A csalóka illúzió is hit. Elhittük, hogy ennyi lehet és nem több. A hitet meg kell érteni. Valamiben hinni azt jelenti, hogy nem látom, de élek a bizalommal, hogy meg lesz. A hit a nem látott dolgokról való meggyőződés. Ez lehet vak is, hiszen ha nem látom, akkor lehet, hogy olyat akarok magam számára, ami nem is lesz jó nekem. Ha én azt szeretném, hogy szeressenek, akkor ehhez nekem fel kell nőnöm. Olyanná kell válnom, akit lehet mindenkinek szeretni. Ha én azért imádkozom, hogy mindenki szeressen, akkor én ezt valószínűleg félre értem. Nem értem, hogy ez azt jelenti, hogy nekem kell olyanná válnom, akit mindenki szeret. Azaz, pont az ellenkezőjét jelenti, mint amit gondolunk ilyenkor. Nem az történik, hogy hozzám kezd mindenki alkalmazkodni, hanem én nekem kell, hogy változzak. Abban pedig meló van. Az én melóm. A hit segít abban, hogy mivé, milyenné szeretnék válni. Például olyanná, akit mindenki szeret. Ehhez erő kell. Az erő automatikusan bejön, ha neked meg kell, hogy változz. Ahhoz azért kell erő, hogy megértsd, te nem vagy tökéletes. Összeomlik olyankor az ember. Összeomlik, hogy újat építsen magában fel. Magából. De ahhoz, hogy átalakulj, valamit el kell engedned, amiben eddig hittél. Magadból, magad olyanságából, amelyet lehet, hogy szerettél is, de megmutatta a lelked, hogy az mindenki számára, nem tökéletes. Ezért alakulni kezdesz. Ha alakulni kezdesz, akkor változol. Olyan tulajdonságaidat „cseréled” ki, amelyekben eddig hittél. Például hittem Istenben. Például amíg hittem Istenben, addig nem mindenki szeretett. Nem tudtam mindenkivel egyformán közel kerülni. Nem szerettek, mert nem értettek. Ehhez képest, úgy akarok változni, hogy hitem is legyen, tehát azokkal az emberekkel is tudjak beszélni, akikkel eddig. És más is legyek, mert másokkal is szeretnék beszélni. Miért nem lehet ezt mindenkinek? Miért nem tudunk mindenkivel jól lenni, jól beszélgetni, akár eszmét cserélni? Miért? Mert mi magunk korlátozzuk le magunkat azzal, hogy elhisszük, hogy csak olyan emberek érthetnek meg minket, akik hasonlóan gondolkodnak, hasonlóan éreznek, és hasonlóan rezegnek. Nem igaz. Ha csak olyan emberekkel vesszük magunkat körül, akik olyanok, mint mi, ahhoz nem kell hit. Abban nincs változás. Az nem eredményez új életet. Az nem jelent új gondolatokat. Akkor leszűkülünk, és csak arról tudunk beszélni, hogy mindenki - hozzánk képest - gáz. Mindenki máshogy gondolkodik, mint akikkel eddig én beszéltem. Nem lehet, hogy neked is nyitni kéne? Valami olyan felé, ami más, mint te? Ami megváltoztat téged? Vagy félsz attól, hogy megváltozol? Igen. Az emberek általában félnek a változásoktól. Főleg, hogyha már tapasztaltak valamit, ami nem volt jó nekik. Ha tapasztalsz valami „rosszat”, akkor az bezár. Minél több rossz van az életedben, annál jobban zársz be. És minél kevesebb jó, annál jobban ragaszkodsz ahhoz, hogy az az egyetlen lehetőség, hogy valami jó legyen. Mert neked nem volt jó minden, de az, ami neked nem jó, az másnak lehet tökéletes. És az, ami másnak jó, nem biztos, hogy neked is jó lesz.

