A világ ott tart, hogy sokszor elhisszük, sokat tudunk. Valóban így van, de nem osztjuk meg egymással. Mire megyünk azzal ha te ezt tudod, én azt tudom, mások meg teljesen mást tudnak? Szét vagyunk szakadva. Ezt mutatja agyunk is. Az agy jellemzi leg jobban, hogy rengeteg tudás van, de nem együtt van bennünk, hanem külön-külön. Mindenkinek az agya nyitott valamely területen. Csak azt hajlandó megérteni, amit tanult. Rengeteget lehetne beletenni még, hisz agyunk úgy működik mint egy jó, egy tökéletes számítógép, amely nincs kihasználva.

Miért? Mert ezt diagnosztizálta az orvostudomány, hogy senkinek az agya nem dolgozik teljesként. Ez igaz is, de nem azt jelenti, hogy nem dolgozhatna. Akár teljes agyunkat ki tudnánk nyitni, ha elhinnénk, hogy lehet. Egy gyerek attól lesz teljes, hogy szülei dicsérik. Minket ki fog dicsérni? Ha senki nem dicsér, akkor tanuld meg magadat elfogadni, és ha ahhoz képest ahol tartottál hozzáteszel, több lettél, dicsérd meg magad. Fontos. Az agyad ettől tágul. Ettől nyílik. A dicséret olyan mint az adrenalin. Fölnyomja a benned lévő vér mennyiségét, és kitölti pl. az agyadban azokat az ereket vérrel, amelyek eddig el voltak zárva. Minél több van vérből az agyban, annál nyitottabb lesz agyad, és annál többet tudsz megtanulni, és tárolni. Megnövelted a teljesítményét a számítógépednek. Nőtt az agy, ezért nőhet a teljesítőképesség is. Így haladunk az agyunk megnyitása felé. Ha egy agy nagy, tehát eleve sokat nyitottál meg belőle, akkor okos lehetsz. Ha pedig az agyadat kinyitod mert figyelsz, de nem marad benne a tudás, akkor a test egyensúlya az aggyal nincs meg. Akkor azt a megnövekedett vért amelyet figyelemkor nyom a szív a testbe, máshová viszi a vérkeringés el. Miért? Mert máshol is lehet hiány. Nem csak az agyba. Nem tudunk abból kiindulni, hogy okosak szeretnénk lenni, ha testünk vérellátása nem tökéletes. Ezért kell mozogni, sportolni, edzeni. Az edzés feltárja számunkra, hogy hol van hiány a testben. Az erek közvetítik a vért oda, ahová kell. Ha egy sport után jobban tudsz tanulni, akkor csak az agyba kell töltened. Ha viszont fáradtabb vagy, akkor tested más területe kért vért, azaz segítséget. Akkor viszont meg kell értened, hogy nem csak agy, azaz elme vagy. Van egy tested, amely együtt fontos. Ha a testedben csak agyadat dicsőíted, elsorvadnak izmaid, elcsökevényesednek légző, vagy más szerveid, és mi ezt tesszük. Gyermekeinknek csak agyunkat dicsőítjük. Csak az agyat. Ha megértjük végre, hogy testünk nem csak egy fej, egy agy, akkor jól fogjuk érezni magunkat benne. A testünk, minden szervünk együtt. Nem mondhatjuk azt, hogy nem fontos az egyik, csak valamelyik közülük. Ha egy testben lévő szerv elromlik, megbetegszik, az egész tönkremegy. Minden. Ez az egység. Nem lehet csak az elmére koncentrálni, mert ebben a testben, boka, légcső, vese, és rengeteg szerv van még. Ha a boka eltörik, kificamodik, hat az egészre. Értsük meg végre az egész szerepét együtt.

Nem mondhatjuk azt hogy csak az ész számít, mert olyan embereket hozunk létre ezáltal akik testi szinten betegek. Ezek az emberek nem mozognak. Nem kering a vér bennük. Csak az agyuk nő, azaz csak azzal foglalkoznak, hogy agyukat töltsék vérrel. Nem jut ezáltal mindenhova. Betegek. Egészségtelenül néznek ki. Sápadtak, soványak, vagy éppen kövérek, de az biztos, hogy egészségtelenek. Ha valaki szép és okos, az pedig kiveri a biztosítékot. Az emberek egészségesen viszont szépek, és okosak egyben. Hagyjunk fel az agy önmagában történő Istenítésével, és foglalkozzunk inkább az egésszel.

