Minden test más. Van akinek a banános kenyér, van akinek a vitamin, és van akinek a hús a fontos. Minden szervezetnek a legfontosabb, hogy felismerje, hol tart. Ha én eldöntöm, hogy vegetáriánus vagyok, akkor az agyam dönt, amely nem lát rá a teljes egészre. Ha nem kívánom, sőt nem élvezem a húst, akkor szervezetem jelez, hogy több zöldségre, gyümölcsre, vízre van szükségem.

Mi viszont nem ez alapján döntünk, hanem tudatosnak hívjuk magunkat, mert elolvassuk a neten, hogy nem jó számunkra a hús, a répa, a zöldség, vagy bármi. Nem hagyjuk testünket jelezni. Ha hagyjuk testünket újra jelezni, akkor szól. Él. Éled. Ha érzed, hogy tested kíván, akkor élsz. Ha nem kíván, akkor muszáj lesz különböző tudásokat rögzíteni, például tanulmányokat, amelyekre hallgatsz. Miért? Mert elment az észlelésed. Nem érzel. Az a baj, hogy ez tudatosan nyomjuk el. Azt gondoljuk, hogy testünket jobban irányíthatjuk, ha olvasunk arról, hogy mire van szükségünk. Ha olvasunk valamit, legalább engedjük át magunkon az információt, hogy valóban van e szükségünk rá. Ne mindent higgyünk el arról amit olvastunk, vagy hallottunk, akár nagy szaktekintélyektől, mert attól még nem biztos, hogy nekünk kell, fontos. Ha szaktekintély ír valamit, akkor kapcsoljuk be józan paraszti eszünket és gondolkozzunk. Pl. ha én eddig egész életemben gyors éttermi kaján nőttem fel, akkor egyből nem tudja testem befogadni az újat. Nem tudja megtartani a sokkal jobbat, mert megszoktam a rosszat. A fokozatosság elve mindenben számít. Itt is. Ha eddig csak hamburgert ettem, akkor most egyek egy kis zöldséget hozzá. Ha a test ezt már rögzíti, és benn tudja tartani, akkor még többet ehetek. Ha nem rögzíti, akkor hasmenés, hányás, émelygés, puffadás jöhet. Onnan indulunk, hogy felismerem, hogy mit bírok, és ahhoz képest növelem a befogadás mértékét, és a befogadni való minőségét. Ha nem tudom még befogadni amit akartam, akkor egy darabig visszaállok eredeti táplálékomhoz, és később újra megpróbálom behozni a jobb minőséget a táplálkozásomba. Így lehet fokozatosan haladni. A test képes változni, csak nem mindegy, hogy milyen gyorsan szeretnéd.

Mindenből sejt születik. A rossz minőségű és a jó minőségű élelemből is, egy testen belül. Ha túl nagy különbség van az új sejtek között a testben, akkor harcolnak. Túl nagy rezgéskülönbség nem jó benne. Viszont ha szép fokozatosan emeljük élelmünk rezgését, és megvárjuk, hogy a testünk be is fogadja azt, akkor jól élünk, jobban vagyunk, nem akarjuk megfeszíteni a testet azzal, hogy már ott kéne lennie hogy…. Ha a test gyógyul, az csak és kizárólag attól, hogy a táplálékunkon javítunk, magunkhoz képest. A magunkhoz képest a lényeg. Hiába olvasom hogy minden embernek csak zöldségeket kéne fogyasztania, ha én még nem ott tartok. Azt is tudjuk, hogy minden embernek el kell végeznie a nyolc általánost, de nem elsős korában. Nem egyszerre. Fokozatosan. Ahogy az iskolában az első után a második jön, ugyanúgy a táplálkozásban is fokozatosan haladjunk. Egy kis gyermek amikor hozzászoktatjuk őt az élelemhez, jelez. Jelez ha valamit nem kér, ha még nem tudta befogadni, kiköpi azt. Ez nem baj, de akkor azt ne erőltessük. De mi erőltetjük. Azt írta a könyv, hogy neki már ennyi idős korában ezt meg ezt fogyasztania kéne. Miért? Mert valaki aki írta a könyvet, így tanította gyermekét. Ez egy lehetőség, egy minta, nem szent írás. Azért vesszük véresen komolyan ezeket a könyveket, mert nem jól tanítottak meg minket táplálkozni. Ezért mi sem tudunk jó mintát, így mindenhez ragaszkodunk, hogy gyermekünk számára jobb legyen. A gyermekek éreznek. Ők még éreznek. Mi pedig már nem. Nem halljuk, és nem látjuk, és nem érezzük saját jelzéseinket.

