A felmelegedés egy folyamatos cselekvés. A föld egy bolygó, melynek az a végcélja, hogy nappá váljon. Minden bolygó végcélja ez. Az ember pedig a folyamatos “megvilágosodás” útján halad. A bolygók és az emberek nem különböznek abban, hogy mind a saját evolúcióját éli. Az evolúció: felemelkedés. Az emberi test nagyon hasonló a földhöz. A föld is rendelkezik különböző csakrákkal, vagyis energiaközpontokkal. Ha megértjük saját energiaközpontjainkat, meg fogjuk érteni a föld működését is. Ha megértjük a föld működését, akkor meg fogjuk tudni gyógyítani. Ízelítőnek csak annyi: az emberi test - ugyanúgy, ahogy a föld - információs rendszereket épített ki magában. Ezeket vérkeringésnek, nyirokkeringésnek és idegpályáknak hívjuk. A vérkeringés megegyezik a föld kőolajtartalmával, a nyirokkeringés a folyó és állóvizeinkkel és az idegpályák pedig a különböző hálókkal, amelyek a földet behálózzák. Mindegyik információt közvetít a legapróbb sejtek számára is, azaz a legkisebb résznek is. A föld beteg. A felmelegedés nem betegség, de a túl gyors felmelegedés sajnos az. A föld betegségeit jórészt mi idéztük elő, amelyek tökéletesen megjelentek bennünk is. Ez nem büntetés, hanem tanulási lehetőség. Mi is szoktunk lázasak lenni. Nálunk is van hirtelen felmelegedés, de ettől még nem félünk a haláltól, azaz valaminek a befejeződésétől. A globális felmelegedés már lehet egy állandósult láz is, ami emberi szempontból nagyon félelmetes. A globális felmelegedés zajlik: nem állandó láz, hanem inkább sűrű hőemelkedés van. A föld így jelez, hogy segítséget kér. Mivel tudunk segíteni gyermekeinknek, ha lázasak? Sok vizet kell inniuk, hogy a víz kioltsa a tüzet. A föld vízkészlete azonban csökken. Az emberek nagy többsége sem iszik eleget. Ha a víz csökken a földben, ugyanúgy összeszáradnak, kiszáradnak részei, mint bennünk, ha nem iszunk elég vizet. A föld megszenvedte a mi kísérleteinket: a folyók szabályozását, vízkészletei túlzott megcsapolását. Így vannak területek, amelyekhez egyáltalán nem jut víz és vannak területek, ahová túl sok víz jut. Így néhol sivatag, néhol pedig árvíz alakul ki. A testünkben azokon a helyeken, ahová nem jut elég víz, szintén sivatag alakul ki, ahol szerveink, mirigyeink vagy csak sejtjeink kiszáradnak. Minden, ami száraz, az megmeszesedik, megmerevedik. Ahol száraz és meszes területek alakulnak ki, ott törések is kialakulnak. A meszesedést földünkön a sziklák mutatják meg. Lerakódik egy helyen a sok fölösleg és hegyek, kemény meszes felületek alakulnak ki: ezek bennünk a lerakódott rossz élelemből kerülnek be a testünkbe és a “folyók” szállítják valahova. Ahol bennünk ilyen lerakódások alakulnak ki, azok a meszes nyirokcsomók, az izületeink megnagyobbodásai vagy a túlzott elmeszesedések, amelyek érinthetik a vérereket vagy az izületeket, sőt az izmainkat is. Ahol lerakódások jönnek létre, ott megkeményedett felületek lesznek bennünk. Az az ember, aki meszes, az merev, konok makacs. Minél meszesebb valaki, annál makacsabb, konokabb. A meszesedés feloldható: mozgással történik. A föld is sokszor ezért mozgatja meg magát, hogy a bemerevedett részek meglazuljanak és ott újra járjon a víz vagy valamely keringés a három közül (vérkeringés, nyirokkeringés, idegpályák) elinduljon: ezek a föld, illetve a mi információs rendszerünk. A föld beteg, de nem