Ezért vannak különböző rendszerek, különböző vallások, különböző hitek. Amire nekem van szükségem, valószínűleg az is megtalálható köztük, és az, amire neked van szükséged, az is szerepel köztük. Ezért vagyunk különbözőek, mert másban hiszünk. Mást hiszünk jónak és másról tanítunk. Más számunkra a fontos. Nem azért mert ez a legjobb, hanem azért mert mi ott tartunk, hogy azt tudjuk befogadni. És ez lehet, hogy egy rendszer, egy hit, egy vallás, vagy valamilyen tanítás. Lehet, hogy ez a tanítás most neked nem mond újat, de lehet, hogy valakinek a legtöbbet adja, amit eddig kaphatott. Minden tanítás hasznos, de nem mindegy, hogy kinek. Mindig annyit tanítsunk másnak, amennyit be tud fogadni az, akinek tanítunk.

A hit is ilyen. Ha elhiszem azt, amit mondasz és másnak elmondom, az lehet, hogy neki nem újdonság és nem is érdekli őt, de nekem legalább segített. Egy hit, mindig kimozdít. Mindig változtat. Egy lehetőség, amelyet megélhetsz. Egy változás, amely felé haladhatsz. És igen, van olyan, hogy nem segít.

Ha egy gyermeknek azt mondják, hogy higgy abban, hogy jól fogsz zongorázni és sem hallása, sem tehetsége hozzá, akkor jó sokáig leállítjuk azt az irányt neki, amelyben sikereket ért volna el. És boldogtalan lesz. Lefelé vittem a hittel. Elhitethetem vele, hogy ő jó, de ha a társadalom nem fogja alátámasztani, akkor frusztrált ember lesz belőle, aki haragos lesz mindenkivel és meg nem értett. A vallások is ilyenek. Igen. Valakinek segít és valakinek már vagy még nem. Mindig van alatta is és fölötte is tudás. Igen, a vallás fölött is. Miért? Azért, hogy megértsük végre, hogy a vallások hitet jelentenek számunkra, hogy hová lehet jutni. Hogy Jézussá, hogy Buddhává, vagy akár Krisnává lehet válni. Nem azt mutatják, hogy mi nem lehetsz, hanem hogy mi igen. Ez a cél. A vallás és a hit bemutat valakit, akinek élete cél lehet számodra. De te azt mondod, hogy nincs több Jézus. Nincs több Mohamed. És nincsenek szentek. Miért? Mert nem érted, hogy haladni is kell afelé, hogy azzá válj. Nem lehet csak hinni. A hit, egy folyamatos inaktív lét. Majd oda jutunk. Az akarás, egy folyamatos cselekvés. De egyik sem éri el azt, hogy Van. A „Van”-ba kell megérkeznünk. Azt jelenti, hogy el kell jutnunk oda, hogy nem „csak” hiszem, már nem „csak” akarom, hanem élem. Akkor a Van megszületett. Tehát a cél a VAN, ahhoz pedig lépcső a hit. Ha megállunk ott, hogy hiszünk, folyamatosan toljuk el magunktól azt, hogy Van. Az nem jó, mert egy idő után azt mondod, hogy nem hiszek többé, mert nem történik meg. Azért nem, mert a hit lett számodra cél. És ha a hit cél, akkor nem történik több, mint állandó hited van. Az is valami, ahhoz képest, ha nincs semmi. Még hited sem. De nem cél a hit, hanem csak út, lépcső vagy valamihez való elindulás. De ne állj meg. Menj tovább. Higgy, majd akard, és végül fogadd el. Fogadd el azt, amiért imádkozol, amit szeretnél. Abban semmi más nem tud megállítani, csak a folyamatos ima.