Azt, hogy egy gyermek lát, azt el tudjuk fogadni, azt hogy egy felnőtt lát, az túl misztikus, megfoghatatlan, vagy akár sátáni, szélsőséges esetben. Érezni jó!!!! Fontos. Ne irtsuk ki gyermekeinkből. Érezni azért fontos, hogy megértsük, hogy hol tart a test. Ha nem kíván enni egy csecsemő, akkor nincs életkedve. Mitől lesz életkedve? Hogy megmutatom neki, én az anyja, vagy az apja, hogy szép ez az élet. Viszont ha én sem élvezem ezt az életet akkor nekem is annyi a táplálkozás, hogy muszáj enni. Azért, hogy életben maradjak. Muszáj inni, hogy éljek. Nem okoz örömöt. Viszont ha úgy eszünk, hogy számunkra örömöt okozzon, azt meg tudjuk tanítani gyermekeinknek.

Ebben a társadalomban minden ami túlzott, az bűnös. Ha élvezem az evést, hangosan hümmögök, az „ciki”. Miért? Mert nem tudunk élvezni. Ez természetesen nem csak az evésünkre hat ki, hanem társadalmi kapcsolatainkra, baráti és szexuális viszonyainkra, hiszen visszafogottan kell élnünk. Csendben együnk, csendben, magunkban örüljünk, hangosan nem nevethetünk, és természetesen hangosan nem szexelhetünk. Miért? Azért mert az emberek már annyira nem éreznek, élveznek, hogy hozzájuk képest ez már túl nagy kilengés. Itt tartunk. Ne legyenek illúzióitok, mert sajnos nem jobb a helyzet. Kezdjük azzal, hogy megtanulunk magunkhoz képest étkezni. Mit szeretünk, mit kívánunk, és mit tudunk megemészteni. Ha ez meg van, akkor mit tudunk hozzá képest változtatni pozitív irányban táplálkozásunkon. Ha megtanulunk jól enni, akkor megtanulunk jól kívánni. Akár a szexet is. Minél rosszabb a táplálékunk, annál kevésbé kívánjuk a szexet is. Abból az alacsony minőségű élelemből, amelyet kutyafuttában eszünk meg, rossz minőségű sejtek születnek. Olyan sejtek, amelyek örülnek hogy élnek. Ha ilyen sejtjeink vannak, akkor ebből ezt tudjuk közvetíteni, hogy örülök, hogy élek. Örülök, hogy legalább azt meg tudom venni, ami eltart, vagy akár fenn tart engem. Ha az én sejtjeim rossz minőségűek, akkor természetesen ezt örökítem tovább. Minél nagyobb a felelősség, annál inkább figyelek oda magamra. Ha egy nő terhes lesz, elkezd „egészségesen” táplálkozni. A túl nagy rezgést, nem hogy nem fogadja be a test, de ki is löki. Nem tud bekapcsolódni egy testbe egy olyan gyermek akinek a sejtjei zúl jók, mert kilöki magából az anya teste. Mint amikor egy olyan szervet ültetnek be egy haldoklóba, akinek nagyon rossz minőségű ateste, és túl jó vesét vagy májat kap. Ki fogja lökni. A túl nagy rezgéskülönbség nem tolerálható a test számára. Ezért dobálja ki a test azokat a babákat, akik túl jót akarnak magukhoz képest. Nem bírja megtartani, elvetél. Sőt, hogy később értsétek. Ha egy olyan gyerek születik, akit terhesség során különös gonddal táplált anyuka, majd szülés, illetve szoptatás után saját magára anyuka nem figyel, csak gyermekét eteti itatja, különös gonddal, akkor olyan nagy különbség lesz köztük, hogy a gyermek ugyan szép és okos lehet, anyuka megy lefelé, egyre csúnyább és butább, és saját maga választja le gyermekét magáról. Az a gyermek előbb utóbb rosszul fogja érezni magát anyukájával, cikinek fogja tartani őt, és eljut odáig, hogy szégyelli. Ez baj, mert a mi hibánk. Úgy tápláljuk gyermekünket, ahogy magunkat. Gyermekünk egy tükör. Azt hozzuk létre, amit leginkább tudunk. De ha ezt benne meg tudjuk teremteni, akkor magunkban is. Pont annyira legyünk fontosak magunknak, mint ők nekünk. Akkor egyensúly van köztünk, és nem hozunk létre olyan gyermekeket akik szégyellik saját családjukat, és nem tudnak benne élni. Nem érzik jól magukat benne, ezért olyan párt választanak, akik sokkal jobbak, náluk, vagy sokkal rosszabbak. Mi mutattuk számukra az egyensúlytalanságot, és ezért nekünk kell megtanítani őket az egyensúlyra. Erről írok legközelebb.

