Mit jelent őszintének lenni? Igazságot. Mit jelent az igazság? Olyan utat amely egyenes. Mit jelent az egyenes út? Letérni arról ami görbe. Mit jelent a görbe út? Kikerülni valamit amit egyenesen nem látok. Ezek az utak vezetnek el minket az őszinteséghez. És minél több görbület van előttünk, annál több utat kell kiegyenesítenünk. Ha kiegyenesítettük az utakat, akkor azon járva, megváltozik. Kiigazodunk, tehát kiegyenesedünk. Ez ráhat a testre is. Minél több a testben a görbület, annál kevésbé volt „egyenes” valamelyik ősünk. Nekünk kell magunkat kiegyenesíteni.

A genetika, egy hozott út. Azt hoztuk, hogy… mindenkinek van családja, ahol ilyen olyan emberek élnek. Igazabbak, kevésbé igazak. Minél több az igazság a családomban, annál egyenesebb csontrendszerrel születek. Minél több az igazságtalanság a családomban, annál görbébb csonttal születek. Ha az igazságot szeretnéd, akkor ki kell egyenesíteni magad. Ha kiegyenesíted magad, akkor automatikusan csontjaid formálódnak, és ha kiegyenesíted csontjaidat, akkor igaz emberré válsz. Miért fordul vissza a folyamat? Mert csontjaink nem teljesen egyenesedtek ki. Akkor bármikor visszafordulhat a folyamat. Viszont ha teljesen kiegyenesednek, akkor stabillá válsz, tehát többé nem mozdulsz ki. Ezért fontos, hogy ne csak félig próbáljunk igazak lenni, hanem teljesen. Aki teljesen igaz, az soha többé nem fog elgörbülni. Aki viszont „csak” elindult a megigazulásban, és nem ért végére, az bármikor kifordulhat önmagából, és ismét hazug lehet. Azok az emberek alkalmasak vezetésre, akik teljesen megigazultak. Ezeket nyomon lehet követni, a testük miatt. Az igaz ember teljesen egyenes. Az biztos, nem fog elgörbülni többé. Stabilitást, biztonságot sugároz. Az az ember aki görbe, teste több csontja görbült, az még nem ért végére az útnak, nem egyenes teljesen.

Jó emberré válni technikákkal is lehet. Egyenesítsük ki gerincünket. Hangoljuk össze lábainkat karjainkat, és kezdjük tornával megerősíteni izomzatunkat. Ezek segítségek, ha jó irányban történik. Mi van akkor ha én jobbra görbülő csontrendszerrel rendelkezem, és olyan sportot találok ki magamnak, ami szintén jobbra görbít? baj. Akkor nem hogy javítottam volna magamon, hanem ártok. Onnan lehet lemérni, hogy hazugabb lettem. Ezt egy szülőnek észre kell venni, és olyan sportot kell választani gyermekének, amely ellenkező irányba tolja. Ezért van rendkívül sokféle sport. Van amelyik balra koordinál, van amelyik jobbra, és van amelyik középen tart és erősíti a középet bennem. Minden fontos, de onnan indulunk, hogy felismerjük adottságainkat.

A mai sporthelyzet alkalmatlan erre. Ha én erősebb vagyok jobb oldalon, akkor biztos, hogy olyan sportot ajánlanak nekem ami arra épül hogy jobb oldalt erősebb vagyok. Akkor viszont azt erősítem magamban, ami amúgy is egyensúlytalan. El fogok görbülni, és nem leszek igaz. Ha pedig olyan sportot választok amely oldalamat egyenesíteni kell, akkor alkalmatlan vagyok sokáig az élsportra. Az élsport arra épül, hogy milyen eltolódások vannak bennem. Nem a harmóniát fogja behozni az életemben hanem az egyensúlytalanságot növeli. Itt tartunk.

