Az igazság… ez bizony kényes téma. Nekem más az igazság, mint neked, és neked nem ugyanazt jelenti az igazság, mint nekem.
Miért? Mert nincs még teljes igazság. Az igazság az, amikor mindenki egyetért. Ez az állapot viszont még nem született meg. A közös igazsághoz hosszú út vezet, ezen pedig végig kell menni, mégpedig úgy, hogy én is állítok valamit, te is állítasz valamit, és közte valahol megállunk. Ez az igazság útja. Ennek a legfontosabb feltétele a rugalmasság. Ha nincs rugalmasságod, nincs egymáshoz való közelítés, csak megmerevedés abban, amiben hiszel, és ezt gondolod igazságnak.
Mi van akkor, ha az, amiben hiszel, nem igaz? Felborul a rend. Idővel mindig megdől minden igazság, amely nem volt teljesen igaz. Az igaz alap azonban sohasem rendül meg. Ne nyugtalankodj! Ha valaki, valamiben megtalálta a valódi igazságot, akkor az az igazság soha nem rendül meg. Viszont ha valaki meg tudja ingatni azt, akkor meg fog rendülni, és megdől.
Mit jelent ez? Azt, hogy olyan igazsághoz ragaszkodtál, amely nem volt az. Nem volt teljes igazság. Ha ilyenhez ragaszkodsz, és felborul, nagyon nehéz helyzet a számodra. Miért? Mert talán egy egész életen át hittél benne.
Ilyen hitek a vallások. A vallások rendkívül sok igazságot tárolnak. De nem mindent. Ha mindent tárolnának, akkor emberek közelítenének egymáshoz a vallások révén. A valóságban a vallások eltávolítják az embereket egymástól, akik ennek következtében még arra is képesek lesznek, hogy háborúzzanak a hitük miatt. Egymás Istenével - amely nem lehet abszolútum, hiszen, ha az volna, nem harcolnának miatta. Az emberek mégis komolyan veszik a vallást. Hisznek benne. A hitnek rendkívül fontos feladata van. Elvezet téged valahová, ahol nem jártál még. Ha pedig elértél oda, azt tanítja neked, hogy fogadd el, azaz fogadd be azt, amit ott találtál. Itt kezdődnek a problémák. Hinni, még megy, de elfogadni, netán befogadni, már nem. Az eltérés lenne a megszokott, régi hitrendszerektől. Eltérés attól az egyszerű, régi úttól, amin haladva elég volt csak annyit tenni, hogy elhittük, amit mondanak.
Mi értelme van a hitnek, ha utána nem fogadjuk el, ha megkapjuk azt, amit kértünk? Semmi. Ez olyan, mint amikor egy gyerek eljut első osztályba, de állandóan vágyik a másodikba. Amint eléri a második kapuját, azt mondja, hogy csak abban hiszek, hogy az első osztály megy nekem. Így megmarad elsős. Hány évet akarsz még elsőben eltölteni? Hány évig akarsz még hinni, ahelyett, hogy befogadod azt, amit kértél? Sokáig? Lehet. Megteheted egész életeden át, sőt azután is. A vallások mind tanításokat tartalmaznak a halál utáni állapotokra vonatkozóan. Valójában az történik, hogy miután az ember meghal, a másik világban vár. Mindig. Minél tovább vársz, annál nehezebben kezded újra az életet. És ha újra kezded, leszületsz megint. Mikor pedig itt vagy, azt várod, hogy itt legyen a Mennyország is, mert halálod után rájöttél, hogy itt, azaz emberi testben kell megélni a Mennyországot.  Akkor tehát ez azt jelenti, hogy neked, nekünk kell olyan környezetet teremtenünk itt, amiben úgy érezzük, hogy Mennyországként élünk. Ez eddig nem történik meg.
