Minden nemzet tárol valamely tudást. S mindenki. Nem lehet azt mondani, hogy Én fontosabb tudást tárolok, mint Te. Főleg ha megértettétek az előző cikkemet amely a lajtorjáról szólt. Az elsőben hiába dicsekszem nyolcadikos tudással, nem lehet átadni. Nem tudják befogadni, mert nincs hozzá megfelelő alapjuk. Minden kell, és minden sorban kell. Nem az a fontos, hogy ki áll a tudások élén, hanem hogy mikor jut oda valaki, hogy már megértse, befogadja azt. Ahhoz viszont alapot kell építeni. Itt rontunk el mindent, hogy azt mondjuk, hogy mi, nemzetként fontosabbak vagyunk mint ti. Nincs ilyen. Olyan lehet, hogy én vagy te a nyolcadikos, kilencedikes, vagy akár az egyetemi tudást tárolod, de akkor sem tudod kinyitni, megérteni, ha nincs hozzá alap. Ha meg van az elsős tudás, valóban mehetsz másodikba. Ha meg van a másodikos, mehetsz, mehetünk tovább. Az nem elég hogy hiszem, hogy a Magyar nagy. Nem elég, hogy tudom, hogy a tizenegyedikes tudás a miénk. Azt meg kell tudni érteni, ahhoz pedig tudnunk kell az elsőtől tizenegyediket végig. Akkor értettem meg a magyarság tudását. Nem abból, hogy elmondta valaki, hogy a Magyar azt igen. Az nagyon tud. Nem tudsz addig semmit, amíg semmibe veszed a többiekét. A többi tudást, amely végig vezetett oda, hogy tizenegyedik. És akkor ha megérkeztél, minden tudással, amelyet másoktól, más nemzetektől tanultál, megtanulhatod azt, ami vagy, a Magyart, és hozzáadhatod mások tudásához. De mi nem ezt tesszük. Azt gondoljuk, hogy pusztán az hogy Magyar, előjogokkal jár. Rossz hírem van, nem jár semmilyen előjoggal. Sőt, minél nagyobb a tudás, annál nagyobb a felelősség is. Tehát ha nem tanultad meg más nemzetektől, más országoktól azt amiben ők jók, jobbak, akkor nem épül fel az ország, és nem épül rá ránk, és később mindenkire az a tudás, amely miénk, magyaroké. Azért nem mert gőgösek lettünk. Azért nem mert azt hittünk pusztán saját tudásunk fölé emel másoknak. És mi ezért nem tanulunk senkitől, mert okosabbak, jobbak vagyunk. Hány év kell még és hány bukás, hogy megértsük, hogy minden egymásra épül. Ne legyünk gőgösek, mert nem juthatunk hozzá saját tudásunkhoz, és nem adhatjuk azt tovább senkinek, és ezért akár ezzel az attitűddel megállítunk mindenkit. Akkor mire leszünk büszkék? Saját magunk kudarcára? Mert innen minden értésre kerül.

Mit tanít ez nektek, nekünk? Hogy nem lehetünk önállóak anélkül, hogy beépítenénk környező országaink tudását, saját alapunkba. Akkor viszont megértjük, hogy nélkülük, mindenki nélkül, nincs Magyar. Csak az a nép született meg, amely hordozza a tudást, és általa kell, kellene mindenkinek tovább haladnia. Érzed a felelősséget? Érzed annak súlyát, hogy mit tesz velünk, és mindenkivel Gőgünk? Érezd. És éld meg, hogy kapcsolódj mindenkivel. Tanuld meg attól a tudást, amely alapot vet számodra. Vezesd oda a társaidat, akik szintén magyarok, hogy alapot hozz létre nekik. Hogy ne legyenek averzióik másokkal szemben, mert mi sem tudunk többet. Nélkülük nem. De velük együtt felébredhetünk, és lehozzuk azt a tudást, amelyre ilyen értelemben egy világ vár. Bárki megállíthat bárkit. Ha én nem fogadom be azt amit te tudsz, én nem adhatom tovább azt amit én tudok. És bárki megállíthat bárkit. De ha állunk, akkor ugye nem haladunk. Ha nem haladunk, nem kering a vérünk, akkor meghalunk. Ha meghalunk akkor ezt a tudást amely nálunk van, valakinek le kell hozni. Ha nem hoztuk le, akkor további születések kellenek, amely által le jön a tudás. És ha ők is gőgösek lesznek, és rasszisták, fajgyűlölők, mint mi, akkor senki nem halad továbbra sem sehová. Nem nyertünk azzal, hogy leszületnek újabb gyermekek, ha mi mutatjuk számukra az utat. Ha mi azt mutatjuk, hogy mindenki fontos, akkor azt megértve tanulnak, és tanítanak, ahogy ennek lennie kell. Ha viszont mi azt mondjuk nekik, hogy csak a magyar a nemzet, a többi csak önmaga árnyéka, akkor nem fognak kapcsolódni velük, és arrogánsak gőgösek lesznek, ahogyan mi is vagyunk, és ugyanaz folytatódik tovább. Ember embernek farkasa. Mindenki fél a másik tudásától, ahelyett, hogy magáévá tenné.

