Van egy testem. Ez a test tárolja az összes információt arról, hogy ki vagyok és honnan jöttem. Amikor egy gyermek megszületik, már a család örökségével jön a világra. Ez a genetika. Minél több a meg nem oldott probléma a családból, annál rosszabb genetikával születik meg a gyermek. Mindent hordoz. Minden szeretetet és minden gyűlöletet. Minden érzelmet, testként. Abba a testbe van bele rejtve, bele kódolva az hogy ki vagy, tehát hogyan viszonyul hozzád, és egymáshoz a családod. A családod mindenki, aki valamilyen módon belekerült. A családod nem csak apád anyád, testvéreid, hanem nagyszüleid, rokonaid, unokatestvéreid, és hogy még nehezebb legyen, a testvéreid választottai is, sőt annak családtagjai is része lesz a testednek.
Amikor összekapcsolod magad valakivel, annak célja, a genetika kijavítása. Minél több a hiba benned, annál inkább kell okosan kiválasztani a partnert. Ehhez viszont nem elég az ész, hiszen a test leközvetít minden információt arról, hogy ki vagy. Ez a kémia. A test is dönt. A test is választ. És minél rosszabb állapotú egy test, annál több választási lehetősége lesz. Úgy alakul általa jobbá, vagy akár rosszabbá testünk. Ha én azt mondom, hogy nagyon jó állapotú testem van, akkor olyat vonzok be, akinek szintén nagyon jó állapotú teste van. Ha viszont ezt csak elhiszem magamról, akkor a kémia nem csal meg. A kémia tényleg azt vonzza hozzád, aki vagy. Közel azonos rezgésű embert. Még ha fáj is, hogy miért kívánok egy „olyat” aki nem tökéletes. Egy tökéletes test, képes meggyógyítani úgy egy nem tökéletes testet, hogy lemegy érte. Mit jelent ez? Azt hogy kicsit beteggé válik. Mindig kicsit jobb lesz, mint amilyen egyébként párja teste, de sokáig nem lesz megint tökéletes, mert túl nagy rezgéskülönbséget nem bírnak ki a párok. Úgy szoktam mondani, hogy amikor találkozik két ember, nyilvánvalóvá válik, hogy ki van fönt, és ki lent. A fentinek kell magával húzni azt aki lent van. Miért? Hogy egyenesen felfelé haladjunk. Hogy jobb legyen mindenkinek. Hiszen az okos ember vezeti a kevésbé okosat. Az egészségesebb húzza felfelé a gyengébbet, és így tovább. Amikor túl nagy rezgés különbség alakul ki, az baj. Azt a szívet sem tudja befogadni a test amelyik sokkal jobb állapotú a testtől. Minden testet meg kellene vizsgálni, hogy milyen kisugárzása van. Hol tart, és ehhez képest lehet beültetni szervet belé. És akkor egy nagyon rossz állapotú testbe soha nem fognak többé beültetni egy nagyon jó állapotú szívet mert azonnal ki veti magából. Mint a magzatot is kiveti a test az anya méhéből, ha túl nagy rezgés különbségről indul. Nem bírja befogadni a test. Nem bírja benn tartani azt.
Ilyen a család is. Vannak akik lejjebb rezegnek, és vannak akik feljebb. Aki lent rezeg, hajlamos elhinni magáról, hogy ő van legmagasabban, mert kompenzál. Azért fontos, hogy tudjuk, hogy hol a „helyünk” a családban, hogy meg tudjuk érteni, kitől, és mit kell elfogadnunk. Ez pedig azért fontos, mert ha olyan embertől fogadsz el, aki kevesebb nálad, akkor lefelé haladsz. Ha viszont olyan embertől fogadsz el aki fölötted van, akkor fölfelé indulsz el. Viszont ha nagyon lentrő, vagy nagyon fentről kapod az információt, akkor nem tudod egyáltalán befogadni azt, mert a túl nagy rezgéskülönbség miatt kiveti magából a segítséget a test. Nem fogad be.
