Emberek milliói élnek úgy, hogy elhitték, hogy az agy maximális nyitottsága 3, maximum 4%. Ez nem igaz. Einstein is jóval többet használt. Sokan, akik kinyitották agyuk bizonyos százalékát, mást mondanak, mint mi, akik még nem tudtuk kinyitni azt a részt magunkban. A tudásunk, bennünk van. Az agyban. Az agy hordoz mindent. Csak nem nyitjuk ki. Miért? Mert azt mondták nekünk, hogy csak ennyit lehet. Mi meg elhittük. Amikor kicsi egy gyerek, csak annyit adunk át neki tudásként, amit be tud fogadni. Ha nő, akkor már egyre többet adhatunk neki. A tanulás egyébként nem más, mint tudásunk egy részének megvilágítása.  Ha teljes tudásunkat akarjuk kinyitni, akkor olyan emberekkel kell találkoznunk, beszélnünk vele vagy hallgatnunk őt, akinek az agya más területen van nyitva. Ha az én agyam kinyílt egy bizonyos irányba, a tiéd meg másfelé, akkor rakjuk össze tudásunkat, és legyen agyunk nyitottsága még nagyobb. De akkor ne hidd el, hogy mindent tudsz. Lehet, hogy egy bizonyos terület számodra már nem tud újat mutatni, akkor más terület felé fordulj. Tanulj olyanoktól, akiket más érdekel, vagy más tudás köt le. Ha ez is sajátoddá válik, még nagyobbat nyitsz ki az agyból, tehát még több tudásodat éled. Izgalmas lesz. Élvezni fogod.

Mi az, ami lenn tart? Hogy elhitted, hogy nem jöhet több. Hogy ennyi a maximum. De ha ennyi a maximum, akkor miért akkora az agyunk? Pusztán azért, hogy apró részeit használjuk mindössze? Nem. Az agy, teljes tudásunk. Még ebben is vannak különbözőségek. Az agyunk lehet nagyobb, vagy kisebb. De teljes tudásunk, amit már megszereztünk valamikor, él benne. Az a tudás, nem nyílt ki. Nem tud. Minden tudásunk, amit kinyitunk, át kell menjen az emberiségen. Ha én azt hiszem, vagy azt tudom, hogy a föld gömbszerű, akkor arról tanítok. De ha a föld, azaz az emberiség még ott tart, hogy lapos, akkor hiába nyitom ki tudásom e területen, ezt keresztül kell vinni a többi emberen. Hogyan? Úgy, hogy megértetem velük, hogy felismertem valamit, ami eddigi tudásunkat felülírja. Na ez nem könnyű.

Az emberiség borzasztóan ragaszkodik elért, - azaz megszerzett - tudásához. Akkor is, ha az már kevés vagy már nem aktuális. Az emberek akarnak is fejlődni, haladni, meg nem is. Miért? Mert minden, ami új, valakinek félelmetes, de valakinek izgalmas. Ha izgalmas neked az új, akkor akarsz haladni. Ha nem, akkor félsz. Félsz az új dolgoktól. Félsz attól, hogy megváltozik valami, ami eddig biztonságot jelentett neked. Vagy komfortzóna volt. Az, ami a biztonság jelképe. És ha komfortzóna, akkor illúzió. Nem igaz. Az igazság jelentősen több attól, amit élünk. Sokkal több.