Minden ima, egy kérés. Egy kérés, amelyet szeretnél megélni. Ha az ima megszületik, akkor engedd el. Ne imádkozz többé ugyanazért. Minél több az ima ugyanazért, annál többször történik meg ez: Imádkozol, kérsz, elküldik. Mondjuk, egy mag gyökere elkezd fejlődni. Ha imádkozol ugyanazért újra, újra elküldik a magot, újra elvetik, és miután ugyanazt kérted, pont oda vetik el újra. Tehát amikor elkezdett kigyökerezni a mag, újabb kerül fölé, amely elnyomja azt. És amikor az új mag kezd gyökeret ereszteni, akkor te megint ugyanazt kéred. Megint elnyomja az új mag a régi gyökerezőt, és kezdődik elölről. Ha hagyod, hogy növekedjen, akkor elkezd egy idő után már nem csak gyökere, hanem szára is nőni. Akkor már látod - mert kint van a földből -, hogy valami azzal kapcsolatban, amit kértél, elindult. Ha elindult, akkor hagyjad nőni, vagy újra imádkozol ugyanazért természetesen, és elhal a növény, amely elindult. Aztán kezdődik elölről. A magvető példája ez. Ezt jelenti. Fontos az ima, fontos a kérés, de ekkor jön a hit. A hit, a nem látott dolgokról való meggyőződés. Ha elhitted, hogy megkapod, amit kértél, ne imádkozzál, ne kérd ugyanazt újra és újra, vagy akkor ne beszélj hitről. Mert akkor a hit még nem született meg. És a hitet, csak akkor érted meg, ha már megtörténik. Akkor ne higgy örökké, hanem hagyd, hogy meg is történjen. Hogyan? Úgy, hogy amikor imádkozol, hagyod, hogy elküldjék a magot. Mert van hited, hogy megjön. Aztán amikor megjött, akkor hagyd, hogy kifejlődjön. Ha gyenge kis szár nőtt, az még nem a növény maga, csak kezdeménye annak. Ne akarjunk semmit sürgetni. Hagyjuk, hogy maga tempójában növekedjen a növény. És gondozzuk. Újabb, és újabb információval. A hitünk, csak lehetőséget teremt. A hozzáadott gondolat segít beteljesedni annak, amit akartunk. A hit, „csak” egy energia. A gondolat a kérés, amely teremt. Tartalmat is kell mögé kérnünk. A hitben hinni kevés. Higgyünk abban, hogy bármi legyen, de legyen tartalma. Mondjuk, szeretnék egy könyvet. Hiszem, hogy meg lesz, és várok. Jönnek a lehetőségek. Valaki felajánl nekem egy könyvet, kölcsön. Ez nem az. Hiszem, hogy lesz egy könyvem. Várok. Kapok egy könyvet, de nem érdekel. Ez nem az. Továbbra is hiszem, hogy lesz egy könyvem. Várok. Egyszer csak kapok egy könyv utalványt. Bármit megvehetek rajta. Ez nem az. Hiszem, hogy lesz egy könyvem. Mi az oka annak, hogy nem lesz könyved? Te magad. Ha Isten ad, akkor meg kell érteni, hogy hogyan teszi azt.

Ha alacsony rezgésen van valaki, akkor ahhoz képest ad az Isten. Ha magasan, akkor pedig ahhoz képest ad. Amit be tud fogadni. Például, ha nagyon lent van valaki, és gyógyulást kér, több féle módon gyógyulhat. Néha nem értjük, hogy egy vírus lehet segítség. Ha egy testrész nagyon rossz állapotban van, például egy vírus, fel tudja marni. Vagy egy baktérium. Segít abban, hogy a test, gyógyuljon. Rákot például baktérium tud ölni. Nem mindegy hogy milyen és nem mindegy, hogy mennyi, de segíthet. Ha alacsonyan rezegsz, nem tudsz nagy fényt, nagy segítséget befogadni. Van olyan ember, akinek a lézer használ és jó, és van, akinek árt. Ugyan ilyen a rezgés különbsége. Ha alacsonyan rezegsz valahol testedben, ott betegség, probléma van. És igen, lehet ugyanabban a testben olyan hely, ahol magasan rezeg a test, azaz nem hogy beteg, hanem tökéletes. Ilyen is van egy testen belül. Nem egyszerre romlik el minden bennünk. Ha elromlik valami, akkor arra kell kérnünk segítséget. De ez nem biztos, hogy magas rezgés, nem biztos, hogy a legmagasabb segítséget a test ott be tudja fogadni. Ha befogadja, akkor jó volt neki, ha nem, akkor viszont ártott. Mint a lézer annak, akinek nem jó. Ártani nem jó. A test nem akar magának ártani. Ezért fontos, hogy jó rálátása legyen az embernek önmagára. Lássa magát reálisan. Lássa azt, hogy testében nem egyforma a rezgés. Nem egyforma a sejtek állapota. Ezért a kezelésük sem lehet egyforma. Ha hiszünk a mindenhatóban, akkor azokat a sejteket tudjuk általa gyógyítani, amelyek képesek azt a magas fényt befogadni. De ami nem, annak pedig ártunk.