Az egészség attól is függ, hogy mit hoztál. Megszülettél egy olyan testben, amelyet nem teljesen oldott meg anyukád, családként és apukád családként szintén. Ha családilag teljes harmónia van, akkor te Jézusi egészségnek örvendesz. Ha nincs, akkor keresni kell az okokat, hogy miért beteg, vagy nem tökéletesen egészséges a gyermek. Például azért, mert haragszanak rád, mert anyukád szerint rosszul választottál, és ezt az embert, aki a férjed, nem fogadja el a család. Rossz utat nyitsz ki a gyermeked számára ezzel. Ha egyáltalán nem fogadják el választottadat, akkor olyan problémát jelenítesz meg születendő gyermekedben, amely autóimmun probléma. Az autoimmunitás azt jelenti, hogy minden szervet, szövetet, mirigyet, érinti a baj. Mindene beteg, nem elfogadott. Attól függ, hogy mennyire lesz egyből beteg, hogy mennyire tudsz fölé menni a problémának. Mennyire tudod kezelni, mint villámhárító. Ha te vagy a „támadás” középpontjában, akkor te leszel autóimmun, és gyermeked egy darabig nem. Ha viszont te már nem bírod erővel, akkor azonnal megjelenik rajta is a betegség, amely íly módon „öröklött”. Az örökség egy energia, amely vagy harag, vagy indulat, vagy akár szeretet. A szeretettel is lehet bántani. Túl nagy szeretet, túl nagy fény. Nem mindenki képes befogadni. Minél többen akarnak jó sok fényt azaz szeretetet befogadni, először ismerjék meg családjukat, hogy együtt képesek e erre. Vannak szülők, vagy nagyszülők, akik már annyira zártak, hogy csak saját magukkal tudnak foglalkozni. Akkor bárkit választhatsz, mert őket ez már nem érdekli. De van olyan szülő, vagy nagyszülő, aki csak azzal foglalkozik, hogy neked biztos hogy nem jó az aki jön, és biztosan nem lesz jó ezért a család számára sem. Nehéz emberek ezek, de a nehéz emberrel való tanulásból lehet a legtöbbet profitálni. Nálunk a családban is volt olyan, aki kijelentette, hogy ő csak akkor fogadja el a választottat, ha már összeházasodtak. Jó, de akkor addig ne szidd, ne kritizáld, mert már hat a kapcsolatukra, hat az egészségükre, és így tovább.
Sokkal egyszerűbb egyébként ha a család nyitottan fogadja azt, aki a leendő pár. De azt mondják ezek az emberek, hogy „nem pazarlom” arra az energiámat, aki nem tuti. Egy gyermek, egy fiatal felnőtt, honnan tudná, hogy választottja lesz e a tuti, vagy sem? Sehonnan, ha mi nem beszélünk vele arról, hogy milyen a család. Mennyire befogadó, vagy elfogadó. Mennyire nyitott, vagy sem. Akkor ismeri meg általunk önmagát, és ehhez képest zár vagy nyit. Azért fontos, hogy hozzánk igazítsuk, mert a túl nagy rezgéskülönbséget nem tolerálja a család. Ezért vannak „fekete bárányok” és ezért vannak kiugró tehetségek benne. Mindegyik, saját családjától, saját rezgésétől való elmozdulás, amely vagy lefelé, vagy felfelé húzza a családot. Ha lefelé, akkor a család háborgóbb, dühösebb, mélyebb. Ha pedig felfelé, akkor a család lágyabb, kedvesebb, finomabb, és intelligensebb lesz.
Az irány a felfelé. Ez az evolúció lényege. Haladj felfelé. A felfelé haladás azokra vonatkozik, akik az evolúció azon irányát képviselik, akikről tanulunk, hogy majomból ember lett. De van egy másik „evolúció” is. Ez az evolúció arról szól, hogy fentről leszületni. Magasról mélyre születni.