Minden nap amikor felkelünk, valamilyen energia hat ránk. Szeretet, hála, öröm, békétlenség, depresszió, vagy gyilkos hajlam, érzés... Ilyen és ehhez hasonló energiák vesznek körül. Ebből építkezünk mindaddig amíg meg nem értjük, hogy kik vagyunk mi, és milyen energiát készülünk lehozni ide erre a földre. Mert mindenki aki lejön ide, hoz valamit. Valamit, amit hív a föld.

Amikor egy föld értelmezi magát, ugyanúgy működik, mint amikor mi emberként értelmezzük magunkat. Megállapítjuk hogy mit tudunk, és megállapítjuk azt is, hogy mit nem tudunk. Ezt teszi a föld is és így hív energiát, segítséget önmaga kiegészítésére. Amikor egy fény elindul ide, látja, hogy milyen formát kell, vagy lehet öltenie. Az ember itt a földön, egy lehetőség. Nagyon sok létforma él még itt. Például állati, növényi, kövek, kristályok, tárgyak, hangok, rezonanciák, és gondolatok is. Ezek mind létformák, amelyben fényként létezhetünk. Vagy hangként létezhetünk. A hangokat mi szabályozzuk az alapján, hogy milyen erőt hozunk le. A fény kiterjesztett energia. Egyenlőre úgy értelmezzük, ( bár ez nem igaz, csak a könnyebb értés miatt írom,) hogy a fény a minden. A minden nem születhet le ide, ahová csak hiány pótlásra hívják. Akkor csak hiányt elégít ki. Ha a föld azt jelzi, hogy erőre, hatalomra, becsületre van szükség, akkor elindul a fény egy része, és formát alakít ki közben. Hogyan? Úgy hogy a fény amíg egyenes vonalú egyenletes mozgást végez addig egyenesen fény érkezik ide. Viszont ha megtörik, bekerít egy teret, amelyet „rajzol” akkor formát alakít ki nekünk. Ebben próbáljuk meg lehozni mindazt amit a föld hívott ide. Minél bonyolultabb a forma annál jobban kell ügyelni arra, hogy zárt legyen és ne törjön meg, meg ha nyitott akkor a forma nem tudja megtartani a fényt, és elillan belőle. Minket viszont ígéret köt a földhöz, mert megígértük, hogy lehozzuk a fényt amire vár a föld. Az ember egy olyan forma, amely állandóan kinyit. Kienged minden fényt.