haldoklik. Az nem betegség, hogy melegszik, csak az, ha hirtelen túlmelegszik. Mi sem olyanok vagyunk, mint Samu ősünk volt annak idején. Mi is az evolúció részei vagyunk, de nálunk is meg kell különböztetni a hirtelen változástól a folyamatos alakulást. A betegség egy állandósult állapot, míg a normális felmelegedés, a normális “felnőtté válás” egy folyamatos változás. Amikor mi felhevülünk, az a vérünk hirtelen megnövekedett mennyiségétől van. A föld is érezhet ilyet. Mitől érzünk mi ilyet? Attól, ha hirtelen terhelést végzünk vagy ha szerelmesek leszünk. A szerelem egy olyan érzelem, ami gyógyít minket. A hirtelen megnövekedett vér mennyisége is képes gyógyítani minket: ezt  vértranszfúzióként használják is orvosaink gyógyításra. A vér viszont ma már aranynak számít azért, mert ami kevés, az értékes számunkra. Hogy lehet, hogy egyre több ember él földünkön és egyre kevesebb vér van bennünk? Pontosan ezért. Amikor sokan vagyunk egy helyen és adott mennyiségű élelmet kell elosztani 10 vagy 1000 emberre, akkor jóval kevesebb tápanyaghoz fogunk jutni. Ugyanez a folyadék is. Kevés a víz és kevés az élelem. Sajnos az ember “Istent játszik”. Teremt élelmet, azaz készít valamit, amit élelemnek hív. Teremt folyadékot, amit üdítőnek hív. Minden, amit mi - akik továbbra sem vagyunk Istenek - teremtettünk, az emberi fogyasztásra nem alkalmas: ezért testünkben egyre több lerakódás van, amit ha nem tudunk elég vízzel kimosni, akkor először csak elmeszesedik bennünk (hegyek születnek), aztán ezek elhalnak bennünk és minden, ami elhal, a körforgás miatt (hogy élet, halál, élet, halál) újraéled. Az a sejt, ami újraéled, már nem emlékezik arra, hogy ki volt. A halállal megszűnik az információnk. Eltűnik az, ami volt és nulláról, tiszta lappal indulunk: ez történik a leszületésnél is. A csecsemőnek nincsenek emlékképei arról, hogy mielőtt bekapcsolódott testében, mi volt, ki volt, hogyan élt. A halál töröl mindent. A halál a ”delete” gomb. A testben azonban nem létezhet halál hosszan, az csak egy pillanat és máris indul az élet. Az élet viszont a sejtekben önálló létformaként indul újra: olyan létformaként, aki már nem tudja, hogy Ő anno a máj vagy a szív része volt, ezért nem képezi a részét az új életében. Így alakul ki a rák, ami senkihez nem tartozik. A rák, aki csak magával foglalkozik, hiszen nem a testhez kapcsolódó részként éli életét, hanem az Én vagyok programot futtatja. Ilyen részek vannak a földön is, amik nem képezik a föld részét. Ilyen a Bermuda háromszög. Mindent magába fogad és terjeszkedik, nő. Ilyen a testünkben kialakult rák is: mindent magába fogad, elvonja a táplálékot a test többi részétől és folyamatosan nő. Hogyan lehet megállítani? Erről írok legközelebb. Addig pedig gondolkozzatok el azon, hogy a rákhoz képest a “globális felmelegedés” csak egy hőemelkedés időközönként. Ha már félünk, akkor féljünk inkább a sárkánytól és ne a szamártól. Jó gondolkozást ezen.