Ezért van annyi különböző vallás, ezért kell, hogy legyen átjárhatóság köztük. Ezért kell mindig azt értened, amelyre éppen szükséged van. De ha egy vallás, egy hit, egy rendszer segített valamiben, nem biztos, hogy mindenben fog. Mert minden vallás, valamely rezgéshez kapcsolódik. És ha a testedben ilyen is és olyan is van, akkor kezd el érezni azt, hogy ha nem tudott neked ebben, vagy abban segíteni, akkor tovább kell menni. Nem ész nélkül, mert valamiben pedig, pont ő fog segíteni. Mindent érts meg. Mindenkinek valamely vallás segít. Ezért ne ítéld el azokat, amelyeket nem ismersz, mert lehet, hogy valamiben pont ő fog segíteni neked. Vannak vallások, amelyek a békét hordozzák és vannak, amelyek a harcot. Vannak olyanok, amelyek által kegyelem nyílik számodra és van olyan is, amely nem vallás, vagy hit, csak egy információ, amely segít. Ez is jó és ez is épít. Ne zárd el magad attól, hogy épülj. A tudástól a hit nem fog elzárni, csak értsd meg, hogy a hit segít eljutni valahova, ahol aztán neked kell lépni. És az jó. Tenni érte, az a következő írás témája lesz. Addig is értsd meg, hogy a hit segít, ezért ne harcolj a másik hite ellen, mert ő most éppen ott tart. Lehet, hogy nem sokára, te is abban hiszel, vagy ő a tiédben. De az biztos, hogy mindegyikőtöknek segít a hite. Hagyjátok élni benne magatokat.  És élvezzétek, hogy különbözőek vagytok. Ez mutatja meg, hogy bennetek is a test teljesen különböző. Más rezgése van egy egészséges testrésznek, és más egy egészségtelennek benned. De az egész hat az egészre. Mi is hatunk egymásra, hitünkkel, elzártságunkkal, és azzal a tudásunkkal, hogy csak mi tudhatjuk a legjobban. Lehet egy vallás jó neked és lehet egy vallás másnak is jó. De az biztos, hogy különbözőségünk miatt, értenünk kell egymás hitét, vallását, hovatartozását. Legyen ez most végszó, de legközelebb folytatom…