Valahányszor, amikor valaki „feltalál” valamit, vagy „kitalál” valamit, mindig meg kell azzal küzdenie, hogy elfogadja az ember vagy merje befogadni. De nem megy. Még így sem. Nagyon lassú a haladás. És akkor még azt is bezárjuk agyunkban, ami eddig nyitva volt. Hogy értsük meg, minden, ami benne van, láttathatja magát, vagy el is rejtheti. Ha elrejti, akkor felejtésbe megy. Ha láttatja, akkor felébred az ember, és eszmél, hogy miket tud, vagy akár miket tudhatna. Ha nem ébredünk fel, akkor elveszítjük minden tudásunkat. Úgy, mint aki Alzheimer-kórban, vagy szimplán demenciában szenved. Az az ember is tudott egykor valamit. Többet, mint most. Elhagyta a tudását, mert nem használta. Ha használja az ember a tudását, akkor adja tovább. Tanítja. A tanítás nem csak egyetemi szintű. Tanítás az is amikor egy apa a gyermekének elmond valamit, amit ő tud. Ennyi. Nem több. De akkor legalább nem állítjuk meg a tudást, hanem áramoltatjuk. Ha áramoltatjuk, akkor a tudások egyre nagyobb számban érkeznek. Belőlünk. Minden, ami tudás, átmegy oda, akit felébreszt az, amit mondtál. Amit tanítottál neki. Ha nem, akkor csak sémákat követsz, hogy tudod, amit át szeretnél adni, de úgysem érdekel senkit. Abban a pillanatban elzárod az áramlás útját. Ha én tanítok, úgy adom át tudásomat, hogy élvezem, amit mondok. Ha élvezzem, lehetőséget biztosítok azok számára, akik ott vannak, hogy ők meghallják. Ha meghallják, felébred bennük az ÉN. Ha az felébred, akkor ért. Ha ért, akkor pedig világossá vált valami tőlem, magukban. Felébredt, azaz felébresztettem a tudást benne. A tanítás ez. Nem az, hogy tudásomat beletöltöm abba a fejbe, amelybe nincs agy, hanem az, hogy tudásommal, kinyitom a te agyad azon területét, amely megvilágítódik. Ha világít, akkor már látható. Akkor már te is ugyanazt tudod, amit előtte, még csak én tudtam. Akkor megvilágítottam benned valamit, ami te vagy. Az agyadban. Az pedig tudás. Tudás, amely fölé emel annak, aki addig voltál, mielőtt találkoztál velem. Megvilágítani csak azt lehet, ami van. A tudásod, ott van benned. Ha én meg akarom világítani saját tudásomat, olyan emberekkel kell magam körül venni, akik másban jók, mint én. Én pedig azoknak tudok segíteni, akik az én tudásom által lesznek fényesebbek, úgy, hogy megvilágítom bennük azt. A tudások mindenkiben ott vannak. Ha kinyitjuk az agyunk 100%-át, el sem tudjuk képzelni, hogy mi lehet benne.

Persze, mert már Einstein tudását, tehát az ő agyát sem értettük még meg. Ezért óvatosan kell nyitni az agyat. Úgy, ahogy kibírja. Minél jobban be van zárva, annál nehezebb fényt küldeni benne. Annál kevesebb tudást képes elfogadni. Akkor már merev az ember. Mitől lesz az ember merev? Például, túlzott mennyiségű kalciumtól. Vagy túlzott mennyiségű tudástól. Bármennyi is van benned a kalciumból, biztos, hogy sok. Nem oda hat, ahová szeretnénk, mert csontjainkban nincs, de érrendszerünkben, agyunkban rengeteg van. Hogy hozzuk ezt harmóniába?  Hittel. Miben higgyünk? Magunkban. Abban a magunkban, aki leszületett ide, de nem éli a tudását. Nem éli az agyának, csak 3-4%-át. Ez rettenetesen kevés. Amikor egy ember elkezd felébredni, rájön, hogy miket tud. Először maga sem érti, hogy olyan törvényszerűségekre jön rá, amelyek mikor nyitva van az agy, egyértelműek. Vannak felvillanásai akkor az embernek. A felvillanásnak az a lényege, hogy megértsd, van több. És ha van több, akkor van értelme élni. Mert egyébként nincs. Az ember nem szeret élni. Nem úgy, ahogy most él. Minden, ami tudása volt valaha, csak pár százalékban használja. Ez egy börtön, egy büntetés így neki. Az embernek. Mindig érzi, hogy van több, de kinek mutassa meg, ha megtanulta, hogy ennyi, és nem több. NEM LEHET TÖBB. Ez büntetés.

Meddig akarjuk még magunkat, gyermekeinket, vagy környezetünket büntetni? Miért büntetjük őket? Mert azt hisszük, hogy ez a maximum.

