Olyan hosszú ideje csak szidjuk a napocskát: csupa rosszat hallunk róla. Ne menj a napra, mert megégsz, mert rákot okoz, mert napallergiád lesz, stb. Mégis gondoljuk csak végig, tudnánk élni nélküle? Tudnánk élni teljes sötétségben és borzasztó nagy hidegben? Ugye nem. Nem lehet, hogy mégis van pozitív hatása a napnak? Dehogynem: nézzük, hogy mik is lehetnek azok. A nap nélkül nem ébrednénk fel. Nem tudnánk, hogy mikor kell elkezdeni a napot. Összevissza lenne az életünk. A nap rendszert ad nekünk: azt a rendszert, amikor felkelni és lefeküdni egyformán fontos; azt a rendszert, amikor látjuk, hogy télen hosszabb időre lenne szükségünk pihenés terén és nyáron rövidebb idő is elég számunkra az alvásból. Miért? Mert nemcsak az alvás tölt fel bennünket, hanem a nap is, azaz a fény. A fény a legfontosabb az életünkben. Fény nélkül ugyanúgy nem tudnánk élni, mint élelem, víz vagy akár levegő nélkül. Akkor miért lehet a legfontosabb a fény? Azért, mert a lelkünk is a fényből való. A lélek boldogtalan fény nélkül, úgy nem akar élni. Azok az emberek, akik elzárják magukat a fénytől, boldogtalanok, depresszívek és öngyilkosok lesznek. Azok az emberek, akik nem kapnak elég fényt, feladják az életüket. Aki haldoklik, már tudatosan nem kéri a fényt. Aki élni szeretne, azt hívja a fény. Valamikor ezt ösztönösen tudtuk. Tudtuk, hogy ha megszületik gyermekünk, őt ki kell vinni a fényre. Minél többet van kint, annál boldogabb, hiszen egy csodálatos, fényes világot lát, amihez hozzá szeretne kapcsolódni. A fény segít, hogy jól érezzük magunkat. Minden élet tavasszal kezdődik, amikor a fény növekszik. A tavasz az élet kezdete az állat, illetve a növényvilágban is. Mi emberek már nem "tartjuk be ezeket a szabályokat". Nem tartjuk be, hogy amikor jön a fény, mi is szívesebben kapcsolódunk párunkkal. Nem tartjuk be, mert már megszoktuk, hogy bármikor megtehetjük. Bármikor szexelhetünk és ezért a szex is kicsit kevésbé lett vonzó. Azért lett kevésbé vonzó, mert bármikor lehet. Régen az én gyermekkoromban nem volt máskor paprika, paradicsom, csak amikor megérett itthon. Csak akkor lehetett kapni, ezért már annyira vágytunk rá. Emiatt volt egy vágy bennünk, ami felerősítette a beteljesülés érzését: amit bármikor megkaphatunk, annak kevesebb az értéke. Minél több dolgot kapunk meg bármikor, annál kevésbé vágyunk valamire. Egyetlen dolog van, amit nem kaphatunk meg bármikor, a FÉNY. A fény nyáron a legerősebb, de természetesen a föld bármelyik pontján lehet nyár. A nyarat is előre hozhatjuk egy utazással, de akkor arra is vágyakozzunk. Ne legyen az, hogy megkívántam a napot és holnap utazom is, mert ha nincs mire vágyakozni, akkor az ingerküszöbünk újabb és újabb élményeket keres, mint a drogok. Amikor drogozik valaki, akkor az ingerküszöbét "húzgálja". Az ingerküszöb tologatható, de egy idő után már semmire sem reagál: leég olyankor az ember. Amikor kiégünk és teljes a depresszió, egyetlen dolog segíthet, a napfény. Azt az embert, aki depressziós, ki kell rakni a napra. Szép fokozatosan, rövid időkkel kell kezdeni, mint a medve, amikor kibújik a barlangjából. A medve időben elkezdi, nem a tűző nap ébreszti fel, de szép fokozatosan hozzászoktatja magát a fényhez. Ilyenkor a vérkeringése is fokozatosan gyorsul, míg a visszahúzódás idejére lelassult. Az emberek vérkeringése is lassul, ha szomorú vagy depressziós valaki. A napocska felmelegíti a testünket és így az erek kitágulnak. A keringés felgyorsul: minél gyorsabb a keringés, annál több élet van bennünk. A lassú keringésű ember unott és többnyire lusta. Akinek gyorsabban kering a vére, az aktívabb