 Miért? Mert elfelejtettük azt, amit a köztes létben tanultunk meg, és elhittük, hogy majd a halálon túl vár ránk a boldogság. Szuper. Akkor kihelyeztük a lehetőségét annak, hogy boldogok legyünk itt és most. Addig nem is leszünk azok, amíg meg nem értjük, hogy mi magunk vagyunk életünk alkotói. Mi magunk, akik önálló részekkel rendelkezünk. Van testi, lelki szellemi, sőt Isteni részünk is. Sőt még több is. Minél többet tanulunk meg szellemi részünkből, annál okosabbak, bölcsebbek leszünk. Minél többet tanulunk meg lelki részünkből, annál igazságosabbak, kedvesebbek, lágyabbak, szeretőbbek leszünk. És minél többet tanulunk meg testünkből, annál egészségesebbek leszünk.
 És mi van az isteni részünkkel? Mi történik akkor, ha képesek vagyunk erősen és sok szállal kapcsolódni ezzel a részünkkel? Boldogabbak, erősebbek, békésebbek, kegyelmesebbek, és látóbbak is leszünk.
Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az ember eddig azt gondolta magáról, hogy test, lélek szellem kombinációja. Most pedig szembe kell néznünk azzal is, hogy Isteni részeink is vannak. Minél több, annál jobb, mert annál igazságosabb élet vár ránk. Vagy nem.
Miért? Az ember önmagával kapcsolódik. Megmagyarázom: amikor a lélek, azaz a fény leszületik, testet ölt. Ez a test a fényből, amely áramlik benne, olyanná alakul, amilyen a családja. Ha a leszületendő gyermek családja igaz lelkű, akkor igaz lelkű lesz ő is. A fény a korona csakrán keresztül áramlik be a testbe. Így születik az ember. A korona csakra azonban egy éves kor körül, bezár, benő a kutacs, az ember feje lágya. Azt jelenti, hogy nem juthat be addig több fény a testbe, ameddig fel nem dolgozza a meglévő fényt.
 Milyen fényt? Azt, amelyet a család képvisel benne. Ez mit jelent? Azt, hogy amikor megszületsz, már hasonlítasz valakire. Már nem vagy önmagad. Ha nem vagy önmagad, akkor arra kell magadat hangolni, hogy megold azt, amit valaki nem oldott meg, és elfogadd magadat akként, aki lettél. De ez nem te vagy. Ha önmagadat éled, senkire sem hasonlítasz. Nem dolgozol senkivel. Nem éled senkinek sem az életét, azt a különlegességet éled, ami egyedül te vagy. Ez a valódi megszületés. Akkor születtél meg teljesen, ha azt éled, aki valójában vagy. De nem azt éljük. Azt éljük, akik lettünk. Saját fényünkből, amelyet egy éves korunkig rögzítettünk, és mások fényéből, amely alapként érkezett velünk. Ha az alap nem jó, de mi mégis arra építjük a házunkat, elkerülhetetlen, hogy megcsússzon.
 Mindenkivel megtörténik, hogy a gyermeke isteníti őt, míg egyszer csak kiderül számára, hogy a szülők nem istenek. Miért baj ez? Azért mert a gyermekünk is ezt a hitet tekintette alapnak, és erre kezdett építeni. . És ha ezt hitte, és kiderült, hogy nem jól hitte, le kell ásnia, és új alapot kell kialakítania, amelyben több az igazság. (Tudod, az igazság soha nem mozdul el). Ha igazság van, fel tudod építeni házadat rá. Jézus is ezt tanítja: „Aki tehát hallja tőlem ezeket a szavakat,
és cselekszi azokat, hasonló lesz a bölcs
emberhez, aki kősziklára építette házát.” (Lk 6, 47-49)
Ha a szülők, hazudnak, vagy csak sarkítanak, vagy csak kicsit eltérnek az igazságtól, tulajdonképpen még rosszabbat tesznek, mintha hazudnának. Miért? Az igazság kiderül. Mindig. Ha én azt állítom gyermekeimnek, hogy minden tökéletes az apjuk és én közöttem, békében nőnek fel. Ha békében nőnek fel, ugyanezt szeretnék folytatni. Találkoznak életük párjával, akivel harcolni fognak. Miért? Mert nem mondtad el soha, hogy neked is volt konfliktusod, te is harcoltál, és ezért szegény nem érti, hogy mi történik? Nem érti, hogy történhetett vele hogy a párkapcsolatában igazságtalanság, és hogy lehet az, hogy harc van.