Időről időre felbukkannak olyan emberek, akik nagyobb tudást képviselnek. Megöljük őket. Minél nagyobb a tudásuk, annál veszélyesebbek. Az emberek félnek. Minél kevesebbet tudsz, annál nagyobb a hiány, tehát annál több a fél-elem. A félelem, a hiány. Annak a hiánya, amit nem értünk, amit nem tudunk. Akkor világítsuk meg tudásunk. Éljünk abban, amik vagyunk. Élhetünk úgy, hogy jóval többet tudunk. Élhetünk úgy is, hogy elfedjük, mint eddig tudásunkat. De akkor unatkozunk. És ha unatkozunk, akkor teremtünk. És ha teremtünk, akkor létrehozunk olyan lehetőségeket, amelytől boldogabbak leszünk. Mindannyian? Nem. Ilyenkor az ember csak önmagát nézi. A teremtés ÉN rólam szól. Az igazság, amelyben élhetnénk, Mindenkiről. Ezért fontos, hogy az ember ne teremtsen. Addig ameddig nem tud szeretni, addig csak önmaga számára okoz örömet. Ha önmaga számára okoz csak örömet, abban nincs teljesség, de még egység sem. Sem egységet, sem teljességet még nem éltünk meg. Azt hittük, hogy az ember már mindent tud. Hát akkor miért nem használja az agyát? Miért nem használ belőle többet? Mert csodabogárrá válik. Azt mondják, amire Einstein volt képes, nem sokan képesek. Én meg azt mondom, hogy amennyit az agyból kinyitsz, annál nagyobb a tudásod. Ha kinyitod agyad 15%-át, már többet nyitsz ki, mint Einstein. Vagy kinyitod még jobban. Mint Jézus. Jézus az agyának 39%-át használta. Vagy a Dalai Láma, aki szintén nagy, hihetetlenül nagy százalékát használja az agynak. Ilyen emberek vannak körülöttünk. És ezek az emberek hatnak. Tanítanak minket. Azokat, akinek nincs annyira nyitva az agya. Bárki kinyithatja az agyának nagyobb területeit. Hallgatod valakinek az előadását, és ha érdekel, akkor nyílsz. Ha pedig nem érdekel, akkor bezáródsz. pont oda, ahonnan indultál. Nem árt, és nem használ neked senki. De ha te nem akarsz nyílni, akkor egy idő után nem is akarsz élni. Mert nincs értelme. Azért jöttél, hogy játssz. Játszani, meg akkor tudsz, ha van kivel. És ha én már mással, más módon játszanék, - mint a gyerekek nagy százaléka - de nincs kivel és nincs mit játszanom, akkor elmegyek. Nem élvezem a játékot. Ide senki nem azért születik, hogy szenvedjen. Játszani jön. De a játékok annyira el vannak rejtve, hogy nem találjuk, ezért egymással próbálunk játszani. Alig van olyan ember, aki hasonló részét nyitotta ki az agyának, ha szűken van nyitva. Ha az agyad nyílik, akkor egyre több emberrel tudod magad jól érezni. Ha pedig jól érzed magad vele, akkor egy hullámhosszon, azaz egy rezgésen vagy vele. Barátságokat, szerelmeket, csak így tud kialakítani az ember. Az ember, halad. De ha nem haladunk együtt, akkor nem értjük az új játékokat. Nem értjük, hogy már mindannyian szívünk szerint nem „gyilkolósat” játszanánk, hanem „barátkozósat”. Ahhoz viszont a régi mintákat, a régi felülírt mintákat ki kell söpörni. Sokáig játszottunk „harcolósat”. Azért mert unatkoztunk. Ha az agyad használod nagyobb százalékban, izgalmassá válik az élet. És ha izgalmas, akkor nem kell kitalálni új játékot, mert lekötjük magunkat. Ha az ember nincs lekötve, akkor veszélyessé válik. Mert sokat tud. De ha unja az életét, akkor mások életét is megkeseríti. Hogy vegyétek már észre, hogy ez így nem jó. És akkor azt mondjuk, hogy az ember ilyen. Gyilkos. És akkor legalizáltuk ezt. Azzal, hogy ilyen vagyok, nem tudok ezen változtatni. Így élünk. Ilyenek vagyunk. Nem akarunk változtatni, mert mi van, ha még rosszabb jön. Mi van, ha az derül ki, hogy az ember egy szörnyeteg. Nem az! Az ember JÓ! Csak nem azt éljük. Az unalom teremtett számunkra ilyen külsőt. Ez a maszk, az ego. Ezeket kell lebontanunk. Azokat a maszkokat, amelyek nem igazak. Honnan tudjuk, hogy igazak, vagy nem igazak? Onnan, hogy az igazság nem fog feloszlani, mert az nem illúzió. De az illúzió, amit mi emberek teremtettünk, feloszlik. Mert többek vagyunk. Minden maszk alatt, előtűnik egy új kép, ami a miénk. Ezt kell megértenünk. Ezt kell elfogadnunk. A tudásunkat. Hogy több, mint amit eddig hittünk. És ahhoz fel kell nőnünk . És ha felnőttünk hozzá, akkor élhetjük tudásunk azon területét, amelyet megnyitottunk.