Miért? Mert rossz minőséget eszünk, amely kimarja gyomrunkat. Mert rossz folyadékot iszunk, amely tönkreteszi a bélrendszert, mert rossz minőségű levegőt szívunk be amely tönkreteszi a tüdőt, s elmegy belőle az energia. Nem tudjuk benn tartani a fényt, amely a lelkünk. Nem tudjuk magunkban tartani önmagunk azon részét, amely életet jelent számunkra. Lélek nélkül nincs élet. Ha a lélek megfelelő mennyiségben van benn a testünkben, lelkesedés, öröm, hála van bennünk. Az emberek nem élnek, csak vegetálnak. Ép testben ép lélek helyett épp hogy élek van. Minél több lélek tud, azaz fény tud benne maradni a testben, annál jobban érezzük magunkat, annál jobban játsszuk játékunkat és nem szenvedünk, hanem élünk. Viszont e helyett rengetegen játsszák úgy a játékukat, hogy szenvednek. Mi lehet ennek az oka? Az, hogy nem töltjük fel magunkat, illetve nem tudjuk feltölteni magunkat, mert kimegy belőlünk a fény, az energia, a tudás, a szeretet, az igazság, és bármi amit megtanultunk, újra és újra kell hogy tanuljuk, mert kimegy belőlünk, minden lehetséges résen.

Ennyire fontos a test. Ennyire jelzi, hogy lyukas, hogy nem tudja megtartani az energiát, tehát már azt sem amit eszel. Mi az oka ennek? Nem is gondoljuk, de ebben az étkezésünk a legnagyobb ludas.

Minden alkalommal valami új témát próbálok megértetni veletek. Mindent magamon próbáltam ki. Lehoztam magamból hatalmas fényeket, és mindig elment. Ideig óráig tudtam megtartani a fényt majd elillant. Nem értettem miért. Mit csinálok rosszul? Rá kellett jönnöm, hogy testünk tárolja a fényt. Azaz bármi ami bejön, minket tölt, ha bezárható testbe érkezik. Mindaddig amíg a testünk nyitott, máshová megy a fény, amit kértél. Nagyon sok spirituális ember van aki állandóan hozza le saját fényét, és azt látja, hogy körülötte mindenki töltődik, jól van, belőle. Ő pedig nem halad semmit. Az ő életében nem változik semmi. Ez mind a testünktől függ. Attól a testtől, amely meg tudja tartani a fényt, vagy attól a testünktől, amely képtelen megtartani a fényt. A feltalálók, csak agyukat tudják tölteni. Nem hoznak létre más zárt teret a testükben csak agyukat zárják. Annak, aki egészséges, az egész testét kell zárttá tennie, hiszen ha egészségesen gondolkozol, akkor az is a tested többi része, ugyanolyan fontos, mint az agy. Nem lehet csak az agyat fontossá tenni.

Mi kell ahhoz, hogy egy test bezárjon? Élelem. Abból épülünk fel. Milyen élelem kell ahhoz, hogy mindent bezárjunk a testben? Mindenféle. Mit jelent ez. A testünk különböző izomrostokból és sejtekből, és energiából épül fel. Az energia bejön a sejtbe, a sejt felépít egy izomrostot, és elkészült az ember egy része.

Nem így van. Az ember ma még élelem is. Ez a föld. A földelésünk a megevett táplálékunk. A földelés azt jeleni, hogy bennünk a föld és az ég, azaz a fény, összeér. Mikor? Ha eszünk. Fényből még senki nem maradt életben. Az ember úgy kapja testét, hogy elkeveredik a föld a fénnyel. Isten lehelete a fény, és a homok, az agyag, a föld. Csakhogy ezek szimbolikák. A szimbólum pedig valamit jelképez. A föld az számunkra amit megeszünk, amit a föld megtermel hogy ellásson bennünket. A fény pedig lelkünk, amely testet ölt ebben a földi síkban valamilyen formában. Még egyszer elmondom. A fény, azaz a lélek, nem csak emberi testet tud ölteni. Mindenféle test létezik itt a földön, csak úgy mint más univerzumokban is. Minél több a fény, annál bonyolultabb létformák születnek. Amikor még kevés fény jutott ide, akkor még csak papucsállatkák, vagy még előbb kövek, számunkra élettelen létformák születtek ide. Ma már ember is tud leszületni ide, aki akkor magasabb rendű minden létformánál itt, ha minden fényt amelyet lehoz, meg tud tartani. Abból tudod meg, hogy mennyi fény marad meg benned, hogy akarsz e mást bántani, vagy sem. Aki még fontosabbnak tartja önmagát másik emberi lényeknél, vagy akár állati, vagy akár növényi, és így tovább lényeknél, az még nem tárol elég fényt, nem született le teljesen. Aki pedig éli azt a csodát, hogy szeretjük egymást, az érti az univerzum szabályait, és nem törvények miatt, de próbáljobb lenni. Mindig. Addig viszont ameddig az emberek nem tudják megtartani a fényt addig segítséget jelent számukra az, ha valaki aki fény itt, világít nekik. Emberek ,akik többet tudnak, másoknál, vezetnek. Ez a jó. Viszont van olyan amikor nem tudnak többet másoknál, és mégis vezetnek. Hidd el nem könnyű vezetni, mert felelősséggel jár. A felelősség viszont automatikusan kialakul akkor ha megérted, hogy többet tudsz valakinél, és segítened kell. Ha rájössz erre, állandóan meg akarod téríteni a másikat, és olyanná akarod tenni, mint amilyen te lettél.