 Ilyenkor az a szokásos reakció, hogy elkezdjük szidni a párunkat. Bezzeg az én családomban nem volt ilyen! Nem volt ilyen háború! Rossz hírem van. A családban volt, csak nem mondták neked.
 Honnan tudom? Onnan, hogy különben nem választottál volna olyan energiájú párt, akinél ez a probléma nincs megoldva. Egyszerűen nyitva vagy a harcra. Látszik az aurádon. Ezért választasz olyan párt, akivel végigharcolod a családod le nem zárt csatáit, azaz bezáródsz a harc energetikájába. Igen ám, de nem tanították meg, hogy hogyan harcoljak Nem tanították meg, mert azt mondták, hogy nálunk ilyen nincs! Nem volt igaz. Ezért a „vár”, amelyet építettél bedől. Alaposan. Mélyebbre mész, mint ahol kezdted.
Aki elől nem hallgatnak el semmit, tehát harcolnak egymással, hazudnak egymásnak nyíltan, legalább tudja, hogy ki ő. Honnan indul. Innen szép felállni. De mikor elindul egy ember, mindig szembetalálkozik elhallgatásokkal. Ha azokat nem oldja fel, baj van. Nem mehet tovább.
Pl. Miért nem megy nekem a matek, mikor minden családtagom zseni benne? Mert nem mindenki az. Mert volt a családban valaki, aki ki van tagadva, mert elitta az eszét. És volt a családban még valaki, aki nem kérte meg az anyu kezét, és nem házasodtak össze, de mégis hat rám, mert.... És így tovább. Így fognak kiderülni sorban azok az igazságok, amelyek elhallgatások voltak. Nem lehet semmit sem elhallgatni. Mindig kiderül. Kérdés, hogy mikor. És kérdés, hogy hogyan fogadja a gyermek, akinek hazudtak, vagy hogyan fogadja a felnőtt, aki abban a hitben élte le az életét, hogy minden az ő hibája. És így tovább.
Mindannyian magunkat hibáztatjuk, ha valami nem úgy sikerül, ahogy családunkban szokott. Ha sikerül, akkor pedig azért sikerül, mert „jó” családból jövünk. Értsük meg tehát: a hazugság determinál. Megállít. Végtelenül hosszú időre, akár végleg. Ha nem éltél teljes életet, azaz nem élted a saját életedet, akkor a család hiába boldog, te nem leszel az. Még a leg „boldogabb” családban is akadnak fekete bárányok. Azzal kell foglalkoznunk, hogy a fekete bárány miért lett az? Mért tért el a család értékrendjétől? De nem elég feltárni a titkot, tanulni is kell belőle, azért, hogy ne kelljen senkinek megismételni ugyanazt az életet. És a család, ha igazság van, EGY. Akkor egyesül. Igazságban szívesen vagy, szívesen találkozol azokkal, akik körül tiszta minden. Az igazság szabaddá tesz.  
Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy nem attól leszel szabad, hogy elválasztod magad a családodtól, hanem attól, hogy megérted őket. Ha megértetted őket, azt is tudod, hogy honnan indulsz. Amint megtudtad, hogy honnan indulsz, szabad neked is azzá válni, akivé szeretnél. Ez már tényleg a te utad.
De előtte mindig meg kell találnod önmagad. Azt az önmagad, aki igaz. És az önmagad keresése, akármennyire is fáj, a családban kezdődik. A családi energiákkal, a családi környezettel, azzal a fénnyel, amelyet hoztál. Az világít át rajtuk. Megmutatja azt, hogy ők is szerepet játszanak azért, hogy megtaláld önmagad. És akkor már nem haragszol rájuk. Ez a megbocsájtás. És ha megbocsájtottál, akkor tudsz velük létezni. Tudsz velük élni, és érzed a családi kötelékeket. Akkor már fontosak lesznek, és otthon leszel köztük.