Amikor elkezdünk foglalkozni az egésszel, újra össze kell hangolódni magunkkal. Magunkkal, hogy nekünk mi a jó. Amikor évezredeken keresztül azt hallottuk, hogy vagy okosak, vagy szépek vagyunk, akkor ezt újra kell gondolnunk. Ha egy test jelez, hogy sportolni szeretne, meg kell értenünk. Mi viszont azt érezzük, hogy muszáj tanulnunk, akkor is, ha testünk edzene. És a muszáj tanulnunk, győznünk. Nem edzünk, nem képez ezáltal több vért szervezetünk, és csak ülünk a könyv felett azzal, hogy hátha bemegy. Hova? Az agy akkor nyílik ki ha van megnövekedett véráram benne. Ha nincs akkor csak terheljük magunkat és hiába tanulunk, nem megy be. Mozogni kell, de nem mindegy hogy hogyan , mikor, és meddig. Az ember ha összehangolódik magával, akkor érez. Érzem, hogy most jól esik egy kis sport, vagy nem. Érzem, hogy mire van szükségem, mint a gyermek, aki fut, szalad, és repül. Mi már nem repülünk, mert azt mondtuk, hogy önmagunkat nem vagyunk képesek érezni, ezért szükségünk van egy karmesterre aki beint, hogy most mozogj. Ez a tanár. És szükségünk van olyan karmesterre is, aki akkor int be amikor tanulj. Mi van akkor, ha te pont előtte ettél, és éppen a tested oda áramoltat minden vért, hogy bontson. Emésztésben dolgozik. Hiába kapod akkor az infót, hogy most tanulj, nem fog menni. Mi van akkor, ha tested jelez, hogy eltört a lábad, és ott szeretnél gyógyítani. Minden vért, oda áramoltat a test és gyógyít. Akkor megint nem jut elég vér az agyban, és nem tudsz annyira figyelni. Ekkor jönnek a sztereotípiák, amelyből az orvostudomány felépül. Azt mondják, hogy egy törés, hat hét. Én meg azt mondom, hogy amennyi vér áramlik benned, és tudod összpontosítani, akkor gyorsan, nagyon gyorsan, vagy lassan gyógyul atest. Az orvos azt mondja, hat hét. Amikor lányom eltörte a lábát, én rengeteget segítettem neki, hogy nagyobb mennyiségű vér keringjen benne. Különböző növényeket adagoltam számára, hogy nyíljon ki az érhálózat, és jobban gyógyuljon. Azt mondták orvosaink, hogy nyugodtan adhatok neki bármit, de az hogy rajta lesz a gipsz, az hat hét lesz. Megkérdeztem mi a gipsz funkciója. Azt mondták, hogy összeforrjon alatta a csont. Megkérdeztem, hogy ha három hét alatt összeforr, akkor leveszik? Azt mondták, hogy ha összeforr, akkor igen, de ez hat hét. Három hét múlva visszamentünk, és kértünk egy röntgent. A lába teljesen összeforrt. Az orvos, akinek megmutattuk azt mondta, mit keresünk még itt, három hét után. Azt mondtam, hogy összeforrt a lába. Nem hitte el, de megmutattam a röntgen felvételt, és így nagy nehezen, sértetten levette a gipszet. Azóta is rendben van gyermekem lába. Ezt csak azért mondtam el hogy ne sztereotípiák mentén gyógyítsunk, mert akkor eleve determinálunk mindent. Mindent, hogy bármi változhat. Ha én azt mondom, hogy rákot nem lehet gyógyítani, akkor ez valóban régen igaznak tűnt. Ma már nem. Ha egy orvos azt tanulta, hogy nem lehet meggyógyítani egy rákos beteget, akkor tanuljon újat. Ne hagyja magát determinálni. Nem kell mindent elhinni, pusztán azért mert valaki azt mondta.