Az agy természetesen sokunk által elhitt középpont. A középpontot az határozza meg számunkra, ami a legfontosabb. Az agyat, fontos szervnek tartjuk. Nincs élet nélküle. De nincs élet a gyomor, a máj, a vesék, és különböző fontos szervek nélkül sem. Miért lett az agy „különb”, mint a többi szerv? Mert nem értjük. Nem tudjuk, hogy ugyanannyira fontos. Egy testben, ahol egyensúly a cél, nem nevezhetek ki főnököt, csak akkor, ha már mindenki volt az. Ez mit jelent? Hogy minden szervnek el kell jutni oda, hogy fontos. Mindegyik. De amikor mi csak az agy dicshimnuszát zengjük, akkor nem fér bele, hogy azt mond: jaj de jó, hogy jól működő májam van; vagy jaj de jó, hogy van étvágyam. Ezeket természetesnek gondoljuk. Amikor viszont nincs jó étvágyad, el kezdesz foglalkozni a gyomroddal. Csak akkor. Miért kell valami baj, hogy rá - aki szintén fontos a testben - figyelj? Mert nincs elég energiád mindenre. És ha nincs mindenre, akkor éppen annyira figyelek, amitől nem halok meg. Az nem egy szenzációs élet. Az csak vegetálás. És csak akkor kezd az ember figyelni szerveire, ha azok jeleznek. És ha jelez a test, hogy baj van, akkor vagy van értelme gyógyítani azt még, vagy már nincs. Mit jelent ez? Azt, hogy szerveket át lehet ültetni, lehet gyógyítani őket, ha még a test képes befogadni a gyógyulást. És ha már nem képes, akkor elmegy belőle a lélek, azaz meghal a test. De ez baj. Mi azt mondjuk, hogy a test halála baj. De nem sokat teszünk azért, hogy ne következzen be. Nem becsüljük szerveinket. Csak az agyat. Az agy nem tud minden funkciót átvenni a gyomortól, és nem tud helyette élni. Nem tud minden funkciót átvenni a léptől, még ha meg is próbálja néha, nem tud helyette élni. Mit jelent az, hogy „még ha meg is próbálja”? Azt, hogy kap az agy egy információt, miszerint nem jó a máj. És besegít. El kezd máj sejteket létrehozni.

Ne felejtsd el, hogy bármilyen sejtet képes a tudás, azaz az agy is akár létrehozni. Miért kell ez? Mert a máj, nem jó. Nem tökéletes. Akkor az agy, próbál harmóniába kerülni a testtel, és a test azt kéri, hogy az agy helyett, inkább a máj gyógyuljon. Új sejteket hoz létre a test. Mindig. Ha új sejteket hoz létre a test, mindig harmóniában kell lenni azzal, ami a VAN. A testtel, amelyből kiindulunk. Ha jó állapotú a test, akkor szinte bárhová hozhat új sejteket létre az agy. Ha nem jó állapotú, akkor össze kell hangolódni az agynak a testtel, és meg kell kérdeznie, mi a leg fontosabb. Mert az agy, ha nem hangolódik össze a test többi szervével, akkor csak magát tölti. Csak magába hoz létre újabb és újabb sejteket. De akkor a test beteg lesz. Túl magas rezgés kerül be a testbe, amelyet nem bír elviselni és beteggé teszi azt. Az egészet. És csak az agy „örül”, mert egyedül ő fejlődik. De ha az agy egyedül fejlődik, akkor zseniálisan intelligens leszel, de anatómiailag, nem. Ott betegségek jönnek létre. A test megmutatja, hogyha középen vagy, hogy mire figyelj. Mi a fontos. És lehet, hogy egy darabig azt fogja preferálni, hogy ne tanulj. Vagy azt, hogy csak táplálkozásodra figyelj. Vagy azt, hogy csak nőiséged, vagy férfiasságod fontos. Ahhoz, hogy elérd az egyensúlyt, ezek is számítanak. De nekünk nem. Mi a lényeg? Az agy. Hogy mit tudsz. Miért? Mert erről szól körülöttünk minden. Hogy a szépség, nem érték, csak az ész, a tudás. De ha az ész kinyílik, képzeld, fontos lesz neki a szépség és fontos lesz az egészség.

Az egészség - nagyon szép kifejezése a Magyar nyelvnek - az, amikor a test teljes egésze harmóniában van. A testben minden szerv, minden mirigy, minden szövet és sejt. Akár még a sejtek közötti rész is, ami a kvantum. Az a harmónia, amikor minden, mindennel kommunikál. Ha egy sejt nem kap megfelelő információt egy szervtől, elhal. Ha egy szövet, vagy mirigy, nem kommunikál a szervekkel, elhal. Ha egy szerv nem kommunikál a többi szervvel, nem él, nem élhet, mert önálló szervként különvált a test teljességétől. Egy agy nem élhet önállóan, így az egész test ettől meghal. Nem lehetnek külön tudatok a testben, még akkor sem, ha az agy nagyobb, mint a vese. Még akkor sem, ha azt gondolja, hogy a legfontosabb szerv. 