A csakrák energiamezők, energia központok, amelyek bennünk, és körülöttünk egyaránt megtalálhatók. A csakra szó szanszkrit nyelven azt jelenti, kerék, ami a benne forogva áramló energiákra utal. Valójában a csakrák csillagkapuk. Kapuk, amelyek belenyílnak az újabb és újabb tudásba, abba a valóságba, amelytől más lesz világunk. A csakrákat millióan használják tudatosan arra, hogy segítségükkel gyógyuljanak és tanuljanak. Minél több tudásod van, annál jobb világot élsz. Minél többet beszélsz arról, amit tudsz, annál több ember élheti, értheti meg azt, amit teremtettél: jobb világot, teljesebb életet, tömörebb tudatállapotot.

Annál jobb lesz a világunk, minél több csakrával hangolódunk össze,a csakrák pedig bolygóktól kapják a fényüket. Olyan bolygótól, amelyek tudást tárolnak. Olyan tudást, amely csak arra a bolygóra jellemző.

Hogyan lehetünk a segítségükkel többek? Úgy hogy megértjük a bolygók, és a hozzájuk kapcsolódó csakrák, azaz az energia központok teljes tudását. Mégpedig úgy, hogy be-be kapcsolódunk egy-egy bolygó, vagy csakra tudatosságába.

Megtanuljuk, mi az, amit képvisel, és elegyítjük azzal, amit eddig tudtunk. A bolygókat érteni nem könnyű. A testünket könnyebb, ezért az a legegyszerűbb, ha a tested nyelvét fordítod le. Azt ugye, nem nehéz megérteni, hogy van májad, veséd, különböző szerveid, amelyek kapcsolódnak ehhez a bizonyos egész-hez, vagyis a hiánytalansághoz, a teljességhez. Az egész a testben egész-séghez vezet. A test egészsége mutatja, hogy hol tartasz a tudatosságban. Ha tudatosan élsz, a szerveid gyógyulnak. Miért? Azért mert a szervek jelzik a hiányt a testben. Minden szerv jelez, mégpedig úgy, hogy kibocsájt egyfajta, állapotára jellemző sugárzást. A szervek tudniillik kommunikálnak egymással. Ha rossz állapotban van az egyik, segítséget kell kérnie. Ha nem megfelelő a testben az energiaáramlás, vagyis a szerveink nem tudják egymásról, hogy melyik, milyen állapotban van, nem tudnak „jól” segítséget –energiát - kérni egymástól.

Olyan ez, mint az élet maga. Ha tudom, ki okosabb nálam, tanulok tőle. Ha tudom, hogy ki nem elég okos valamiben hozzám képest, attól nem fogok tanulni, mert én vagyok nála okosabb. Ha ez a másik illető az egyensúly felé törekszik, engem kér fel segítőéül. Persze, ha azt hiszi, hogy ő tud többet nálam, akkor nem segít magán, mert nem fogad el tőlem segítséget. Vagyis ez lesz az oka annak, ha stagnál, nem halad. Mindig az tanítson, aki többet tud.

Ehhez kell önismeret, aminek része a testünk ismerete is. Nem elég, ha azt mondom, hogy szívem egészséges, jól működik, érteni is kell a szív működését. Ha tehát a szívem jó, úgy segít a többi szervemnek, hogy a vér keringetésének segítségével felméri őket, és „elmondja” számukra, hogy mire van, lenne szükségük. A szervezet kommunikációs nyelve a hormonrendszer, a hormonmolekulák értelmezésével tudják a szervek, mit kell tenniük, hogyan kell beilleszkedniük a nagy, egészbe. Ha megvan az egyensúly, és a szervezet jól működő egység, akkor elfogadja az irányítást. Adott esetben például attól a szervtől, amelyik a legjobb állapotú. Ha a szervezet nincs egységben, akkor felborul az anyagcsere, a kiegyensúlyozottság, a metabolizmus, és ahelyett, hogy minden szerv a maga dolgát végezné el, a rendszerben valami a többi fölé nő. Lehet ez egy szerv is, például a máj. A máj elhiszi, hogy mivel növekszik és egyre nagyobb, ezért jobb is, értékesebb is a többinél. De a többi szerv nem fogja elfogadni segítségét, mert érzékeli, hogy a máj energetikája nem jó. Ha tudniillik a máj teljes volna, egészséges, akkor nem nőne meg nagyobbra, mint ami a legoptimálisabb a testnek.

Az arányokat kell megérteni. A testben is van versengés. El kell dönteni, kié a hatalom. Egészséges hatalomgyakorlás csak akkor lehet egészséges, ha egység van. Ahhoz pedig központi irányítás kell. A szív viszont nem középen található. Nem lát rá teljesen minden szervre, ezért nem tud vezetni. A szív rendkívül fontos szerv, de nem fontosabb, mint a szem, fül orr, vagy akár máj. Semmi sem lehet fontosabb annál, az egység és egészség, aminek minden szerv és minden sejt részese. Egészség pedig csak a tökéletes egyensúlyban születik meg.