Egyre többet tudunk. Egyre több dolgot kell megértenünk és az emberek haladni szeretnének. Nem zárhatjuk el a tanulás útját, hiszen ehhez vagyunk szocializálva. Azt tanuljuk, hogy tudásunk, csak tanulás útján lehet több. Ha ezt hisszük, akkor igen. De ha ezt hisszük, akkor tanulásunkat ERŐSEN meg kell REFORMÁLNUNK. Át kell alakítanunk. Hogy megértsük, hogy az agy JÓVAL több, mint 3-4%. Jó szórakozást hozzá.

Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a magyar egy nemzet. Egy ember csoport. Azok az emberek, akik itt élnek vagy valaha itt éltek, hordoznak egy információt arról, hogy anyaföld. Szülőföld. A szülőföld, a szülővel azonos érzés. Annyira lehet szeretni az anyaföldet, mint szüleinket. Ha lehet, akkor átadok ehhez némi információt.

Én abból lettem, aki a fény és abból, aki a föld. Ugyanúgy, ahogy Te is! Hogyan történik ez? A föld megtermel bizonyos élelmeket. Azokat összekapcsolja a fény. Ezt hívjuk DNS szálnak. A DNS-ek sok területen összekapcsolódnak egymással. Minél nagyobb a DNS szálak összekapcsolódása, annál inkább tudatos lényről beszélünk. Ha valaki le akar születni erre a Föld nevű bolygóra, akkor a Föld adta lehetőségekkel kell összekapcsolódnia, azaz, a periódusos rendszer elemeivel. Ezekkel kell összekapcsolódni a fénynek, ami a lélek. A fény bekapcsolódik ebbe az univerzumba. Nagyon sok területen keresztül halad, míg elér ide, a földre. De be kell épülnie. Mint egy titkos ügynöknek. Azonosulni kell azzal, ami itt a lehetőség. Ha akar tanítani, akkor magasan fejlett létformát kell öltenie. Ha akar tapasztalni, akkor elég, ha virággá vagy állattá, vagy valamilyen tárggyá változik át a fény. Tehát leszületvén, átalakul testté. Hogyan? A fény elkezd beépülni. Úgy, hogy összekapcsolódik a táplálékon keresztül az itteni létformával, amelyet kiválaszt tanulása vagy tanítása helyszínéül. Az ember, amikor akar tanulni, mindig elindít egy szálat, amelyen keresztül lehoz, vagy inkább általa megszületik, egy gyermek. A gyermek tanítani, vagy akár tanulni jön. Ha tanítani, akkor azért születik, hogy önmagát tökéletesítse az ember. De ehhez, be kell születni a földbe. Össze kell kapcsolódni két embernek, hogy egy akaraton vagy akár egy rezgésen legyenek. Ha ez megtörténik, akkor megfogan a gyermek. Ha megfogan, akkor kikötött a fény, benned, bennünk, vagyis az anyákban. Ha nagyon nagy a rezgés különbség az anya és a születendő gyermek között, akkor nehéz vagy akár lehetetlen terhességre számíthat az anya. Ezek többnyire vetéléssel végződnek. A sejtek elhalnak, és újra próbálkozhat a fény, azaz a születendő lélek a leszületéssel. Ha leszületik a lélek, akkor itt van. Sejtet öltött, megszületett az ember. Az ember először kicsi. Kicsi, mert kevés fény van még, azaz kevés információ, tudás van benne még. Ahogy növekszik a test, úgy lesz egyre több sejt - azaz, olyan fény benne -, amely leszületett. A növekedő ember, gyerek mutat bizonyos lehetőségeket, amelyeket meg akar tapasztalni a lélek. Ezek a tehetség jelei, vagy érdeklődés, kíváncsiság, stb. Ezek mind azt mutatják, hogy mivé szeretne válni az a gyermek. A sejtek állandóan növekednek, tehát egyre több lesz bennük. Ezek mindig fények, amelyek hozzáadódnak előző fényeihez, amelyek már testet öltöttek. Tehát már meglévő sejtek. Minden egyes fény, amely leszületik benne, alkalmazkodnia kell a már meglévő fénnyel. Azzal, aki már benn van, azaz leszületett. Ezek mindig elsőbbséget élveznek. Ha új fény, - azaz új tudás - szeretne leszületni egy testbe, akkor fel kell tudni mérnie, hogy az adott test, hol tart. Hogy KI az, AKI benne él. Ki az, aki már megszületett benne. Az emberek rengeteg módon tudnak leszületni és rengeteg módon tudnak újjá születni. A leszületés egy állomás a lélek számára. Az újjászületés egy lehetőség, hogy tényleg azzá váljon, akivé szeretett volna.