Érteni jó, de nem lehet azt feltételezni, hogy a másik nem érti azt, amit te éppen megértettél. Az emberek elfogadják, hogy tudnak, de azt nem hogy a másik is tudhat. Ha egy fényt nem tudsz rögzíteni magadból, akkor tanulj azoktól akik valamiben jobbak. Honnan tudom, hogy jobbak nálam valamivel? Onnan, hogy egészségesebb. A magyar nyelv a legkifejezőbb nyelv. Az egész, a tökéletes. Ennél kevesebb, azaz nem tökéletes, az egészségtelen. Tehát nem teljes. Minél többet tudsz, annál egészségesebb testtel rendelkezel, amely megtartja a fény nagy részét. A teljességet még senki nem hozta le. Még Jézus sem, még Buddha sem. Senki. De mindenkinek, és bárkinek megvan a lehetősége erre. Akárkinek. Mi kell ehhez? Egy egész, azaz egészséges test. Egy olyan test, amely bezárja a fényt, és benn tartja. A költők beszélnek erről, hogy váljunk fényoszloppá. Tartsuk benn a fényünket, amely akkor ha nem megy ki testünkből, világít. Nem foszforeszkálni fogunk, hanem bölcsességünk fényét szórjuk szét. Beszélünk, és hat. Igazat mondunk. Olyan igazat, amely felülírja az aktuális relatív igazságot. Egy ember akkor válik teljessé, ha minden fényét itt megjeleníti. Akkor változik a föld.

Mi van akkor, ha egy ember születése pillanatában minden fényt, amelyet a föld hívott, lehozott? A föld hatalmas mennyiségű tudást kér. Lehoztuk. Őssejtjeinkbe. Ahhoz, hogy ez aktiválódjon, nem kell más, mint egy egészséges érhálózat és egy egészséges nyirok keringés, és egy egészséges idegrendszer, amelyek szállítják egyik sejttől a másikig az információt. Van nekünk ilyen? Nincs. Nincs egészséges érhálózatunk, sem nyirokkeringésünk, sem ideg rendszerünk. Akkor gyógyítsuk meg. Hogyan? Úgy, hogy új sejteket hozunk létre, amelyek kommunikálnak egymással. Olyan sejteket hozzunk létre, amelyet meg tud tartani testünk. A sejtek egymással beszélnek. Egy erősen leépült test rengeteg problémás sejtet őriz. Nem adhatom hozzá teljes fényemet, azaz tudásomat ahhoz a sejt területhez amelyik beteg, mert nem bírja benn tartani a test. Csak annyit lehet hozzátenni, amennyit bent is tud tartani testünk.

Lehet tehát belülről haladni, azzal, hogy egyre jobb minőségű sejteket hozunk létre, majd elérünk a tökéleteshez, és lehet kívülről haladni, hogy egyből bejuttatjuk a fényt, de azt bent kell tudni tartani. A követelmény az, hogy olyan egészséges testethozzunk létre, amely benn tudja tartani lelkünket. Eehhez pedig mint mondtam fentebb, az élelem a kulcs. Erről írok legközelebb bővebben.