Nem az egészséget nézzük, hanem azt hogy mit nyerünk vele, hogy sportol valaki. Állandóan versengünk. A versengés lényege, hogy én jobb vagyok nálad. Ha én jobb vagyok nálad, akkor te biztos, hogy rosszabb vagy nálam. Erre építjük társadalmunkat, ellentétben azzal, hogy hogy lehetünk együtt jók mindenben. Ehhez semmi más nem kell, csak egy egészséges, stabil test. Ahhoz pedig nem kell más, mint idő, amely alatt átalakul a test. Ha időt szánunk arra, hogy kiigazítsuk testeinket akkor nem három évesen leszünk élsportolók, de később akár bármely sporthoz hozzá tudunk szólni, művelni tudjuk, mindenfajta egészségkárosítás nélkül. Ráadásul annak előnyét is élvezhetjük, hogy egészséges társadalmat hoztunk létre, és miután a test által vagyunk valamilyenek ezért ezek az emberek egyenesek, őszinték lesznek. Kettő az egyben. Fontos ez.

Minden tudásunk meg van, csak össze kell rakni mint egy puzzle-t. Ha összeraktuk akkor elmondhatjuk, hogy tényleg hasznos és segítő a sport, de nem így. Kiválasztunk embereket magunknak, hogy a „halálba” küldjük őket. Mindannyian tudjuk, hogy szeretteink akikre büszkék vagyunk, - élsportolóink – meg fognak halni. Azért fognak meghalni mert olyan terhelést kapnak, hogy arra még nem kész a testük. Ha egy test egyensúlyban van, akkor bármilyen terhelést fokozatosan elbír. Azok az emberek akik élsporttal foglalkoznak túlterheltek, és egyoldalúan vannak kondicionálva. Elgörbültek. Ha elgörbültek, néha egy egész pici többlet megöli őket. Ilyen van sokszor, és hirtelen szívhalálként diagnosztizálják. A test nem bírja az egyoldalú terhelést, mert kimozdul. Ez természetesen mindenre igaz. Bármi ami egyoldalú, az igazságtalanná tesz. Ha egy ember egyoldalúan tanul és elér valamit szakmájában, életében, elhiszi, hogy ő a császár. Egyoldalúvá tette. Igazságtalan lett, és nem látja, hogy más egyoldalú tudása legalább annyira fontos, az egészhez. Nem akar fejlődni, mert ő már mindent tud. Egy irányból. Ez az akadálya annak, hogy összerakjuk tudásunkat, hogy megértsük, hogy attól mert valamit tanultam, még nem vagyok Isten, hiszen nem tudok mindent. Ez is egy görbület, a lélek görbülete. Mindent elhittem hogy tudok. És akkor jönnek azok a görbületek, ami aztán végképp fölé emel mindenkinek, mikor elhiszem, hogy szellemben mindent tudok, illetve azt, hogy mindenkinél mindent jobban tudok. Akkor aztán egyáltalán nem nyitom ki magam mások felé, hiszen „mit tanulhatok tőlük?”. Mindent jobban tudok náluk. Ez a csúcs. Az ego csúcsa, a gőg. Akkor áll le az ember a tanulással, és bármilyen változtatással önmagán amikor elérte a gőgöt. Ez egy energia amely ugyanúgy hat ránk, mint bármelyik másik energia. Ha a testedben van a gőg, akkor kihúzod magad peckesen állsz, még akkor is ha közben belyukad a hátad. Nem baj. Megmutattam, hogy fölöttük állok. Ez nem jó, és látható. Bárki észreveszi a gőgöt. A gőg az utolsó, amelyhez ha eljutsz akkor nincs több. Nem mehetsz tovább arra, mert nincs fölötte energia. Megállít. Ha észreveszed, vagy szólnak hogy elérted a gőgöt, akkor innen kell vissza fordulni. Ha szerencséd van és előbb szólnak, már az arroganciánál, vagy még előbb a hitnél, vagy még előbb a hazudozásoknál, akkor gyorsabban vissza tudsz fordulni. Hová? Az igazság felé.