Amikor olvassátok a Bibliát, vagy valamely szent könyvet, mindig megjelenítik azt az ember típust, aki az itt élő emberhez képest, Isten. Ő nagyobb, okosabb, bölcsebb, tudóbb. Ezek az emberek azért születnek ide, hogy a „hagyományos” evolúció folytatódhasson. Hogy hozzanak valamit nekik az itt élőknek, amitől jobbak, okosabbak, bölcsebbek lesznek. Túl vagy fényt viszont senki sem tud befogadni. Ha teljes tudással születnek ide azok akik segíteni jönnek, akkor kirekeszti magából őket a társadalom. Ezt tette Jézussal is, sőt minden „szenttel”. Az emberek nem bírnak bele nézni a reflektorba. Túl nagy a rezgéskülönbség. De abba ami kicsit jobban világít, az vonzza őket. Attól tud tanulni. Attól hajlandó tanulni. Attól akar tanulni. Ezért a „fenti emberek” addig csúsznak az anyagba, ameddig hasonlatossá válnak a „lent emberrel” és innen kezdik felemelkedésüket. Azok az emberek akik fentről érkeznek, többnyire úgy élik az életüket, hogy nagyon nagy feladattal jöttél. Akár gyerekkorodtól érezheted ezt. Ez olyan erős kód a DNS-edben, amelyre nem tudod azt mondani hogy NEM. Ez fontos. És az is hogy ettől egy ember nem több mint az aki innen indította evolúcióját, csak más feladattal jöttél. Ettől nem leszel több.. És az aki innen indul, csak azt kell megértenie, hogy feladata a fejlődés, mert ha ezt nem érti, akkor mindenkit megállít. Lehet gyönyörködni tudásokban, lehet gyönyörködni abban amit Én tudok, de mindenkinek magához képest kell értelmeznie mindent. Akinek ez sok amit írok, annak még nem kell befogadnia. A túl nagy fény, nem jó, de akinek írom, annak már fel kell ébrednie, hogy ne adjon sokat, sem keveset sem, hanem pont annyit amennyit kibír a másik. Ehhez meg kell érteni az ima erejét, és azt is ez által, hogy az egy fény, ami bizony lehet sok. Ha túl sok, akkor bánt. A nagy fényt annak add, aki be tudja fogadni, úgy, hogy nem bántja, hanem segíti. Csak annyit lehet adni valakinek, amennyit teste képes befogadni. És igen, van olyan, hogy adsz valakinek, fényt tudást, gyógyítást, de az nem tud annyit már befogadni. Vagy túl sokat adtál, és úgy járunk a beteggel, hogy a túl jó szívet kivetette magából és ezért halt meg. Imádkozni is úgy kell, hogy legyen meg az Úr akarata. Ha ezt elfogadtad, akkor nem adtál többet, mint a mennyit be tud fogadni a páciens, de ez valóban vezethet halálhoz, ha ahhoz már kevés a fény, a gyógyítás, hogy tovább éljen. És meg kell tanulnunk elengedni hozzátartozóinkat, mert akik nem tudnak haladni, azok lent tartják azokat, akik mennének fel. A következő írásom arról fog szólni, hogy 3 és fél százalékos agy megnyitás helyet. hogyan jutunk el a 4 százalékhoz mindannyian. Ez a negyedik tudatszint. Ide kell eljutnunk. Ha mindenki agya kinyílik minimum 4 százalékra akkor a fentről jövő emberek megint távoznak ezer évre. Megint él az ember, és fejlődik tovább. Minden fejlődésének ideje van. A következő tudatszint ahová az emberek tartanak az után az ötödik és így tovább. A spirituális emberek viszont belekukucskálnak ezekbe a tudatszintekbe és leragadnak ott. Erről írok legközelebb. Hogy ne ragadj le. Van tovább. A hazafelé vezető út sokkal több tudást mutat meg számunkra mint hinnéd. Hajrá előre.

Minél többet tudunk, annál inkább érezzük, hogy keveset tudunk. Amikor az ember elkezd érteni valamit, elkápráztatja a tudás, de minél többet kezd érteni, annál inkább látja, hogy milyen hatalmas az univerzum, és ehhez képest milyen keveset tud. Tudni, érteni, jó. Nem tudni, nem jó, de a tudás nem emelhet a másik fölé. Azért mert valamit megértettél, nem több lettél, csak többfelé nyitottál ki.
A tudás, nem érdem, de felelősség. Ha tudsz, tanítanod kell. Ahhoz viszont hogy taníts, fel kell mérned, hogy miben vagy több. Abból taníts. Ha csak egy dolgot értesz jobban, akkor szoktál elszállni. Minél több dolog felé nyitsz, annál inkább érted, hogy a tudás kicsi szeletkéjét fejtetted meg. Ha több felé nyitsz és egyre többet tudsz, nem érzed magad már fölötte másoknak, viszont egyre nagyobb felelősséget érzel azért, hogy amit megértettél, át add. Átadni azt jelenti, hogy megnyitom a másikat a felé, amibe beleláttam. Nem megtanultam, hanem kinyíltam, és beleláttam.
Tanulni, azt jelenti, hogy rengeteg energiát teszek bele abba, hogy tudjak valamit. Megérteni pedig azt jelenti, hogy kinyíltam valami felé és így megértettem azt. Könnyebb sokkal, de nyitottan kell figyelni. Ha nem vagy nyitva akkor csak azt látod ami körülötted van. Ha nyitottabb vagy, elfogadod azt amit mondanak mások. Ha jót mondanak, és elfogadod, több lettél tőle. Ha viszont rosszat mondanak és elfogadod, kevesebb leszel tőle. Ha kevesebb lettél, még mindig lehetsz több. Nincs elzárva a visszafelé haladás útja, de ha kevesebb lettél valamitől, az tanítás számodra, hogy akárkitől akármit ne fogadj el.