Miért lehet ez fontos, hiszen bárhogy élhetjük az életünket, akár “parancsok”, elvárások nélkül is. Miért kapunk parancsokat vajon fentről? Mi lehet az oka? Pontosan az, mint amikor szüleink - akik felelősek voltak értünk - szerettek volna vezetni bennünket. Ők már átmentek mindenen, ami gyerekként még előttünk áll. Ők már megharcolták harcaik: felelősek voltak értünk és segíteni szeretnének Nekünk, hogy a Mi harcaink már ne ugyanarról szóljanak, mint az Ő harcaik. Ha makacs vagy és nem fogadsz el segítséget, akkor ha akarod, ha nem, végig mész a szüleid útján és önállóan kell belőle megtanulnod azt, amit a szüleid már megtanultak és szívesen átadtak volna Neked. Ugyanez történik a fenttel, ahol a mi “Mennyei Atyánk” él. Az a részünk, ami felnőttebb, az a részünk, aki már előttünk jár, mint szüleink. Aki segíteni szeretne az itt hagyott részének, az még jóval több tanulásra szorul. Az Univerzum egy hasadáson ment keresztül, ami a mi lelkünkre, illetve a teljes önmagunkra is kihatott. A lelkünk csak egy részünk. A szellemünk is csak egy részünk, mint ahogy a testünk is csak egy részünk. Amit emberként értelmezünk: az a test, lélek és szellem öszvére. Mi van a többi részünkkel vajon: az Isteni tudattal és a magasabb rendű tudatainkkal? Ők a mi felfedező részünk. Ők azok, akik előre mentek és onnan tanítanak, segítenek minket. Ugyanúgy - mint szüleink - átmentek sok nehézségen és azt akarják, hogy Nekünk ne kelljen annyi nehézségen átmennünk. Azt akarják, hogy az Ő tapasztalásaikból, az Ő tudásaikból Mi gyorsabban haladjunk: mert az egész lényege az újra egyesülés. Mi tartja össze az egészet? A SZERETET. A szeretet az a kohézió, amiért nem tudunk elszakadni egymástól és amiért nem is szeretnénk elszakadni egymástól. A szeretet örök: az a fény, amely a mindent hordozza. Számunkra ez a ragasztó, amely önmagunkat is egybeszerkeszt, amitől önálló egységként működhetünk és amely másokkal is egyesít bennünket. Miért fontos ez? Aki képes önmaga részeivel egyesülni, abban van szeretet. Akiben pedig van szeretet, azt képes megtanítani másoknak is. A szeretet összeköt bennünket és amikor együtt vagyunk szeretetben, akkor nem harcolunk. Nem akarunk bántani, csak élvezzük, hogy kiteljesedtünk. Élvezzük, hogy többek vagyunk, együtt vagyunk és szeretünk. Szeretni jó, de csak akkor tudjuk a másikat szeretni, ha eljutottunk oda, hogy elfogadtuk önmagunkat és elfogadtuk önmagunk részeit. A részeink viszont szanaszét hevernek köztünk azért, mert segítünk, másoknak akarunk jót: másokat akarunk megmenteni. Amikor másoknak akarunk jót, akkor először ismerjük meg önmagunkat és utána akarjunk segíteni. Mindig csak abból tudunk segíteni, amit már ismerünk magunkban vagy amit már megoldottunk magunkban. Segíteni jó, adni jó, de ha nem tudjuk, mink van, sokszor képesek vagyunk feláldozni magunkat: odaadni magunkból azt, ami Nekünk is fontos lenne. Ha odaadjuk magunkat és nem tudunk érte kapni, elfogadni valami jobbat másoktól, akkor kevesebbek, boldogtalanabbak, gyengébbek leszünk. A szellem értelmez. A szellem vezet mindaddig, amíg eléri a határát. A szellem az agyban lakik, a határa pedig a testben van. Az Isten felette áll a szellemnek, ő magasabbról lát bennünket. Az Isten vagy Isteni tudat segít pont ugyanúgy, mint a lélek vagy a szellem. Minden részünk segít a testünknek felemelkedni, vagyis gyógyulni. A lelkünk az érzelmeken keresztül változik. A szeretet a legmagasabb rezgésű érzelem, ezt követi a tisztelet. Aki nem tud érezni még, mert lelkileg még nem teljes, tehát nagyon szétszórta magát, annak ott a lehetősége a tiszteletre. A tisztelet a szellem legmagasabb rezgése, a legnagyobb tudása, amit elérhet. Az Isteni tudat legmagasabb tudása pedig a