A test mindig jelez, legelőször is ezt kell értelmezni. Ha bármilyen elmozdulás, egyensúlyvesztés van a testünkben, nem vagyunk teljesek, nem vagyunk tökéletesek. Ha pedig a szerveink jeleznek, hogy hiányban, vagy többletben, vagy elmozdulásban vannak, akkor először őket kell a helyükre húznunk. Ha a testünk nem tökéletes, akkor a bolygókkal, azaz a csakrákkal való kapcsolatunk sem lesz tökéletes.

Miért fontos ez? Azért, mert úgy fejlődünk, hogy időről időre összekapcsolódunk bizonyos bolygókkal, bizonyos tudatállapotokkal. Ezeket az energiákat, fényeket be kell tudni fogadni. Ha befogadtam, több lettem. Akkor a csakra által forgatott, bolygókhoz kapcsolódó energia illetve fény tölt engem. Minden csakrának megvan a maga területe, a rá jellemző energetika, amit az indiaiak színekkel és mandalákkal jelölnek. Ha egy bolygó fénye kicsi, azt jelenti, hogy csak keveset tudtam befogadni belőle. De fontos, hogy értsd: A bolygók mindig a csakráinkon keresztül kapcsolódnak hozzánk.

Mikor, melyik fénye tölt? Az attól függ, hogy hol van hiány. Ha csak a jupiteri fényemet akarom tölteni, akkor rendkívül fennkölt, optimista és okos leszek, de teljesen egyensúlytalan. Fontos, hogy mindig az egyensúlyra törekedjünk. Sokunkat elragad a hév, hogy lehet tanulni. De mit? Mindig azt kellene, ami hiány bennünk. Ha hiányt töltünk ki fényünk által, akkor megérkezik a tudás a többi csakrába is, abba a csakrába, amely hiányos, azaz nem teljes.

Amikor gyógyítok, mindig ezt nézem meg először, hogy hol van a kliens energiarendszerében a legnagyobb hiány. Melyik bolygónál, melyik csakránál, azaz melyik szervnél. Ezzel kezdem.

Bárhova le lehet hozni fényeket. Bárhova, hisz ez a spiritualitás, azaz fénnyel való kapcsolat lényege, meg persze ennél sokkal több is, de most induljunk el az alapoktól.

Tehát: Fénnyel való kapcsolat. Mit jelent ez? Ez is egy folyamat.

Először is, megértettem, hogy hiányom van, ezért kérek segítséget.

Jön a fény, az energia, ami segít. Hova jöjjön? Melyik csakrába? Melyik szervbe? Nyilván oda, ahol legnagyobb a hiány.

De mi nem látjuk, hogy ez a hiány hol van, mert nincs helyén a lelkünk.

Ha a lélek a helyén van, akkor a fejünk fölött helyezkedik el, középen. A hagyományok szerint ez a hely az úgynevezett korona csakra. Ha nem itt van a lélek, hanem elcsúszva - mint a legtöbb embernek - akkor nem tud jól irányítani.

Amikor jön a fény, mindig pont oda megy, ahova kell, ahol van rá nyitottság, de nem biztos, hogy valóban tudatában vagyunk annak, hogy hol van a legnagyobb szükségünk fényre. Könnyen lehet, hogy valamelyik alsó csakrába. Ha tanulni akarunk, akkor az a csakránk válik befogadóvá, ami az agyunkat töltjük. De ez még kevés ahhoz, hogy valódi egyensúly legyen bennünk.

Ha viszont helyére húzom a lelket, akkor oda fogja irányítani a fényt, ahol a valódi hiány van. Ha sok hiány van benned, akkor előbb lenn kell dolgoznod magadon, amitől úgy érzed egy darabig, hogy semmi sem történik, nem változik semmi. De hidd el, hogy ha a lelked helyén van, jól fog segíteni. Lehet, hogy azt mondja, hogy most nem „spiritkedünk” egy kicsit, amíg fontosabb dolgokat rakunk helyére. Az is lehet, hogy azt mondja, mással kell foglalkoznod, mint eddig. És nem „letiltanak fentről”, hanem egyszerűen jelezni akarják, hogy most nem az a prioritás, mint eddig, vagy amit az egód szeretne.