Azt igazság összetett dolog. Fontos hogy értsd. Az igazságot nem lehet kitalálni, mert már ki van találva. Nem lehet megváltoztatni, mert fix. Fixen áll. Az igazság a kőszikla, amelyre lehet építeni. Bármi ami ellenkezik vele, az mindig ledől. Nem tudsz olyan tudást hosszan hinni, vagy élni, amely ne az igazságra épülne, mert az bedől. Ideig óráig fenntartható, hittel, aztán felborul. Mert nerm volt igazság, mert nem volt alapja amire épülhetett volna. Miért fontos ez? Mert sokan ragaszkodnak, vélt vagy valós igazságukhoz. Ha egy „igazság” megdől, akkor nem volt igazság. Ilyenkor örüljünk, hogy kiderült. Hogy nem kell azon az úton tovább haladnunk. Nem kell több energiát bele ölnünk abba, hogy középről építsük a házunkat, tehát a tetővel kezdjük. Ha atetővel kezdjük építeni, ekkor az mindig bedől. Ha van alapja, oldalfala, akkor jöhet a tető, és jöhet akármekkora ház egy jó alapra. Ne féljünk megdönteni azt, ami nem működik. Mennyi év kell még hozzá, hogy rájöjjünk, nincs alapunk. Mennyi időt akarunk még eltölteni házunk építésében úgy, hogy nincs alap. Mindig bedől, és nem tanulunk. Továbbra is tetővel kezdünk. Értelemmel kell szemlélni körülöttünk a „tragédiákat”. Minden megtanít valamire, ha nem megsértődünk, mint egy gyermek, hanem megértjük, hogy segítenek nekünk. Hogy ne menjünk tovább azon az úton, ami úgy is a teljes összeomláshoz vezet. Nem értjük ezt. Azt mondjuk amikor leborul a tető amelyet alap nélkül építettünk, hogy bánt minket az Isten. Ver minket. Az nagyobb segítség lenne, ha Isten hagyná hogy végig építsd atetőt és akkor borul minden? Természetesen nem. Viszont ha nem értetted meg kicsiből, hogy azért borult lée a tető mert nem volt alap, akkor hagyja Isten hogy építsd tovább. Hagyja, de egy idő után összedől megint. Ekkor még jobban lázadsz és nem tanulsz. Ez azt jelenti, hogy még nem tartsz ott. Nem a tetővel kezdünk egy házat, hanem az alappal. Igen ám, de ilyenkor azt mondja az ego, hogy te már a tetőnél tartasz. Viszont a tapasztalás mást mutat. Kezdj hinni a tapasztalásnak, és menj vissza oda, ahol folytathatod házad építését. Az alapot jól kell megépíteni. Ha kész van akkor falazhatsz. Ha az is kész van akkor jön a tető.

A spirituális emberek állandóan a tetővel akarják kezdeni, és nem tanulnak belőle. Leomlik egy praxis, akkor újabb spirituális utat nyitnak, és folytatják ott, ahol elkezdték, a tetővel. Nincs alapja, be fog dőlni mindig. erről írok legközelebb és arról, hogy hogy lehet az igazságra építeni.

A függőség amely képes a genetikát gyógyítani

Az univerzumban rend van. Innen mi azt látjuk, hogy egyikünk erre szalad a másikunk pedig arra. A káoszt látjuk. A káosz akkor tisztul ki, ha megértjük. Érteni pedig annyit jelent, hogy elfogadjuk végre hogy miért vagyunk itt. Egy genetika helyreállítása, ahogy előbb leírtam, millió fontos információ megértése. Az alkoholizmus csak egy része annak, hogy miért vagyunk függők. A megértéshez az is kell, hogy ha bementünk egy utcába, akkor ki is kell jönni rajta.

A genetika megoldása, amikor jó helyen és jó időben jössz ki az utcából, és lehetőség szerint , értéssel. Ha érted azt amit megoldottál, akkor büszke leszel magadra, és már nem hiába éltél. A genetika nem más mint DNS-ünkön való elakadás. Minden elakadás egy olyan út amire rálépett az apu az anyu, vagy a család valamelyik tagja. Ha rálépett, akkor azon járni kell. Hogy meddig? Addig amíg fel nem ismered, hogy valaki a családodból már járt rajta. És ha járt rajta, akkor neked nem kell, vagy pont azért fogsz járni rajta, mert rájött valaki a családodból, hogy azon az úton érdemes járni. Nem olyan nehéz, mint ahogy hangzik. Én mindent próbálok legkönnyebb értésre lehozni.