Az agyat lehet programozni. De minden szervet szintén lehet programozni. Mondok erre egy egyszerű példát. Ha egy testben mindenki boldog, akkor beprogramoztam magam. Ha egy testben csak az agy boldog, akkor engem semmi más nem tud boldoggá tenni, mint a tanulás. Csak az, ha fejlesztem magam. És ha már fejlesztettem magam, akkor valamilyen módon azt hasznosítani szeretném. Miért tanulok? Azért, hogy még többet értsek. Mire megyek vele, ha csak az agyam ért még többet? Arra, hogy újra azt fogom fejleszteni. Ez a spiritualitás veszélye. Elhiszem, hogy az agyam vagyok. Csak az. Az mindent tud, ami tényleg igaz lehet, de megélni azokat, amiket az agy tud, csak teljes testtel tudjuk. Ha az agyban kinyílt például a szexualitás, akkor meg kell élni a testben. Ha nem éljük meg testünkkel, akkor csak fantáziálunk arról, hogy szex. Ha az agy megnyílt arra, hogy barátság, akkor meg kell élnünk. Hogyan? Úgy, hogy találkozunk valakivel, aki felé megnyílunk. Ha megtanultál „fentről” valamit, mutasd be itt „lent”. A testben. A fent a fej, és a lent a test. Ezt kell összekapcsolni. Minél jobban összekapcsolódik a fent és a lent, annál jobban megértjük azt, aki az ember. Hiszen az ember nem csak fej, és nem is csak test. Két különböző típusú embernek tartjuk azt, aki „gondolkodó”, és azt aki „testi”. Ezek egyek. Egynek kellene lennie. Ha egy az ember, akkor megérti azt, aki most éppen testit játszik, tehát környezetet, és megérti azt, aki éppen gondolkodót játszik. Ilyenek is és olyanok is vagyunk. Ha minden egyszerre van jelen az ember életében, akkor ÉL. És élni jóóóóóó. Nagyon. Azok az emberek, akik nem élnek, csak vegetálnak, nem fejlődnek. Nem haladnak, nem mozdulnak semerre. Aki pedig él, az pulzál, lüktet, akar élni nagyon. És mutatni akarja másoknak, hogy ők is éljenek. És ha mutatja, akkor dönthetsz úgy is, hogy te is élsz. De ha nem mutat senki utat, akkor azt hiszed, hogy ez a maximum. Ez minden. És ha elhiszed, akkor nem élsz. És nem élvezed az életet. Ahhoz, hogy élvezd, össze kell hangolni az agyat, a test többi szervével, mirigyével, és minden apró részével. Ha nem történik ez meg, akkor az emberek nem értik magukat, és ezáltal egymást sem. Ha nem értjük egymást, nem élvezzük egymással az életet. Akkor azt mondjuk, hogy Józsit elfogadom, de Sanyit, azt nem.

Magadban keresd azt, hogy miért nem tudod Sanyit elfogadni. Magadban! Hogyan? Mutat nekem valamit Sanyi. Nem tetszik. Miért? Mert nem vettem még észre magamban azt, mint hiányosság. Minden, amit környezetem mutat nekem, magamról szól. Egyszerre nem tudsz mindent észrevenni és nem is lehet. Egyet-egyet befogad az elme, hogy igen, ilyen vagyok én is. Akkor dolgozol rajta, próbálsz megváltozni. De ha egyszerre veszel észre magadban minden hibát, azt úgy hívják, hogy idegösszeomlás. És akkor az elme töröl. Azt mondja, hogy ennyit nem lehet megoldani, kezdjük elölről. Olyannal, ami még befogadható.