lesz. Boldog emberek nem háborúznak, nem féltékenyek, nem bántanak. Minél kevesebb a fény valakiben, annál bántóbb, szomorúbb vagy gonoszabb. A gonosz ember képes kárt okozni, bántani. Mindenkinek azt ajánlom, hogy gyógyítsátok magatokat a napfénnyel és szépen fokozatosan szoktassátok hozzá magatokat: ezáltal kedvesebbek, szebbek és boldogabbak lesztek. A fény a mi második felünk. Azt tanuljuk, hogy a legnagyobb részünk víz. Azt viszont nem tanítják, hogy a hiányzó részünk a Fény. A fény, a lelkünk legalább annyira fontos részünk, hiszen a lelkünk nélkül nem tudunk élni. A lelkünk a mozgató rugónk. A lelkünk akar bennünk teljesíteni, ölelni, szeretni, élni. Amikor a lelkünkből eltűnik a fény, akkor meghalunk. Hogyan lehet életkedvünk? A fény által. Tavasszal a növények is újraélednek. Tavasszal az állatok is szerelmesek lesznek. Mi is, emberek érezzük ezt, mégis az a vágy, amely régen jellemzett bennünket, eltűnt. Eltűnt, mert mindig teremthetünk nyarat. Eltűnt, mert bármikor szexelhetünk. Eltűnt, mert nem maradtunk összehangolva a természettel. A természet segít megérteni, hogy mikor minek van itt az ideje. Természetesen tőlem akkor szexeltek, amikor akartok. Odautaztok, ahová csak szeretnétek, csak legyen valami az életünkben, amire vágyunk. Legyen valami, ami nem azonnal érhető el. Legyen valami, amire várakozni kell. Amikor várakozunk valamire vagy vágyakozunk valamire, az sokkal nagyobb élvezetet jelent számunkra. Nem véletlen van egyszer karácsony egy évben. Amit talán nem akarunk elrontani azzal, hogy minden nap ünnepelünk valamit. Nem akarjuk felülírni a Jó Istent, aki egyszeri karácsonyt adott számunkra. Az ünnep természetesen fakadhat bármiből. Megünnepelhetjük a születésnapunkat, az anyákat, a gyermekeket. Megünnepelhetjük a diplomaosztót, az érettségiket. Megünnepelhetjük a fényt, de minden évben várni kell ezekre. Várni és vágyni. Aki sokáig várt az igaz szerelemre, jobban tudja értékelni, mint akinek minden ujjára, az év minden napján jutott valaki. A vágy összefügg a fénnyel. Minél nagyobb a fény, annál több a vágy bennünk. A vágytól szépek leszünk, vonzók. Amikor vágyódunk valakire vagy valamire, az felerősít bennünk valamités a hormonok elindulnak. Minél több hormon indul el bennünk, annál boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak leszünk. Amikor a fény hosszan hiányzik az életünkből, akkor kevésbé vagyunk fényesek, szépek vagy vonzók. A vonzalom automatikusan kialakul azok felé, akik fel vannak töltve fénnyel. Régen a földesúr is a parasztlányokat azért vette észre a nemes asszonyok mellett, mert tavasszal világítottak. Sokkal több fény volt bennük, hiszen egész nap kint voltak a napon, míg a nemes asszonyok napernyő alatt rejtegették magukat a fény elől. Elbújtak a fénytől és kevésbé voltak vonzók ezáltal. Így születtek a szolgálólányok gyermekei a gazdáktól. Ezek a gyermekek sokkal életképesebbek voltak, mint a fehér fonnyadt nemes asszonyok által született gyermekek. A rabszolgák is pontosan ezért voltak vonzóak a gazdák számára. Világítottak a fény befogadása által. Világítottak és a hormonok sokkal intenzívebben dolgoztak bennük. A fény egészséget ad, a fény gyógyít. A csador mögötti nők betegek, boldogtalanok. A csontjaik megritkultak, erőtlenebbek, gyengébbek. Annyi mintánk van történelmünk során, hogy miért fontos a nap, de mi nem figyelünk és meghallgatjuk az aktuális trendeket, hogy miért sokkal veszélyesebb most a nap, mint régen: azért, mert elszoktunk tőle; azért, mert az aktuális trend alapján a napvédő krémek gyártóit akarjuk szolgálni, akik viszont nem a mi érdekeinket