünk, az nem túl nehéz. Annak viszont, akinek régóta nehéz gondolatai, bántó érzelmei vagy konkrét anyagi tartozásai vannak, annak úgy kezdődik a “megváltozás”, hogy törleszt: ebből sokszor a társadalom nem érzékel semmit. Sokszor nem is tudják, hogy azért kell kedvesnek lenned valaki felé, mert bántottad őt valaha. Minden változásnak az alapja a felismerés, amiben eljutunk odáig, hogy már nem érezzük jól magunkat abban a szerepben, amelyben mozgunk. A szerep attól jó, hogy a visszajelzések, amelyeket mások közvetítenek felénk, kedvezőek számunkra. A szerep ha jó, jól érezzük magunkat benne; ha nem jó, akkor változni szeretnénk. A változás mindig könnyű, de nem mindig tudunk megmaradni benne. Akkor akarunk megmaradni benne, ha az eredményeket látjuk. Itt minden élet számít. Minden, ami számunkra fontos. Amikor megszületünk, van egy örökölt karmánk: van egy tartozásunk, amelyet hozunk valahonnan. A genetikát már nagyjából ismerjük. Megértjük, hogy ha szüleink nem gondozták, ápolták testüket, akkor amit öröklünk, az nem túl jó számunkra. Van egy Lelkünk is, aki sok sok életen át tapasztal: ront és javíthat. Amikor valaki megszületik: a Lelke ezekkel az információkkal együtt születik. Itt is van mit kijavítani, ha szeretné. Amikor gyermekek vagyunk, szüleinknek köszönhettük, ha javítgattak minket. Amikor felnőtté váltunk, ott már mi javíthattunk magunkon. A szabályok egyértelműek: NE ÁRTS! Ezek a szabályok természetesen csak akkor betarthatóak, ha a társadalom egyértelművé teszi, hogy mi az, ami ártás. Nekünk nincs ilyen szabályzatunk, hiszen akkor már sok embert el kellett volna bocsájtani a pozíciójából. A szabály a szívünkbe van vésve. Lelkiismeretünk jelez számunkra. Ha már nagyon fejlett személyiségek vagyunk, akkor a lelkiismeret már szól is belül, ha kevésbé vagyunk felnőttek, akkor többségében “csak” érezzük, hogy valami jó vagy sem. Amikor emberekkel találkozunk, akkor mindenki máshol tart ebben a lelkiismeret dologban. Azok az emberek, akik szeretnének változni, azoknak vissza kell térni önmaguk jelzésrendszeréhez. Hiába mondják a többiek, hogy azt szabad: Te amikor változol, érezni fogod, hogy milyen érzés társul a cselekedethez. Amíg szüleink nevelnek, el kell fogadnunk szabályaikat, amelyek természetesen eltérhetnek az eredőtől. Ahogy viszont felnőttünk, szüleinktől tanult szabályrendszerünk nem véd meg attól, hogy megítéljenek minket. Hiába mondod, hogy nálunk lehet lopni, nem fogják elfogadni tőled. Vagy lehet hazudni: ki fognak vetni magukból azok az emberek, akik már nem lopnak és nem hazudnak. Lehetsz te attól még boldog, de valószínűleg csak azon emberek között, akik még lopnak és hazudnak. A hasonló a hasonlóval érzi jól magát. Amikor viszont már ez nem boldogít, akkor keresel másokat, akik másképp élnek és tőlük szeretnél tanulni. Ennek a változásnak semmi akadálya, csak tudnod kell, hogy minden, ami előre visz, először hátrafelé fog vinni, ha van törleszteni valód. Ez - ahogy említettem - lehet testi: tehát genetikát kell javítani, lehet lelki: tehát érzelmileg kell tanulnod vagy lehet szellemi: tehát mentálisan hoztál olyan döntéseket, amelyeket felül kell írni. Az energia számára mindegy, hogy hova megy: mehet a testbe, a lelkedbe vagy az értelmedbe is. Amikor viszont betöltötted valamely területet, ott felszabadultságot fogsz megélni. Olyan, mint amikor kifizetted a bankot. Kifizetted és vége a tartozásodnak. Csodálatos érzés kitörleszteni valamit, leróni a tartozásainkat. Csodálatos érzés felnevelni gyermekeinket, főleg ha azt érzed, hogy magadhoz képest megadtál mindent. Mindent, ami lehetséges volt. Az is egy tartozás: a gyermekek felnevelése. Sok ember nem képes felnevelni gyermekeit, mert nem tud adni. Aki nem tud adni, az képtelen felnevelni valakit. Neki is van lehetősége adni, de először önmagának kell megtanulni ezt. Az önmagamnak adás sokszor a legnehezebb. Erről írok legközelebb. Hogyan adhatunk önmagunknak?