hit. A hit hozzásegíthet ahhoz, hogy a szellem - aki az agyban lakik - ne merevedjen, ne meszesedjen meg: ha az agy megmeszesedik, semmit nem képes befogadni vagy elfogadni már. A szellem halála a megmerevedés, elmeszesedés: ilyenkor az agy butul. A lélek halála az elmeszesedés érzelmileg: az pedig a szívben zajlik. Akinek a szíve elmeszesedik, az nem tud érezni. Aki érzéketlen, az nem tud szeretni. Aki pedig nem tud szeretni, az harcban áll azokkal, akik tudnak szeretni. Miért fontos, hogy felélesszük testünket? Hogy újra tudjunk szeretni és újra tudjunk tisztelni. Ha tudunk szeretni és tisztelni egymást, akkor nem harcolunk, nem háborúzunk és nem tesszük tönkre magunkat és a földünket. A föld nem csak számunkra fontos. Sok milliárd létforma él még rajta, tőlünk függetlenül, sőt a föld egy Univerzum része úgy, ahogy a testünk is egy univerzum. Minden Univerzum részekre van osztva, mint a testünk is: van benne egy szív, egy máj, egy agy, stb. Mindegyik önmagában felelős valamiért és egy egység része is. Az egység nem működik a részei nélkül. A föld egy Univerzum része: ha mi tönkretesszük, akkor az egész Univerzum meghal. Ahol meghal a máj, ott meghal a test is. A máj legalább annyira fontos része az egésznek, mint a szív vagy a vese vagy bármi. A szívet sem tudjuk a máj nélkül életben tartani. A máj az univerzumunk legfontosabb része, hiszen az végzi a méregtelenítést. A szív az Univerzumunk legfontosabb része, hisz abban él a szeretet és így tovább. Nem tudjuk megmenteni a földünket, ha nem tanuljuk meg önmagunkat szeretni és elfogadni: nem tanuljuk meg önmagunkat valamiért tisztelni. Aki tud szeretni és tud tiszteletet érezni, megélni, az képes megmenteni a földet. A föld a mi lakóhelyünk: ha azt szeretnénk, hogy unokáink is lakható, élhető földet találjanak maguk számára, akkor most és itt Nekünk kell tennünk. Hiába akarsz a földért úgy tenni, hogy mechanikusan megteszed, ami szerinted jó a számára, nem lesz elég. Egy anyának is össze kell hangolódnia gyermekével ahhoz, hogy érezze, mire van szüksége, különben tippmix alapon cselekszik. A földdel pedig akkor tudunk összehangolódni, ha vannak érzéseink és akkor már kialakult bennünk a szeretet: ezzel tudunk megmenteni vagy akár gyógyítani. A föld ugyanúgy szét van szakadva, mint mi. Kontinensekre esett szét, ami tőlünk függ, hogy távolabb sodródnak egymástól kontinenseink vagy közelíteni fognak egymáshoz. Tőlünk függ, hogy további töredezéseken fognak keresztül menni vagy egyesülések következnek be. A meszesedés testünkben analóg a föld jegesedésével. Amikor valami jeges vagy meszes, az frigid, törik. Amikor valami lágy vagy rugalmas, az feszes. A rugalmas részek képesek nyitni egymás felé. A rugalmatlan részeink viszont nem képesek a befogadásra. Emberi kapcsolataink tükrözik merevségünket vagy lágyságunkat, de természetesen bekapcsolódik a szellem a tisztelet értelmezésével. Pusztán azért, mert értem a szeretet törvényét, nem fogok mindenkivel egyesülni még. Fontos, hogy akivel egyesülni szeretnél, hasonló érzések és érzelmek mentén éljen. Akik különböznek egymástól, taszítani fogják egymást, mint a föld két pólusa. Természetesen mindenki lágyulhat, változhat. A föld jeges pólusai is elkezdtek lágyulni, amitől az emberiség fél. Felmelegedésnek vagy üvegházhatásnak hívjuk ezt. Erről írok legközelebb.