nézik, hanem a pénztárcájukat. A trend viccesen a lebarnult szép bőr, de a nap "veszélyességét" már a szolárium fontosságával is párosítjuk. A szoláriumgyártókat is "támogatnunk" kell. A nap tehát nem jó, ezért kenjük magunkat védőkrémmel, de a szoli fontos, hogy szépek legyünk. Kicsit furcsa hozzáállás. Ha levesszük az üzletet belőle, akkor viszont kijön, hogy mindenkinek szüksége van a fényre, mindenkinek kell a napocska, de mindenki használja az eszét. Senkit nem rakunk ki a sütő napra nyár közepén, hogy beigazolódjon, miszerint a nap káros, hiszen éget. A nap mindig is égetett, ezért kell lassan, fokozatosan közelíteni hozzá. A nap most sem éget jobban, mint régen, csak nekünk van kevesebb időnk hozzászokni. Így lett a nap "nagyon veszélyes". Ha megértjük, hogy mit jelent a nap és elkezdjük újra hozzászoktatni magunkat, akkor egyre több boldog embert fogunk látni körülöttünk. Egyre többen fogják élvezni az életet. Egyre többen akarják jól élni majd az életet és ez ráadásul ingyen van. Sajnos pont ez a baj, hogy a napocskából így nem lehet pénzt csinálni. Amíg ez az állapot tart, addig élvezzük ki, hiszen a levegőért sem gondoltuk, hogy valaha pénzt fognak kérni vagy a vízért, amit a Jó Isten táplálásunkra adott. Addig élvezzük, amíg ingyenes és addig töltsük fel magunkat vele. Amikor fel vagytok töltve, jelezzétek barátaitoknak, ismerőseiteknek, hogy mit is jelent számotokra a fény, a napocska. Sok örömöt kívánok benne. Legközelebb a vízről és annak hatásairól írok. Ne felejtsétek a fény, a víz, a levegő és a földelemek nélkül nem működünk.

Sajnos előbb utóbb rá kell jönnünk, hogy a nárcisztikus embereket mi, azaz a társadalom termeli ki. Mi magunk azzal, hogy félkész embereket, fél felnőtt embereket Istenítünk. Az Istenítés túldicséretet jelent. A túldicséretre csak akkor vagyunk azonban hajlamosak, ha az időben történő dicséretet nem kaptuk meg. A meg nem kapása valaminek hiányt hoz létre bennünk. A hiány viszont mindenképpen be akar töltődni. Egy hiány sokféleképpen tölthető be. Felnőttként, ha megértem, hogy mit nem kaptam meg a szüleimtől, akkor azokat a dolgokat próbálom megtanulni, befogadni, elfogadni. Sajnos mi viszont gyerektársadalomban élünk, ami nem azt jelenti, hogy túl sok a gyerek, hanem azt, hogy nagyon sok felnőtt gyerek él köztünk. A gyerekek viszont elvesznek. A gyerek még nem tanult meg a társadalomban létezni, ezért amíg felnő, addig kap. Amikor azonban felnő egy gyerek, akkor megtanítják neki a felnőtt játékszabályt, hogy ha ad valaki neki, akkor vissza kell adni érte. Ennyi a felnőtt játékszabály: ha ezt megtanítanánk felnőtt gyermekinknek, nem lennének lopások, csalások vagy bármi, ami az egyoldalúságra jellemző. Igen ám, de felnőttként fel tudjuk nevelni gyermekeinket a felnőtt státuszba, de gyerekként csak addig tudjuk nevelni őket, ahol mi tartunk. Ha mi lopunk, akkor ezt tudjuk megtanítani. Ha mi elveszünk valamit és nem adunk érte cserébe semmit, akkor ez lopás. Ajaj, nehéz témához érkeztünk. Mi van, ha a számunkra legnagyobb vezetőnk is lop? Mi van, ha ő sem felnőtt? Mi van, ha nincs kitől tanulnunk? Olyan nincs soha. Ha tanulni szeretnél, akkor biztosan jön eléd valaki, aki abban, amiben tanulni szeretnél, jobb nálad. Nem biztos, hogy tökéletes, de nálad jobb. Ha szeretnél valóban tanulni, akkor lehet, de nem biztos, hogy a nagyfőnöktől kell mindent megtanulnunk. A nagyfőnök pedig ha elhiszi, hogy ő már mindent tud, akkor sajnos megáll. Akkor, amikor nálunk van a bölcsek köve, nem küzdünk tovább, nincs miért: megérkeztünk. Amikor viszont tényleg nálunk van a "bölcsek köve", akkor utánunk