 Mit jelent ez? Hogy az ember fényből és földből születik. Ha az ember talál magának fényt, azaz tudást, információt, beépítheti magába. Hogyan? Úgy hogy tanultál valakitől valamit. Ez fény. Ahhoz, hogy ez testet öltsön, semmi másra nincs szükség, mint egyesíteni a földdel, azaz enni, vagy inni, vagy aludni például az is földelés. A fény megszületett benned. Ha a fény segített, akkor könnyebb veled lenni. Jobb állapotban vagy. Jobban érzed magad. A fény, így születik le. Azaz a lélek. A lélek ekkor még nem több mint testet öltött fény, önálló tudattal. A feladat innentől az, hogy egyesítsd az új tudást a tested többi tudatával, azaz minden sejttel.

A sejtek különbözőek bennünk. Az emberek tárolnak magukban rossz, és jó minőségű sejteket és a kettő között is van rengeteg féle. Tehát nem egy rezgésen van az ember. Nem egy egyforma rezgésű lény, mert akkor minden sejtje egyforma lehetne. De nem így van.

A magyarok őriznek egy tudást, amely most fog kezdeni kinyílni. Ehhez, egy rezgésre kell hozni a testet. Az önálló, külön élő tudatokat, mint szervek, egyesíteni, azaz összekapcsolni kell. Mondhatnád, hogy minden sejt kommunikál, minden sejttel, ahogy valójában kellene, de nem így van. Ha elzárt ér területed van, máris nem jut el minden információ a sejtekbe egymásból, mert nincs kapcsolat köztük. Csak a sejtek információi szállítják azt, ami vagy. Ha egy sejt megszületik, hat az egészre. Ha egy sejt meghal, szintén hat az egészre. Ha egy sejtet átültetnek valakiből, hat a teljes testedre. Ha pedig egy szervet, vagy akár vért kapsz mástól, hat rád. A sejtek hordoznak egy bizonyos rezgést. Ezt kell összekapcsolni azzal, akivé válni szeretnél. Ha beültetnek egy szervet, akkor biztos, hogy minden információt őrzöl abból a szervből, amely a testedbe vándorolt, amit átültettek beléd. Ha egy sejt tud információt tárolni, akkor egy szerv, rengeteg információt őriz. Mint egy bank. Az emberek képesek az által változni, hogy találkoztak egy emberrel, aki tanította őket valamire. Ebből is sejtek születnek. Hatunk egymásra. És ha a sejtek megszületnek, teret töltenek ki benned. Ha a sejtjeid túlcsordulnak, hízol. Azt jelenti, hogy valamihez, ami ugyan már nem segít, nem fontos, ragaszkodsz. Ezért az új tudás, csak plusszolni tud. Ha elengedsz, akkor nem hízol és helyette hozol be újabb és újabb sejteket, újabb és újabb tudásokat. Ezek az újabb tudások be kezdenek kapcsolódni a test többi sejtjeibe. A sejtek egyesülnek és felülírják aktuális tudásukat. Van, amikor ez magához képest az embernek kevesebb lesz és van, amikor magához képest több. Mindig annyit rögzít az ember, amennyit el tud fogadni. Ezeket a tudásokat sem sokan fogják egyszerre beépíteni, csak annyit, amennyit magához képest be tud fogadni az ember, azaz sejtjeink.