Nekem azt mondták, hogy nem szülhetek. Hála Istennek, nem hittem el, és ma már három majdnem felnőtt gyermek anyukája lehetek. Azt is mondták, minden terhességemnél, hogy Dawn szindrómások. Ha ezt elhiszem, három egészséges gyermek hal meg azáltal, hogy elvetetem őket. Nincs olyan, hogy szentírás. Nincs olyan, hogy egy orvos, egy látó egy gyógyító mindent tud. De van olyan, hogy én mit szeretnék. Használjuk ezt. Higgyünk magunkban, és ne hagyjuk, hogy minden féle tanult tudásból, hitből, elképzelésből irányítsanak minket. Hagyjuk meg magunknak azt hogy érezzünk. Újra hangolódjunk össze magunkkal, és tanuljunk meg bízni megérzéseinkben. Tanuljunk meg érezni és élni újra. Tanuljunk meg bízni magunkban, hogy újra felvehessük egymással a kapcsolatot.

Ha én nem bízok magamban, akkor önbizalom hiányos vagyok. Ekkor bárkitől elfogadok mindent aki elég önbizalommal rendelkezik. Azt hiszem el, amit ő el tud képzelni rólam. És ha ő sem tudja elképzelni azt amit szeretnék, akkor az ő hite, megállít engem. És hibáztathatom őt, de az már rajtam nem segít. TANULD MEG ÉREZNI MAGAD. Úgy kezdődik, hogy éhes vagy, és eszel. Ha eszel, rájössz arra, hogy ez jó. Jó a testednek. Lehet, hogy híznifogsz, de legalább atested megkapja azt, amire szüksége van. Ha pedig rájön a test hogy minden jelzését komolyan veszed, akkor nem fog annyit kérni már. Rájössz, hogy mire van igazán szükséged. Előbb egyél, és csak aztán akarj hallani. Addig a lélek nem tudja felvenni veled a kapcsolatot amíg a test nem elégedett meg. A lélek a vérben van. Ha  a véred csak kis területen kering, akkor nem lesz belőle ép és egészséges test. Minél több érhálózat nyílik ki, annál egészségesebb tested lesz megint. Újra élsz. Akkor felveheted a kapcsolatot a lelkeddel, ez a hallás. De előbb elégítsd meg a testet. Ha hallasz, különböző instrukciókat fogsz kapni lelkedtől. Azt mondja, hogy érezz, hogy szeress. Szeretni is csak az tud, aki kinyitja a szívét. Ahhoz meg erek kellenek, amelyben fut a vér. Én nem tudtam sokáig igazán szeretni. Betegen születtem, szív problémával. Nem tudott elég vért pumpálni a testembe a szívem. Most van vér benne, mert fontosnak tartottam a testem, és egy ideig nem az volt a legfontosabb számomra, hogy növesszem az agyam, hanem megengedtem lelkemnek, hogy szívemet hozza helyre. Gyógyítsa. Most már van vér benne, jócskán, és tudok szeretni jobban. Ilyenkor bekapcsol a szellem. Az agy. Azt mondja, hogy ő a leg fontosabb. Miért mondja ezt? Mert mindenki ezt mondja a földön. Igen ám de amíg csak az agy volt számomra fontos, addig nem tudtam szeretni, és nem gyógyult a szívem meg. Most igen. Meggyógyult a szívem, és újra foglalkozhatok az aggyal. újra nyitom azokat a tudásokat amikkel eddig nem foglalkoztam, mert fontosságot kellett felállítanom. Most az agyba érkeznek újabb tudások, és élvezem. Élvezem azt, hogy tudok. De élvezem azt is hogy szeretni is tudok, és élvezem azt is hogy jelez a testem, hogy már kipihente magát, és újra kész sportolni. Egyszerre élvezem most már mindezt. Ez azt jelenti, hogy most már egyszerre halad a test lélek, és szellem bennem. Ez az egyensúlyt. Ezt ígértem nektek mára. Hogy hogyan legyünk egyensúlyban. És ez még nem az egység. Az egység ettől is több. Az egység az, amikor minden szervem össze van kötve, vérhálózat, idegpálya és nyirokkeringés által. Ha össze van kötve, akkor kommunikál sejt a sejttel. Ha egyik sejtem jobb állapotú a másiknál akkor azzal foglalkozik testem, hogy felhozza a többieket is arra szintre. Ha pedig minden sejted egyformán jó állapotú akkor egység van benned. Akkor már nem lehet egyik sejt sem lejjebb, vagy feljebb a másiknál. Akkor már nincs olyan hogy én fontosabb vagyok mint te. Akkor amikor ez van testünkben, akkor felnőttünk. Egyensúlyban, egésszé, azaz egészségessé váltunk. Ez a fejlődés csúcsa. Amikor pedig ott tartunk, hogy valami lehetetlen, akkor nem nőttünk fel. Akkor nem vagyunk kész arra, hogy megtanítsuk egymásnak ezt. Addig pedig csak rész információkat tudunk, amely által eljuthatunk a teljességhez.