jönnek az emberek. Láthatóan tanulni akarnak tőlünk és felemelnek minket. Ha valós tudásért emelnek fel minket, akkor ennek a következménye, hogy ők is hasonlóan viselkednek, élnek, mint én. Ha viszont nem hisznek nekem, csak eljátszák azt, akkor nem követnek, így "ostort" kell alkalmaznom, hogy kövessenek. A nárcisztikus embert nem követik. Neki ostort, szigort kell alkalmaznia, törvényeket, amelyek betartását sokan fogják figyelni. A nárcisztikus meg van győződve arról, hogy mindent tud: mindent is. A nárcisztikus egy emberi elme és rossz minta szüleménye. Elhitettük vele, hogy mindent tud. Miért? Mert szülőként nem értünk rá foglalkozni vele. Azért, mert amikor ölelni kellett volna, nem voltunk jelen, ezért számára nem az ölelés lett a dicséret. Amikor egy nárcisztikus megszületik, akkor ő boldog: abban a pillanatban övé a világ. Úgy érzi, hogy mindenki őrá figyel. Megkapja azt a figyelmet, amit előtte soha. Eljut a vágyott állapotba és ez lesz a drogja, a fegyelem: ez az ő dicsérete, ez az ő drogja. A drog sajnos természetéből fakadóan kiürül a testből. Ha kiürül, akkor semmi sem belőlünk volt. Abban a pillanatban, amikor kiürül, látom magam nélküle. Az a valóságom, hogy boldogtalan, hogy gyenge, hogy félős vagyok. Ezeket a valóságokat rejti el a drog. Elrejti, hogy ne is kelljen foglalkoznom vele. Ha viszont nem foglalkozom a gyengeségeimmel, hiányosságaimmal, nem fogok változni, csak a drog fog átalakítani. Pl. figyelem által tudom hozni azt, amit várnak tőlem. Ilyenkor a nárcisztikus tábort hoz létre maga köré: olyan tábort, ahol dicsérik, olyan tábort, ahol Istenítik. És miután ő a vezető és már nem fogad el senkitől kiigazítást, ezért a vezetőt tölti mindenki. Azt a vezetőt, aki nem is tud, aki nem is erős és nem is boldog. Azt a vezetőt, aki ezekben a dolgokban még nem is nőtt fel. Ha nem nőtt fel, hogyan vezet? Miért vezet? Mert mi megengedjük. Mert mi beállunk a táborába és dicsérjük. Miért állunk be a táborába? Mert aki nincs vele, az az ellensége. Aki viszont az ellensége, azt "kinyírja". Leszedi a trónról, eltávolítja pozíciókból, stb. Minél nagyobb hatalmat kap egy nárcisztikus ember, annál több követője lesz, aki nem akarja, hogy őt bántsák. Így jutunk el a totális idiotizmushoz, az idiotizmushoz, ahol nem kell tanulni. Miért? Hogy ne legyél okosabb, mint a vezetőd, mert akkor a hatalomra törnél. A hatalomra, ahol nincsenek szabad pozíciók. A hatalomra, ahol már gyökeret vertek a vezetők: azok a vezetők, akik vélhetően valamiben még nem nőttek fel, tehát gyermekek. A nárcizmus a nem felnőttség. A nem felnőttséget viszont a gyenge vagy a manipulatív emberek táplálják. Aki gyenge, az nem áll bele a harcba. Aki viszont manipulatív, az azt mondja: felépítem ezt a kis hülyét és ő fog előttem menni, én pedig mögötte irányítok. Ahhoz, hogy így tudjon valaki manipulatíven irányítani, okosabbnak kell lenni, mint akit irányít. Ha viszont nem figyel és közben a kis hülye kiokosodik, akkor fölé emelkedik és vége a bulinak. Újabb kis hülyét kell találni és őt is fel kell építeni hamis dicséretekkel és pénzzel: ezek a húzások csak rövid ideig működnek. Minden, ami nem egyenes, előbb utóbb látható lesz. A látható tartományban pedig "elég": ott a fény kisüti azt. A fény pedig mindig megvilágítja az árnyékot. Időről időre a fény átveszi az irányitást. Minden éjszakát egy nappal követ. Lehet, hogy a politikában hosszú éjszakák uralkodnak, de utána viszont olyan hosszú nappalok érkeznek, mint amilyen hosszú éjszaka előzte meg azt. Remélem, nemsokára feljön a nap. Legközelebb a napról, a fényről és annak pozitív hatásairól írok.