A tudás nem mindig tanult tudás. A tanulás gőgössé tesz minket. Minél többet tudok, annál „nagyobb „ vagyok. Ez nem igaz. Tanult tudása lehet egy embernek arról, hogy hegyek, völgyek, folyók, élet, bármi. Tudása viszont a bármiről lehet az embernek. A különbség az, ahogy a diák tanul a felnőtthöz képest. A diák úgy tanul, hogy hall. A felnőtt úgy tanul, hogy szelektál. Minél többet szelektál, annál egyoldalubbá válik, és minél többet hall a gyermek, annál inkább van egyensúlyban. A tanult tudás megállít, míg a gyermeki hallás, nem. A gyermek ha hall valamit, befogadja. A felnőtt ha hall valamit, megrágja, hogy kitől hallotta, mit mondott az illető, és hogy be tudja e építeni az adott hitrendszerébe. A hitrendszer állít meg leg inkább minket. Hitrendszerünkben a föld, és nyolc bolygó alkotja univerzumunkat.
Ez a tanult tudás által alakult ki. Nem olyan régen még a föld, és hat bolygó alkotta az univerzumunkat, hisz nem láttuk a Plútót és a Neptunt. Most viszont hogy valaki, vagy valakik látták, és „bebizonyították”, hogy van, elhittük. Sokan látták előtte is, és tudtak róla jóval régebben is, de ebben a társadalomban csak bizonyos eszközökkel lehet bizonyítani a „vanságát” valaminek. Ezért amikor felfedezték őket azóta hisszük, hogy vannak. Most viszont egyre többen „látják” tudják, hogy még több bolygó alkotja naprendszerünket. Még többen vannak itt, akiket meg kell ismernünk.
Minden csakra rendszer nem nyolc bolygót tárol, hanem tizenkettőt. A nap nekünk a tizenharmadik bolygó, ami egy átlépési pont a következő bolygórendszerbe. Sokkal logikusabban van felépítve a naprendszer, mint ahogy el tudjuk képzelni. A kis bolygó vonz egy nagyobbat, egy nagyobb bolygó vonz egy még nagyobbat és így tovább. Minél több a vonzás, annál több bolygó kerül kapcsolatban egymással.
És a bolygók élnek. Fényből vannak, mint mi. Én ezt a fényt léleknek neveztem el a könnyebbség miatt, így könnyebb megérteni. Fényből vagyunk mi is, mint minden életforma itt a földön, és univerzumunkon kívül is. A fény alkot bennünket. Ezek a fények különbözőek. Minden fénynek megvan a maga spektruma. A bolygók különösen sok fényt tárolnak, tehát sokat tudnak, de nem mindent. Minden bolygó, mint minden ember, másban jó. Ha nálad van az a tudás, ami a másiknál nincs, akkor ha a másik szeretné azt, tőled tudja megkapni. Ha a másik nem nyílik ki feléd, akkor soha sem lesz övé az a tudás ami nálad van. Viszont nála is van egy fény, egy tudás, ami pedig csak az övé. Ha azt szeretnéd, ki kell nyitnod magad felé, és el kell tudnod kérni azt tőle. Mit adsz érte? Azt amiben te vagy jó. Így működik a világ. Én adom az én tudásomat neked, helyette pedig te is adod a te tudásodat nekem. Ettől mindketten többek lettünk. Így működik ez bolygó szinten is. A bolygók is energiát, tudást cserélnek. Úgy, mint amikor az emberbe átültetnek egy szervet másból, és ettől más lesz. Több, ha betudja fogadni, és kevesebb, ha nem tudja befogadni. Az ember minden tudás értésére született, de ne legyetek elszállva ettől, mert nagyon keveset értett még meg a mindenből. Ha az agyadat teljesen kinyitod, akkor minden tudás nálad lesz. Ha pedig csak kettő, három, négy százalékban nyitottad meg az agyad, ne hidd el hogy mindent tudsz. Minél kisebb a tudásunk, annál inkább vagyunk gőgösek, és szerintünk nagy tudásúak. Sajnos ez addig nem igaz míg ki nem nyitottad az agyat. Ott tényleg minden megértésre kerül. Az univerzum, a világegyetem, és az ember. Az ember, ugyanaz, mint a világegyetem. Az ember minden leképezése. Ahol elakadt az univerzum, ott akadt el az ember, és ahol elakadt a világegyetem, az látható az emberben is. A bolygók olyanok, mint a szervek az emberben. A szervek önállóak, nagy hatalmúak, de nem teljesek.