Rengeteg spirituális gyógyító jön hozzám, és látom, hogy azt a fényt, ami hozzájuk érkezik, nem jó helyre fogadják be. Aránytalan a tudásuk, nincs egyensúly bennük. Ilyenkor dönt a lelkük - tehát nem én, hiszen nekem vagy más gyógyítóknak nem lehet hatalmunk mások felett-, hogy máshová helyezi a fókuszt. Lehet, hogy szédülni fogsz ekkor, mert a test jelez, hogy történik valami fontos. Megkapja végre azt a fényt az elhanyagolt oldal is, amit eddig nem érzett.

Ekkor felborul a vélt egyensúly. Ha volt igazi egyensúly, nincs felborulás. De ha csak hitte a tested, hogy egyensúlyban van, a lélek jelzi az igazságot, miközben javít az egyensúlyi állapotodon. Javul a test, jelzi, hogy fényt fogadott be oda, ahova eddig nem jutott. De ez azt is jelenti, hogy amivel eddig foglalkoztál, onnan máshova helyeződik a fókusz. Másra irányítja a figyelmet a lelked. Ezt el kell fogadni, és hinni kell benne, hogy jól vezet a saját lelked.

Eddig is vezetett, csak most már hatékonyabban, középről, azaz onnan, ahonnan egyensúlyban lát. Fölüled, a lehető legpontosabban látja, hogy hol nincs benned fény. Oda fog jönni, oda fog fényt elhelyezni, és oda irányítja segítőidet. Azokat, akiket angyaloknak, hatalmasságoknak, tanítóknak hisztek. Ők is ti vagytok, de addig, amíg ezt megértitek, elmesélek egy történetet magamról.

Életem során nagyon sokat tanultam, mindig valami tudást akartam, ezért mindig függtem valakitől. Többnyire tanítóimtól, akár emberi, akár spirituális szinten. A függésem abban állt, hogy több akartam lenni. A vágyam, hogy több akarjak lenni, folyton arra sarkalt, hogy újra és újra tanuljak, olvassak, vagy előadásokat hallgassak. Növekedni a tudásban nagyon jó - egy darabig. De állandóan csak éhség marad utána, a még több tudás utáni vágy, hogy van több, lehet még több, és még több, és még több….és én azt is szeretném tudni. Nem álltam meg, pedig testem többször jelzett. Sokszor szédültem. Sokszor megmagyarázhatatlanul zúgott a fülem, vagy furcsa torz fényeket láttam. Ijesztő volt. Ha torz fényeket látsz, ha szédülsz, azzal a tested mindig azt jelzi, hogy nem jó helyre töltöd fényeidet. De én nem hallgattam testemre. Nem volt fontos számomra, tulajdonképpen nem volt hiteles számomra. Mentem azon az úton tovább, ahol elindultam.

Még többet tanultam, és még nagyobb árat fizettem érte. A családom anyagi helyzete is jelezte, hogy ez így nem jó. Állj meg, ne csináld tovább! De én konok voltam, és mentem tovább. Az lett a vége, hogy minden spirituális tanítómban csalódtam. Azt gondoltam, hogy nem adnak eleget, pedig csak én nem tudtam többet befogadni. Rá kellett jönnöm, hogy én zártam be magam feléjük. Azért, hogy más irányba haladjak.

Amikor erre rájöttem, elkezdtem, csak „földi” dolgokkal foglalkozni. Elmentem dolgozni, pénzt keresni. Nem foglalkoztam semmit a „fenttel”, és nem foglalkoztam közel két éven át semmiféle spiritualitással. Közben észrevétlenül dolgozott bennem a fény. Elkezdtem hallani, majd nem sokkal utána látni. Jöttek a csodák. Olyan csodák, amelyek nekem voltak csodák, persze annak, aki régóta látott és hallott már, ezek a dolgok teljesen természetesek. De nekem, nekünk, a családomnak maga volt a varázslat, a nagybetűs csoda!