Nyissuk ki egymásnak magunkat, és mutassuk meg mit tudunk. Ha nem elég, akkor tanuljunk egymástól. A sejtjeink is ezt teszik. Egymástól tanulnak. Mi is apró sejtek vagyunk egy egész részei, akiknek együtt kell működnie, önmagunk egysége miatt. Különben nem élhetünk. Különben harcolunk, és meg akarjuk ölni azt a sejtet, embert, akik kevesebbek, vagy többek nálunk. A test analógiája, kész megmutatni számunkra mindent. Fordítsuk le saját nyelvünkre, hogy megtanuljunk, érezni, szeretni, és érteni. Sok sikert hozzá.

A test, hozott energiából és hozzáadott energiából épül fel. A hozott energia a genetika, a hozzáadott energia az amivel pluszban töltjük, tehát formáljuk. Ha nekem kő merev a genetikám akkor arra kell ügyelni, hogy folyamatosan lazítsam. Olyan is van, hogy túl laza a genetika, akkor pedig megerősítésre szorul. Mi az egyensúly? Ha rugalmas vagy. Nem az, ha ragaszkodsz olyan gondolataidhoz, tetteidhez, vagy testedhez, amely már rugalmatlan, és nem képes rögzíteni az újat.

Hogy változik egy gyermek? Kap egy információt, elhiszi, és az alapján változik. Majd kap egy újabb információt, újra elhiszi és ez újra megváltoztatja. Minél többet kap abból ami új, annál inkább változik. Ez a változás. Nem több. Túl van dimenzionálva az, hogy „én már nem tudok megváltozni”. Miért? Csak es kizárólag azért nem tudsz változni, mert elhitted ezt. Elhitted, hogy egy ember egy bizonyos kor után, már nem változik.

Miért? Miért hiszed el? Mert ezt mutatja a társadalom. De hogy azért mutatja ezt a társadalom, mert ebben hittél, az egyenlőre nem volt ismeretes számodra. Te teremtetted és én, és mindannyian azt, hogy elhittük, hogy az ember egy idő után nem változik. Csak hogy ez nem igaz. A változás az egyetlen állandó ezen a bolygón. Nem tudom „sajnos” azt mondani hogy nem változunk, hiszen egyikünksem tud úgy kinézni, mint 20 évesen. Nem tudom elmondani, hogy semmi sem változik, hiszen nem tudunk „állításunk szerint” ugyanannyi tudást tárolni később. Minden változik. Egy „egészséges” test, betegszik. Nincs állandóság, illetve lehetne, csak nincs értelme. Egy állandóságot fent lehet tartani sokáig, de közben megunjuk. Azért kell a változás. Még a hajszínünket is , ruhatárunkat is, könnyen megunjuk,hátmég ha állandóan ugyanúgy kellene kinéznünk, vagy ugyanazt kellene hordanunk. Megunnánk. Ezért a változás jó. Az viszont nem mindegy, hogy milyen irányban változunk.