 Ha nem félünk egymástól, megnyitjuk magunkat egymás felé. Ha megnyitjuk magunkat egymás felé, tanulhatunk, és taníthatunk. És haladtunk előre. Minden tudással többek leszünk, de érteni kell az alapot. Érteni kell hogy ki hozta létre azt hogy ember. És ez furcsa lesz.

Amikor az ember rálépett arra az útra, hogy majomból emberré válik, akkor emberek születtek, akik sötétebbek, kisebbek, szőrösebbek voltak. Ezek képezik az emberi evolúció alapját. Ha te azt mondod, hogy ezekkel az emberekkel nem is akarsz foglalkozni, akkor nem érted meg soha az alapodat, és azt mondod, hogy nincs evolúció. De van. Nem pont úgy ahogy megfejtették, de hasonlít hozzá. Hiányoznak azok a tudások, amelyek alapján megértenénk mindannyian mindent. Minden nemzetnek, népnek, országnak van egy teremtés eposza. Ezen keresztül kell elindulnunk, de teljességet ne várj, részinformációból. Teljességet, csak minden ismerete mond számunkra. A kicsi emberé is, aki őserdőben él, és növényeket, bogyókat eszik. A nagy emberé is, aki metropoliszokban éli életét. Minden emberé a történet és ehhez külön-külön mindent ismernünk kell. Viszont ha mindent megismerünk, akkor rendszerek, amelyek részinformációra épültek fel, leomlanak. A vallások is. Ez nem baj, de fontos annak értése, hogy nemzetek eposza, teremtéstörténete egy-egy vallás alapja is. De ez nem minden. Mint ahogy látjuk, hogy vallásaink nem összehoznak minket, hanem szétválasztanak. Minden vallás azért született, hogy valamely csoportokat összehozzon. Ha ezek a csoportok már egyesültek, akkor újabb összekapcsolódásra készült fel a föld. Vallások fognak megszűnni, mert sokan átjutottunk egy következő létra fokára. Ott már nem ragaszkodhatunk ahhoz a tudáshoz, hogy egyház, vallás, mert szétválaszt. Az emberek, és a tájak, és a nemzetek, maghasadáson mentek keresztül. Most pedig elérkezik az újabb fúzió, azaz egyesülés ideje. Minden egyesülés beolvaszt magába részinformációkat, és sok apró részinformáció alkotja az új tudatosság alapját. Ezért születnek újabb és újabb fajok, amelyek egyes fajokat tömörítenek, új külsővel, új arccal, új látvánnyal, amelyet meg kell szoknunk. Mindenki meg fogja szokni az új tudatosságot amelyet körünkben üdvözölhetünk nem sokára. Nem azért jönnek, hogy kiirtsanak minket, hanem azért, hogy segítsenek. Az ember sem irtotta ki a majmot, csak fölé emelkedett. Ugyanez történik most. Ne ijedjetek meg ettől, hanem örüljetek, hiszen valaki aki megérkezik, felelőssége teljes tudatával érkezik meg közénk, hogy segítsen nekünk, a többieknek, és természetesen magának is. Üdvözöljük őket szeretettel.

Egy olyan tudatszint amely halad a megszületése felé, nehezen értelmezhető, mert még nincs. Nincs kész. Nem teljesen született meg. Még nem teljesen született meg, de halad afelé. Az emberi tudatszint nem más, mint amennyit egy ember valaha megérthet. Ez rengeteg, de eközben már párhuzamban születik meg az új tudat, amely nem része az embernek.