Az utak, egyértelműek. Mindannyian haladunk valamin. Ha egy út elgörbül, akkor genetikánkon hiba csúszik. Ha hibás egy genetika, akkor ki kell javítani. Kijavítani pedig igazsággal, azaz az út kiigazításával lehet. Ha kiigazítottuk az utat akkor már más irányba haladunk. Megváltoztattuk a mintát. Megváltoztattuk azt hogy rossz úton haladjunk, és gyermekeinknek is segítünk ezzel. Egy genetika addig egyenesedik ki, míg elérjük a tökéletes egyenest. Akkor már nem lehet rajta javítani. Amikor az abszolútum megszületik, onnantól a relatív már nem fontos. Ha igazabb igazságot találsz mint amit eddig ismertél, akkor írd felül tudásodat, és változtass gondolataidon, automatikusan. Minél igazabb egy igazság, annál inkább haladnak rajta az emberek. Az embereknek addig kell tévelyegniük, amíg az igazságok, azaz az igaz utak, meg nem születnek. Ehhez viszont rengeteg olyan utat kell, kellett kipróbálni, ami holtvágány. Ezért mondtam, hogy az univerzumban rend van. Onnan minden okkal történik. Amikor viszont neked születik beteg gyermeked, akkor nem látod az egészben az igazságot. Addig amíg nem érted egyben addig mindig külön akarod értelmezni magad. Az ember, mint olyan, EGY. Az ember akkor is egy, ha azt mondja, hogy a szomszédom, na az más. Ő nem olyan mint én. Nem is ember. Attól még ő is ennek az egésznek,- mint ember – a része. Ha egy részt az egészből kiszakítasz, akkor értelmezhetetlen az egész is, és benne a rész is. Önmagában értelmetlen.

Minden embert a genetika kapcsol össze. Ha a genetikád tárolja, hogy te ember vagy, akkor hiába állítod a szomszédról, hogy nem is ember, attól még hordozza genetikájában, hogy az. Így vagyunk egyformák, és így vagyunk különbözőek.

Az ember halad egy evolúciós folyamat közben, és lesz belőle valami, amit még nem értünk. De a majom sem értette anno, hogy mivé változik az által, hogy elindult az evolúció benne. Ember lett belőle, leg alábbis Darwin szerint. Tovább fejlődött, ami most is tart számunkra. Ha elhittük, hogy kész az ember, akkor tovább kell formálni DNS-ünket. Tovább kell alakulnunk, mindaddig, amíg valami új faj születik. De mi ettől félünk. Mivé válhatunk?

Képzeljük el, hogy a majom is félt attól, hogy mivé fejlődik. Attól még nem állt meg az evolúció. És a majomból, ember lett. Olyan ember, aki részben majom, részben pedig már ember. Nem fejlődtünk ki, hiszen nem minden emberre mondjuk mi sem, hogy Ember. Attól az még az, csak fejlődnie, tanulnia kell. A tanulás pedig azon az úton történik, hogy kipróbálunk dolgokat. Mi, ugyanúgy, mint az egerek, akikkel kísérletezünk. Ugyanúgy, mint a kutyák, akiket idomítunk. Ugyanezt tesszük önmagunkkal is, csak ez még rosszabb, hiszen beleengedjük gyermekeinket abba az alagútba, amelybe már jártunk, és borzalmas volt. Állatainknak legalább megmondjuk, hogy más úton próbálkozz. Gyermekeinknek viszont nem. Miért? Pusztán azért, mert akkor kiderül, hogy apu is járt azon az úton, apu, sőt anyu is kábítószerezett, és így tovább. A gyermekeink mindig azt az utat választják, amely már kinyílt a családban. Ha drogozik, akkor valaki függő volt, csak nem mondta el, és nem hagyta, hogy tanuljanak belőle. Gyermekeink nagyon nagy mértékben függők. Ma már nem is mondják annak, ha valaki eszik, túl sokat, vagy szexel túl sokat, vagy függ valamilyen alkoholtól, tanulástól, bármitől. Azt mondják, hogy ez természetes. Természetes velejárója a kornak, amelyben élnek. Nem az. Sőt ráadásul ez is a mi felelősségünk. Ha mi nem vállaltuk fel, hogy hibáztunk, vagy szüleink, hogy hibáztak, akkor gyermekeink, akik hittek nekünk elindulnak a mi utunkon, amelyet elkezdtünk, hogy ők befejezhessék. Nem könnyű nekik sem, mert mutatni kell felénk, hogy ezt kommunikáltátok. Ezt mutattátok iránynak. De nem könnyű nekünk sem, mert szembe kell végre néznünk azzal, hogy nem jó mintát mutattunk, és újat kell számukra mutatnunk.