Egy gyermek, ha hozzáad a tudásához, pozitív irányban változik. Egy felnőtt néha hozzáad tudásához, néha elenged valamit tudásából, tehát néha pozitív, néha pedig negatív irányban változik. Az biztos, hogy változik. Tehát ha ezt megértetted, akkor bontsd le azt a hitet hogy egy felnőtt ember, főleg ha idős, nem képes változni. Hogy pozitív értelemben nem képes változni, az lehet. De csak azért mert ebben hittünk. Elhittük, hogy egy ember egy bizonyos kor után már nem képes változni. Bölcs közmondásokat kreáltunk ennek megmagyarázására, pl.: Idős fát nem lehet átültetni. És így tovább. Ezek tudások, amelyek megmutatják, hogy hol tartunk. Nem kőbevésett igazságok. Ráadásul ha megérted, hogy ezek a mondatok legalizálják azt, hogy Nekem már nem kell tennem semmit hogy haladjak, mert úgysem tudok, és ezért felelősségét is elengedem annak. Ezt hozza létre egy olyan hit, amely nem felemeli az embert, hanem lefelé húzza. Az a hit, amely nem emel fel, elavult, idejétmúlt, és elengedésre szorul. Ha azt mondják ugorj a kútba, beugrasz? Nem. Azért mert nem mész abba az irányba amely lefelé mozdít. De sajnos mész akkor, ha egy olyan ember mondja, aki hiteles számodra. Ha valaki annyira hiteles neked, hogy szava annyira fontossá válik számodra, hogy ha ő mondja, hogy ugorj a kútba, be is ugrasz. Ilyen volt Hitler, Mussolini, és sokan mások .

Rugalmasnak lenni nem azt jelenti, hogy mindent el kell fogadni, de érteni kell azt, hogy ki után haladunk. Ha az embereket vezeti valaki, akkor példa kell hogy legyen a számukra. Minden ami példa értékű, az követésre talál benned. Követni azt fogod, aki neked példa. Ezért minden ami van, jó, csak nem mindenkinek. Egy gyári munkásnak ha azt mondják, hogy lehetsz eladó, boldog, hogy azt mondták, képes erre. Egy orvosnak, ha azt mondják, lehetsz eladó, vagy akár gyári munkás, nem boldog. Miért? Mert a többhöz képest lefelé haladt volna. ( Ez azért így sokszor nem igaz. Mert az eladó, ha jól csinálja a dolgát, ha szereti amit csinál, ugyanolyan fontos, sőt ugyanolyan magasságokban élhet, mint egy orvos. Csak azért, mert valaki többet tanult, az még nincs feljebb! Ezek csak olyan társadalmi képek, amiket odateszünk magunknak a falra és jobb híján azt nézzük, azt fogadjuk el. ) Ezért annak aki fent van, nem lefelé kell haladnia, de annak aki lent van, mindenképpen felfelé kell indulnia. És a lentnél is van lejjebb, és nem pejoratív értelemben mondom. Ha egy orvos szülő, és egy ügyvéd szülő gyermeke pék lesz, lehet, a szülők nem boldogok, de a gyerekük még lehet világhírú, országos elismertségű boldog pék. Persze, ha a kiinduláshoz képest nézzük a fejlődést, kérdéseink lehetnek. Minden predesztinálta őt, azaz a gyermeket arra, hogy valami nagyot hozzon létre, de ő nem akart a járt úton haladni. Vajon miért? Miért lett pék? Mert félt? Félt felvállalni annak felelősségét, hogy egész életében tanuljon? Mit mutatunk mi felnőttek mintaként a gyermekeinknek? Azt hogy tanulni, gyötrelmes. Nem mutatjuk meg azt, hogy tanulni jó. Miért? Mert azon az úton ahol megtanultuk azt, amivé váltunk, nem volt jó. Szenvedtünk. Ha szenvedtünk, akkor gyermekeink számára, nem tudtuk megmutatni, hogy azon az úton haladjanak tovább. Nem volt tisztelete annak az útnak. Nem volt hitele.

Miért várjuk el gyermekeinktől, hogy azon az úton haladjanak, amelyen mi haladtunk, ha nem tudtuk megmutatni számukra azt, hogy az jó volt. Nem leszünk hitelesek nekik azzal, hogy hazudunk. Nem leszünk hitelesek azzal hogy azt mondjuk nekik, tanulj, hogy elért valamit. Miért nem leszünk hitelesek nekik? Mert nekik nem ugyanaz a valami, ami nekünk volt valamikor. Mást akarnak. Olyat, amelyben boldogok. És ha vezetőink nem tudnak minket afelé vezetni, ahol öröm és boldogság van, akkor keresnek erre lehetőségeket. Kábítószereznek. Keresik a boldogságot. Keresik az öröm azon forrását, amelyben nincs felelősség. Amelyet mi felnőttek tanítottunk nekik. Mi nem vállaljuk fel a felelősséget azért, hogy rossz az iskola. Mi nem vállaljuk azt, hogy nem íratjuk be őket olyan oktatási rendszerbe, amely csak megnyomorítja őket. Mi nem vállaljuk fel a felelőségét annak, hogy amit mi teremtettünk, és ebben benne van az oktatás is, azt nekünk kell megváltoztatni. Na de mi már nem változunk. Minket már nem lehet új dolgok bevezetésére kényszeríteni, mert nekünk ez nehéz. Milyen hozzá állás ez. Azért mert mi nem változunk, ezért determinálunk minden változást. Kié a felelősség? Ki fogja helyreállítani azt, amit mi elszúrtunk? Vagy mi, de akkor fel kell ébredni és látni kell hogy nekünk kell megváltozni, vagy ők, a jövő nemzedéke, de akkor hagyni kell őket vezetni.