Az emberek sokfélék. Sokféle tudattal. Van, akivel jobban érzed magad és van, akivel kevésbé. Ha jól érzed magad egy emberrel, akkor hasonlóan gondolkodtok, hasonlóan rezegtek. Jól érezzük magunkat, de sokat nem adunk egymásnak, hisz majdnem egyformák vagyunk. Az igazi kihívás az, amikor olyat hallgatunk, olyan embert, vagy tanítást, amely több nálunk. Azt be kell fogadni. Ha igazat hallasz a lélek kész befogadni. Az azt jelenti, hogy akármennyire nehéz, be kell fogadnia. Miért lehet az igazság befogadása nehéz? Mert nagyon más, mint amit eddig gondoltam magamról. Ha teljesen felülírja a magamról alkotott képet, akkor kimozdít egyensúlyomból és mérges leszek. Mérges, hiszen valaki, olyannal szembesített, amely a számomra feltárt életemmel, nem egyezik meg. Tehát: Elhittem magamról, hogy kedves, aranyos, okos ember vagyok. Valaki szembesít ennek az ellenkezőjével. Akkor harc dúl bennem, hiszen amit eddig gondoltam magamról, az borul. Miért? Mert az igazság felülír mindent. Ha nem az igazságot kaptad, akkor egyszerűen harcol ellene szintén az ember, de érdemben nem változik benne semmi. Csak az igazság ír felül mindent. Mindent, ami hazugság volt. A hazugságot úgy lehet felülírni, hogy bemutatod az igazságot. Ha tudod. Ha sérelmet szenvedtél valaki miatt, még nem biztos, hogy hazudott, és az sem biztos, hogy igazat mondott. Ne foglalkozz vele. Az igazság megteszi a maga útját. Ha igazságot kaptál, változol. Ha nem, akkor nem érinthet. Ne ijedj meg ettől. Nem befolyásol semmi téged, amely ne fölfelé indítana el.

A fölfelé, az önmagam megismerése felé való haladás. Hogy ki vagyok én. Ott jönnek a kételyek először. Hogy mindaz, amit eddig éltem, az ki volt. Aki eddig voltam, az ki. Itt kezdődik önmagunk valós megismerése. Soha ne ijedj meg önmagad valós megismerésétől, mert biztos, hogy jobb, több mint, akit éltél. Annyival több, hogy érdemes megismerni magad.

A magyarok többek. Minél? Annál, akit éltünk. Ahhoz képest, hogy kik lehetnénk, kevesebbek. Nem csak a föld predesztinál arra, azaz leszületésünk helyszíne, hogy kik leszünk, hanem valamikori tudásunk. Voltunk egykor többek. Magyarként. Azt most nem éljük. „Laktunk” egykor magasabban magyarként. Ott most nem lakunk. De ha laktunk ott, de ha voltunk többek, őrizzük ezt sejtjeinkben. Kibontjuk a tudásunk, úgy, ahogy a többi nemzet is. Kibontjuk tudásunk, és odaadjuk, ahol befogadják azt. Ha kibontottuk tudásunk, tovább engedtük őket, oda, ahova mi is tartunk. Egymáson haladunk át, egy helyre.