Honnan veszünk mintát? Családunkból, életközösségünkből, és különböző filmekből, valóság és fikció keverékeiből egyaránt. Ezeket a mintákat előbb nekünk kell kipróbálnunk. Ha beválik, akkor engedhetjük gyermekünket tovább haladni rajta. Ez is a mi felelősségünk. Nem lehet azt mondani, hogy nézd meg fiam a szomszéd Juci néni fia mindig kitűnő tanuló. Te pedig bukdácsolsz. Miért nem azt a mintát követed. Akár mennyire is fura, ha egy genetika ki van javítva, akkor nem lesz bukdácsoló gyereked. Viszont ha csak fikcióként mondod hogy én milyen okos, és jó tanuló voltam, és ez nem volt igaz, akkor elindul rajta gyermeked, és ugyanazt megcsinálja amit te vagy társad. A társad azaz férjed, vagy feleséged is belekapcsolódik ebbe az ágba. Gyermekednek két útja lesz, amelyet egybe kell szerkesztenie. Az a genetika csúcsa, amikor egy gyermek teljesen egybeolvasztotta a két genetikát. Akkor apu és anyu már soha nem veszekednek, mert teljes összhang van köztük. Ez a genetika csúcsa. Ugye jól gondolom, hogy viszonylag kevesen tartunk itt? Meg kell érteni egymást, hogy gyermekünkben ne hasadás, hanem egyesülés jöjjön létre. Gyermekeink jövője, tőlünk függ. Mi pedig minél előbb felnövünk, annál előbb vállaljuk felelősségét annak, amit elrontottunk.

Nem csak felelősségét vállaljuk egy idő után annak amit elrontottunk, hanem megpróbáljuk kijavítani. Közelítjük egymást magunkhoz. Próbáljuk megoldani házasságunkat. Próbáljuk megérteni, hogy hol rontottuk el, és próbáljuk átadni gyermekünknek a hibát, hogy mit ne tegyen önmaga házasságában. Ehhez azonban először fel kell nőnünk. Felnőni nem azt jelenti, hogy elértük a nagykorúságot, hanem azt, hogy megértjük, minden tettünknek következménye van. És akkor ott fenn az univerzumban, és itt lenn a földön, egyaránt rend lesz.

A függőséget addig használjuk, míg megtanuljuk belőle, hogy mi nyitottuk ki ezt az utat gyermekünk számára. Ha mi nyitottuk ki, akkor nekünk kell be is zárni. Ha pedig bezártuk, akkor nincs miért szidnunk gyermekünket, mert nem fog azon járni, hiszen mi akik felnőttünk közben, megoldóvá váltunk. Sok sikert a felnőtté váláshoz, és a megoldásokhoz. Hibáztatni viszont nem tudjuk gyermekünket azért amit mi mutattunk, vagy szüleink mutattak neki. Ezért nem őt, nem őket kell megváltoztatnunk, hanem magunkat kell áthangolnunk arra, hogy minden amit teszünk, kinyit egy kaput, amin valaha gyermekünk, vagy akár unokánk sétál majd. Olyan utakat nyissunk ki, amin szívesen látnánk őket sétálni, és ha véletlenül rossz utat nyitottunk ki, akkor beszéljünk róla, hogy miért nem volt jó nekünk, és miért nem ajánljuk számára. Őszintévé kell válnunk, hogy a gyermekein jobb utat válasszanak, és nálunk különb életet élhessenek. Ennek mi vagyunk csak és kizárólag az akadályai. Őszinteség. Nem könnyű téma, de erről írok legközelebb. Móni