A gyerekeink látják hibáinkat. Meg akarják mutatni, hogy „van baj”, velünk. Mutatják azt, hogy hogyan viselkedünk. És ha azt mondjuk, hogy így nem lehet, akkor ez számunkra is tanítás. Ha én hazudok, akkor a gyerekem is fog. Ha ő benne észreveszem, akkor őt azonnal meg akarom változtatni. Ez rendben. De ne felejtsd el, hogy valakiben belül, a családodból, szintén hazugság van. Hogyan? A DNS-én keresztül. Képzeld el, hogy a hazugság egy elem. Egy kód. Egy vonal a DNS-en. Ha ott van benned, hat rád. Ha kitörlöd, már nem hat rád és nem hat a következő generációra sem. Tehát: Anya hordozza önmagában a hazugságot. Mondjuk apa már nem. Akkor anya, hat a genetikán keresztül a közös gyermekre. És ha anya meggyógyul ebből, akkor automatikusan meggyógyul a gyermek is. Ha a gyermek hazudik, akkor valakiben a szülők, vagy nagyszülők, vagy ősök közül ez ott van benne. A gyerek, csak tükör. Mutatja, hogy kik vagyunk együtt. Ha a gyerek jó kódokat hoz, könnyű élete lesz. Ha nem, akkor valakinek dolgoznia kell azon, hogy „meggyógyuljon”. Hogy eltűnjön belőle minden hiba. Ha szeretem a gyermekemet, megteszek mindent érte. De nem mindig tudom, hogy mivel van dolgom, mert az emberek nem ismerik párjaikat. Nem tudják, hogy akihez hozzákapcsolják az életüket, azon keresztül egy egész családot kell újra megismerni és újra értelmezni. Az fontos, hogy értsd, semmi nem véletlen. Nem azért választasz egy embert, aki a feleséged vagy férjed lesz, hogy szenvedj. Hanem azért, hogy tökéletesedj. Minden, ami a DNS-edben van, az hiány és többlet. Ha hiányod van, akkor keresel valakit, - és ez kódként megjelenik - aki betölti a hiányaidat. Ha többleted van, akkor keresel valakit, akinek odaadhatod. Hogy te is és ő is egyensúlyba kerüljetek. A házasság elindulás az egyensúly felé. ha megérted a lényegét ennek, nem lesz sürgős elválni.

Az emberek azért házasodnak össze, hogy hiányzó DNS kódjaikat betöltsék. Ha egy ember összekapcsolódik valakivel, akkor jól érzi magát vele. Adnak egymásnak, mert kinyíltak egymás felé. Ha nem élik meg a teljes nyitottságot, akkor csak rész szerint adnak egymásnak. Az is fontos. Minden rész számít, az egész elérésében.  Ha egy ember teljes önállóan, akkor már nem keres senkit, aki kiegészítse. Akkor van értelme a cölibátusnak. Ha nem érez vonzódást valaki soha egy ember iránt sem, akkor önmaga képes tökéletesedni. Addig viszont nem. Hiába lettünk papok, hiába fojtottuk magunkba a szexualitást, még nem érett meg rá a tudatunk, még nem tudunk egyedül teljesek lenni. Akkor el fogunk bukni, „bűnbe fogunk esni”, azaz gyarlóvá válik az ember. Több van e mögött is, mint hinnéd, de egyelőre ezt is be kell tudni fogadni. Csak akkor keresel párt, ha egyedül nem tudsz tökéletesedni. Ez nem baj, csak felismerés. Az is felismerés, hogy egy életen keresztül párral, is haladhatunk a tökéletesedés felé, vagy egyedül is. De ha felismerted vonzódásodat valaki iránt, akkor egyedül nem fog menni. Akkor megkeseredett ember leszel, aki abból tanít, ami lett. Egy roncs. Egy frusztrált ember, aki irigy és gonosz. Ezeket tudod elérni akkor, ha nem akarsz társat magad mellé és nem egyedül jöttél megvilágosodni. Nem sokan vannak, akik egyedül jönnek ide a földre megvilágosodni. Értsd azt mögötte, amit kell. Ne azt, amit hited állít. A hit is lehet rossz. Segíthet és árthat is. Megmutatja számunkra az, hogy ha elhiszed, hogy beteg vagy, az leszel. Ez is hit. Hit, amely teremt. Legközelebb a hit erejéről, a hit hatalmáról, és a hit csalóka illúziójáról írok. Addig is szép napokat nektek.