 A világba, ahol nincs rend, csak úgy alakulhat ki az, ha mindenki tudja, hogy mi a dolga. Ahogy a testben. Ha én máj vagyok, hiába „gondolom” hogy jobban tudnám ellátni a szív szerepét, akkor az egész test meghal, ha én csak szívet vagyok hajlandó játszani. A szerepem a következő: MÁJ. Ha én májnak születtem, akkor először azt kell megértenem, hogy mi a máj szerepe. Még ha izgalmasabb számomra a szív, vagy akár a tüdő funkciója. Ha a tüdő vagyok, akkor azt éljem. Ha a máj, akkor pedig azt. Ja és a legfontosabb. Akár mennyire is jó máj lettem, nem tudom fenntartani az életet egyedül, mert fel kell mérnem, hogy ebben a testben együtt kell dolgoznom sok más szervvel.  Olyannal, mint a vese vagy lép és a többi. Aztán rá kell jönnöm, hogy még ez is kevés. Vannak kisebb egységek, szövetek, azaz mirigyek is a testben. Lehet, hogy boldogulok egyik másik nélkül valameddig, de teljes életet nem tudok élni. És ha boldogulok, akkor hatok az egészre így, és ha nem boldogulok, akkor szintén hatok az egészre úgy. Egyet érteni valamiben, csak együtt lehet. Egyedül egyetérteni vicces. Az emberek így élnek egymástól, jól elválasztva. Viszonylag kevés érintkezéssel. Sokan leírták már, hogy a test, egy szervezet. A szervezet pedig nem más, mint önálló egysége egymásba szerveződése. Ha egység születik, akkor megszületik a teljes test tudat. Ha megszületik mindenki által a teljes test tudat, akkor az emberek elértek egy olyan szintre, amelyet évszázadok, vagy akár évezredek, /és még többet is mondhatnék/ óta vár a világ. A világ, amely sokkal nagyobb nálunk. A világ, amely lemodelleződik az emberi testben. A harcok egymással bennünk, a rák. Az elzártságunk az érrendszerünk problémája. Minden ott van bennünk, amivel törődnünk kellene, ha értenénk, hogy nekünk, mint önálló létforma, mi a szerepünk. Hogy mi ebbe a magyar? Hogy kerül ide? Mit szeretne megvalósítani, és miért? És miért nem megy? Azért mert mi magyarok, nem akarunk alkalmazkodni, nem akarunk integrálódni. Miért? Mert azt érezzük, hogy több vagyunk, mint az egység valamely tagja. És akkor nem megy. Akár melyik szerepet öltöd magadra, rá kell jönnöd, hogy mindegyik együtt tud hatni. Együtt tud létezni. Akár mekkora tudásunk van, csak akkor válhat „közkinccsé” azaz mindenkié, ha elismerjük a többi fontosságát. Akkor minket is meg fognak hallgatni. Addig nem. Ülhetünk gőgösen saját trónunkon, de nem érti királyságunkat senki. Vagy levisszük magunkat oda, ahol végre megszületünk, teljesként, és akkor mi is megértjük, azt, hogy mihez kell csatlakoznunk és minket is elkezdenek elfogadni és így végre adhatunk.

Gőgünk, felsőbbrendű énünk, régi tudatunk, amely óriás, távol tart minket a többiektől. Azoktól a többiektől, akikkel nem tudjuk felvenni a hangot. Mert nem értjük őket. Tanuljunk tőlük, és értsük meg, hogyan kell beilleszkednünk. Hogyan tudnánk benn maradni abban a testben, amelynek AGYA vagyunk. Úgy, hogy megértjük, hogy minden másra is szükségünk van ahhoz, hogy éljünk. És ha ezt megértjük, összhang születik a testben. Abban a testben, amely valóban agyból és több szervből és mirigyből és szövetből és sejtből és kvantumból és nano kvantumból és így tovább áll. Az ember, több mint hinnéd, de egységet kell teremtenie. Magában először. És ha magában megszületik az egység, akkor ezt sugározza. Oda, ahová kell. Addig, ameddig kell. Ha az ember átalakul egységgé, akkor tényleg megélhetjük, hogy az agy mindent kinyit, tehát agyad 100%-át használni fogod. De addig, csak agyad piciny részét használod. Minél többet használsz, annál többet kell tanítanod. Ha nem vállalod fel a felelősséget, akkor nem halad veled senki. Hiába nyitotta ki az agyát több spirituális ember, ha nem érti, hogy mája, sőt veséje is van.

Minden tudásodat, ami érkezik, át kell vezetni a teljes testen. És ha átvezetted, akkor jöhet több. Egy ember megvilágosodása segíthet az egész emberiség egységét megteremteni. Az emberek nem szeretik felvállalni a felelősséget. Te vállald fel! Vállald, amit tudsz és tanítsd! Bárkinek. Bárki, aki befogadja, segítség az neki. Ha csak egy ember olvasná, amit írsz, már megérte. Adtál valamit magadból. Minél többet értesz, annál többet akarsz megosztani majd magadból.

Ne elválaszd magad a többiektől, azaz népektől, hanem értsd meg, kik ők a testben és értsd meg mindegyik fontosságát. Jó szórakozást hozzá.