Az emberek félnek attól ami más. Miért? Mert az ember fölé fog emelkedni az újabb tudat. Ha az ember elérte tudása csúcsát, akkor nem fog félni ettől? Miért? Mert minden tudat amely valamely tudatok tetejére kerül, nem csak fölötte áll hanem felelősséggel tartozik az alatta lévő tudatok iránt. Ezzel küzdünk még. Ezt nem értette meg az ember még. Ha megérti, akkor nem fél az újtól ami fölé fog emelkedni, és akkor ha nem fél, akkor hagyja. De az ember fél. Miért? Mert nem fogta fel hogy univerzális szabály az, hogy ha valakinél többet tudok, akkor segítenem kell neki. ha pedig jön valaki aki segít neked, az jó. De ha te csak vetélytársat látsz benne, akkor még nem nőttél fel. nem vagy kész a tudatváltásra, de már arra sem agy kész, hogy felelősséget vállalj tetteidért. És ha te nem tudsz felelősséget vállalni tetteidért, akkor miért várod el gyermekeidtől ugyanezt. Sőt miért várod el azoktól akiket rád, ránk bíztak, hogy felelősséget vállaljanak saját tetteikért, Gondolok itt az állatokra, a növényekre, és mindenre, akiknek mi kell hogy legyünk a fény. és ha mi nem világítunk, akkor honnan tudják alattunk lévő tudatok, hogy merre tartsanak? sehonnan. Tőlünk kell megtanulniuk együtt élni egymással. Azért születik újabb és újabb tudat, hogy irányítson, vezessen.

Mi van akkor ha mi sem tanultuk meg egymással az együttélést? Az, hogy harcolunk. Egymás ellen harcolunk, földért, hatalomért és azokért a dolgokért, ami miatt magunkat magasabb tudatú lénynek gondoljuk, mint más ember társunkat. Ha az emberek megértik, hogy attól, hogy valaki többet tud, nem több, csak nagyobb felelősséggel bír, akkor ezek az emberek nem harcra fogják használni tudásukat, hanem arra, hogy átadják másoknak, amit tudnak. De az emberek nem tanulták meg átadni tudásukat, mert arra jöttek rá, hogy ha más is tudja azt, amit én, akkor nem vagyok különb.

Miért jó különbnek lenni? Mert felnéznek rám. Miért kell hogy fel nézzenek rám? Azért mert fentről várják a tanítást, a tudást. Ha viszont rám néznek és én csak megmutatom, hogy ilyen is lehetnél itt fönn, akkor nem hogy segítettem volna, de jól elválasztottam őket magamtól. Azt sugalltam, hogy olyan nem lehetsz, mint én. Ez nem igazság. Mindenki fölött vannak tanítók. Azok a tanítók, tanítani vannak itt. Nem tudást megmutatni, hanem átadni. Ha átadjuk, valóban mindenki fogja tudni azt amit eddig csak én tudtam, viszont én, ugyanúgy mint ők, fölnézhetek, és azt mondhatom, hogy tanítsatok. Mindenki fölött vannak tanítók. Tanítók, akiknek az a feladata, hogy tanítson. Ha egy tanító nem adja át tudását, ő sem mehet tovább tanulni. Hiába akarunk csak tanulni, nem mehetünk tovább vizsga nélkül. A vizsga pedig a következő: Tanítsd meg. Tanítsd meg amit tudsz. Ha megtanítottad újra tanítvány leszel. Valaki olyannak a tanítványa, aki bármit amit tud, megtaníthat neked. És nyugodj meg, ő is tanulhat tovább. Ezt felejtjük el. Hogy mindig van több. Ezért állítanak meg minket a rendszerek, egy ideig, amíg tanulunk. Aztán ha már megtanultál mindent abból az iskolából ahonnan tanulsz, akkor mehetsz tovább, de csak úgy, ha tudásodat át adtad másnak. Másnak, aki „alattad „ volt. Annak a másnak, aki szintén tovább szeretne lépni. És igen, ő szintén többet fog tudni, azzal, hogy te megtanítottad valamire. Ő, az ő régi hitét tudását, át kell adja valakinek, akinek az ajándék lesz, mert lejjebb volt nála abban a tudásban. Minél többet akarsz tudni, annál többet kell átadni másnak.  Ha egy létrán haladsz felfelé, először felnézel arra, aki feletted van, és kéred tudását. Ő átadja neked, és te feljebb léptél egy fokot. A következő szintre úgy mehetsz fel, ha valakinek te is átadod a tudást. A lépcsők között csak úgy haladhatsz, hogy tanulok, és tanítok. Tanulok, és tanítok. Nincs olyan hogy csak tanulok, és olyan sincs, hogy csak tanítok.