Rugalmasság. Hol tartunk ebben? Sehol. Bemerevedtünk, és ragaszkodunk régi szokásainkhoz, régi merev hitrendszerünkhöz, és mindenhez amiben felnőttünk, vagy szüleink nőttek fel. Hova vezet ez? Mi lesz ebből? Forradalom. Mindig az szokott lenni. Azért van mindig forradalom e miatt mert még mindig nem tanultuk meg belőle amit meg kellett volna tanulnunk. Legalább gyermekeinkért tegyük meg. Ő értük, hogy változzunk. Ne ragaszkodjuk valamihez pusztán azért mert 1000 éve így van. Ne ragaszkodjuk valamihez azért mert a szomszéd azt mondta. Ne ragaszkodjunk régi mintákhoz, hitekhez ha az már nem segít.

Minden valakinek jó, és valakinek már nem. Az elsős gyereknek zseniális egy elsős tanító néni, de hetedikben nem annyira ideális ő. Ne tanítson akkor valaki, ha nem tud többet annál. Ezt kell megértenünk. És ez nem csak az oktatásra vonatkozik, hanem arra is, hogy ha én felnőttként leragadtam valahol, akkor gyermekem hozhat új tudást. Olyat amit nekem be kell tudni fogadni. Ha fejlődni akarok, azaz élni, akkor be kell fogadnom az újat. Ha nem fogadjuk be az újat, akkor úgy járunk mint az az idős ember aki nem akar azonosulni az új tudással, és ezért még egy önkormányzatra sem fog tudni nem sokára bejelentkezni mert csak interneten keresztül lehet. Ha ebben a világban szeretnél maradni, akkor be kell fogadnod az újat. De ha te vezetsz, és ragaszkodsz a régihez, akkor mint mindig meg fognak dönteni. Le fognak taszítani a trónról, mert nem voltál jó király. A rossz királyokat pedig megölik. Tanulj ebből, és változz.

Ha itt akarsz élni, akkor hagyd hogy az új tudás bejöjjön. Hagyd, hogy a fiatalabbak, is hozzátegyék tudásukat ahhoz, ahol tartunk, de segíts neki azzal, hogy elmondod, hogy te hosszú kormányzásod alatt, mit tanultál. Mi volt rossz, és mi volt jó. Mi az amit kellet, hogy változtass fiatalon, és mi az amiben leragadtál. Tanítsd meg arra, amit tudsz, hogy neki ne kelljen nulláról tanulnia. Ne kelljen azt éreznie, hogy nem kapott segítséget. És ne kelljen ezért újra belemennie azokba a hibákba, amelyet te már megtanultál, de nem adtál át. Segítsük egymást, együtt többre vihetnénk. Együtt. Fiatalok, idősek, együtt. Ez az egység, ami felé haladunk. Az, amit vár, és szeretne az emberiség. Ahhoz előbb olyan világot kell teremtenünk, ahol az emberek megértik egymást és nem elmennek egymás mellet, sőt még bele is rúgnak a másikba. Innen próbálj adni gyermekednek, hogy akarjon leszületni. Erre a földre, úgy kell lehozni a lelkeket. Nem akarnak leszületni. Nem hogy egység nincs, de harc, háború, és békétlenség van.

Mit tanultunk eddig? Mire vagyunk büszkék? Arra, hogy harcolni, ölni, és tönkretenni tudunk? Erről és az egység megértéséről írok legközelebb.