Elkezdtük tesztelni a tudásomat. Azt mondtam, bármit kérek, legyen meg. Persze, nem lett. Miért? Mert előbb meg kellett értenem, hogy azzal, hogy hallok, és azzal, hogy látok, még nem lettem teljes. Újra kellet tanulnom mindent: Mi az amit hiszek,amit tudok, és mi az ami az igazság? Fájdalmas utak voltak. Rájöttem, hogy rengeteg dologban túl soknak képzeltem magam. Közben meg arra is rájöttem, amire Hamlet: „Több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes”, és amit elképzelni mertem valaha.

Mindent akartam. Azt mondták, fentről, hogy hajrá, de ahhoz, hogy mindened meglegyen, amit kérsz, tanulnod kell. Sokat. Három éven keresztül tanultam önmagam, azt, hogy ki vagyok, és kivé szeretnék válni. Nem volt könnyű, főleg családomnak nem. Ez idő alatt nem is dolgoztam, egyedül a férjem tett eleget a családi kötelezettségeknek. Megtehettem, mert tanulnom kellet. Muszáj volt, mert ez kellett ahhoz, hogy tanítsak. Mindannyian tanulunk, és tanítunk. Mindegy, hogy kit. Minél többet tudsz, annál több embernek tanítasz. Minél kevesebb a tudásod, annál kevesebbnek kell átadnod. De én sokat akartam tudni, ennek egyenes következménye az, hogy soknak is kell átadnom.

Minden tudás, amelyet az ember megszerez, azért van, hogy gyarapítsa az emberiség tudását. Nem lehet egyedül haladni, egy ember nem is tudhat mindent. Haladni úgy lehet, hogy átadjuk egymásnak a tudásunk. Ez az út a párkapcsolathoz is. Ez az út az egyéniség, és a társas együttlét felé. Ez az út a béke, azaz a megbékélés felé. És ez az út a teljesség felé.

Irányban vagy. Segítek, hogy irányodat megtartsd, de neked kell rajta járnod. Nem várhatod el, hogy felnőtt létedre mások járják helyetted utadat, mert nem is élsz akkor.

Én is megjártam sokszor. Olyan sokszor, hogy nem is hinnéd! Hittem valakinek, bíztam benne, hogy kivezet arról az útról, amelyen eltévedtem. De az igazi segítség az, amikor megmutatják az irányt. Az irányt, amely haza vezet, azt az utat, amit követve teljessé válsz. Ez az útvonal bolygókon, csakrákon keresztül halad. Azok a csakrák , amelyek készem vannak, feltöltődtek, összehúzódnak, és megszűnnek, de újak nyílnak helyettük. Mindig. Az irány egyenlőre az, hogy megtaláljuk a kivezető utat a naprendszerünkből. Aztán tovább folytatjuk utunkat, csillagösvényünkön, haza. Haza, oda, ahonnan elindultunk.

Az utadat csak akkor járhatod, ha van test, amely befogadja a lelked, azaz a fényt. Ha nincs használható tested, mert nem ápoltad, nem figyeltél rá, kezdheted elölről az egészet. Újra kell élni mindent. Bele kell születni megint ebbe a földi valóságba, amelyet továbbra is tanulnod kell. Elölről. Mindig. Addig, míg megérted, hogy nem vagy teljes. Nem vagy tökéletes.

Minél tökéletesebb egy ember, annál kevesebbet vár el. Minél tökéletesebb a tudása, annál többen figyelnek fel rá. De soha ne felejtsd: Ezt a játékot CSAK TESTBEN JÁTSZHATJUK, az a hardver, ami nélkül a legjobb szoftver sem tud futni. Ezért óvd, védd, és gyógyítsd meg saját testedet, amely a Szent Lélek Temploma. Ez a test templom. Úgy vigyázz rá! Úgy szeresd, és úgy hagyd másnak is szeretni. Ha már tisztában vagy a szépségeddel, a fényeddel, jól választasz párt. Olyat, aki hozzád illik. Olyat, aki ugyanúgy halad, mint te. Addig viszont nem. Össze-vissza választasz. Olyat, aki nem illik hozzád, olyat, aki nem egészít ki. És olyat, aki bánt. Erről írok legközelebb. Boldog, békés, csodálatos új évet kívánok mindenkinek, szeretettel!