 Ha én csak tanulni akarok, akkor minden tudást lehozok, és miután nem adtam át senkinek azt amit tudtam, ott álok ugyanazon a létra fokon, és dühöngök, hogy tudásom alapján nekem, jóval feljebb kellene állnom. Mivel nem értettem meg a lényeget, miszerint mindenkinek kell, és jár tanítás, így hiába tanultam meg mindent, nem tudok haladni, míg nem gondolok arra az alattam lévőre, akinek az én tudásom kellene. Így ragadnak le emberek munkahelyeken, és családokban is. Ha egy munka már nem elégít ki, tanítsd meg másnak, hogy hogyan végezheti ő azt, ami neki öröm lenne, és te mehet újat tanulni. Ettől félünk. Félünk, ha átengedjük magunk helyét, létrafokát másnak, akkor nekünk nem marad hely. De igen, viszont ehhez feljebb kell lépned. Ha tanulsz valakitől, alázatot, hitet, tanítást, bármit, akkor egy szinttel feljebb léphetsz. Ott újra tanulni, majd tanítani kell. Ha mindent megtanultál, és tovább akarsz állni, ne felejtsd el, hogy át kell adni valakinek a tudást, hogy folytonosság jöjjön létre.

A beavatott emberek általában nem tanították meg tudásukat senkinek, és úgy mentek tovább, hogy kimaradt hely a létrán. Ha te haladni akarsz fölfelé, és azt látod hogy fölötted nincs senki, akkor megállsz, és elhiszed, hogy csúcson vagy, hisz nincs tovább tanító fölötted. Ez a spirituális ember hatalma, és ez a problémája is. Minden helyen lépcsőfokon kell valakinek állnia. Akkor van rend. Addig pedig nem tudod elhagyni az univerzumot, ameddig rendet nem teszel. A rend mégegyszer az, ahol minden lépcsőn áll valaki. Mindenki taníthat, és mindenki tanulhat. És ha mindenkinek van tanítója, és tudása, akkor nem állunk meg soha többé. Nem értékeljük a tudást túl, mert mindig van több. És nem gondoljuk, hogy elértünk a csúcsra, mert nincs csúcs. Egyáltalán. Aki spirituálisan lát, az látja, hogy addig amíg ezt a kőrt, vagy gömböt nem fejtjük meg, nem mehetünk tovább. De kell, mert ott van az a tudás, amelyre vágyunk. Amely békét teremt köztünk. Az ember tudásában ott van a béke, csak még nem tanultuk meg, így nem élhetjük. Aki megtanulja, annak tovább kell adnia. Aki pedig nem adja tovább, az megreked, és elfolytja magába tudását. Buddhák születnek, és nem él a béke, mert nem tanították meg senkinek. Azt mondják, hogy ez kiváltságosoké. Nem a tudás mindenkié, csak el kell jutnod odáig. Neked kell felmászni a létrán, és megérkezni Buddha tudatosságához. Neked kell felmászni a létrán, és megérteni Jézust. És neked kell kérni a tudást, ha ott tartsz. Te nyitod meg magad a tanítok előtt, ha kéred tőlük a tudást. Ha nem nyitod meg magad, ők azt mondják, hogy nem kérted. Ők mutatnak valamit, amit tudnak. Ha magadat túlértékeled, soha sem lesz kedved kinyitni magad magasabb tanítók előtt. Ha nagyobbra értékeled a pénzt mint a békét, akkor nagyon sokkal lejjebb vagy Buddhától. Ha elfogadod a tanítást a pénzről, akkor haladsz a béke felé. Mindent meg kell érteni útközben. Egyik sem nagyobb a másiknál, egyik sem fontosabb, de egymásra épülnek. És ha mindent akarsz érteni, akkor értsd meg, hogy egy elsősnek sem lehet mindent tudást egyszerre átadni. Nem mert túl sok neki. Csak annyit amennyit be tud fogadni egyszerre. Aztán ha befogadott valamit, hagy élvezze. Olyankor az ember, a gyermek azt érzi, hogy mindent tud. Minden tudás befogadásánál azt fogod érezni, hogy mindent tudsz. De amint felnézel, és látod, hogy még sok lépcső van előtted, nem ragadsz le, és nem hiszed hogy fölértél valaminek a csúcsára, ami nincs. Nincs csúcs. Tudások vannak, amelyek egymásra épülnek. Ne felejts el mindig fölnézni, és akkor nem fogsz leragadni, nem fogsz tetszelegni saját tudásod csúcsában, hanem elfogadod újabb tanítóidat akik fölöttünk, fölötted is megvannak. Mindig lesz valaki, aki valamiben több jobb, szebb nálad. Ne ragadj le.