Ha egy bolygó azt mondja, hogy ő a középpont, akkor mindenki az ő irányítása alatt áll. Ha egy szerv azt mondja, hogy ő a középpont, akkor minden testrész, szervek, sejtek az ő irányítása alatt állnak. Ha nem jól irányít, akkor az egészet veszélyezteti. Ezért kell minden szervnek megérteni, hogy miben jó. Ezért kell minden embernek megérteni hogy miben jó, és nem azt élni amit szeretne, ha nincs meg hozzá a tudása. Az emberek változnak testként, úgy ahogy a „csillagos ég” is változik fenn. Hol az egyik bolygó vagy csillag látszik jobban, hol a másik. Az emberi test is így működik. Néha az egyik szerv van jobban előtérbe tolva, néha pedig egy másik. Mindig ami előtérbe van tolva, azzal történik valami. Vagy fejlődik, tanul, vagy visszafejlődik, felejt. A felejtésre is szükségünk van, mert túl sok tudást nem tud agyunk azon része tárolni, ami nyitva van. És ha már nem fontos annyira a tanult tudás, akkor elkezdjük kinyitni agyunk azon területeit, amelybe új tudások vannak. Újabb naprendszerekkel kapcsolódunk ilyenkor össze. Olyan újabb naprendszerekkel, amelyeket fel sem fedeztek még. Hoppá.
Ilyenkor mi történik? Elkezdtél kapcsolódni valamivel, amelyet hitrendszered nem tárolt. Tehát nem tudtál róla. Olyan naprendszerek vannak, ahol más féle lények élnek. Olyanok akik másképp néznek ki. Abban a bolygórendszerben az a normális forma, itt pedig ez, hogy ember, állat, nővény, kő, stb. Ott lehet, hogy számodra ijesztő létformák vannak. Olyanok,amelyet még nem tudtál értelmezni. Olyanok amelyeket látnak gyermekeink, és miután mi nem látunk, azt mondjuk gyermekeinknek, hogy nem is léteznek. Eltoljuk tőlük a látást, mert mi azt mondtuk, hogy nem igaz. Nem léteznek más lények, csak mi. Csak a „mi „ bolygónkon van élet.
Micsoda arrogancia. Micsoda gőg az, ami mondatja ezt velünk? A nem tudás. Minden bolygón van élet. Minden életforma más és más. Vannak olyan lények akik hasonlítanak az emberre, ezeket összefoglaló néven UFOknak hívjuk. És vannak olyan létformák amelyek inkább állatainkra, növényeinkre, vagy köveinkre hasonlítanak. Minden ami mozog, él. A fény folyton mozog. Ha nem mozog a fény benned, akkor meghaltál. De az ember még akkor is él, ha már meghalt. Tele van baktériummal, vírussal, gombával, amely folytatja az emberi test életét. Lehet, hogy nem a lelked irányít már benned, de élet akkor is van a testben, addig amíg földdé, azaz porrá nem hamvad. Addig dolgoznak különböző létformák benne. Ezek a létformák amelyek a vírusok, gombák, baktériumok, akkor is dolgoznak benned, ha élsz. Ha átveszik az irányítást, képesek lebontani az emberi testet életében is. Elsavasodnak, vagy el lúgosodnak a testek, és gombák támadják meg őt. Túl erős fénynek tesszük ki az emberi testet és gombák, vírusok támadják meg őt. Rengeteg sötétet tárol a tested, ekkor a baktériumok virulnak. Sok minden van amit meg kell értsünk, hogyha harmóniában szeretnénk élni, azokkal aki szintén itt élnek bennünk. És ez még csak kicsiny része volt az emberi testnek, de ha nem tanulunk meg harmóniában élni velük, akkor átveszik az irányítást és létrehoznak testünkben önálló életeket. Ezek a halott sejtekhez kapcsolt önálló létformák által átvett hatalom, a rák. Ők alkotják testünkben az irányítást.
Ahhoz, hogy értsem ezt, meg kellett engednem testemnek, hogy rákos legyen. Meg kellet tanulnom, hogy miért nem akarok úgy élni, ha idegen létforma, pl. rák van bennem. Azért nem, mert az idegen létforma fontossá vált annyira bennem, hogy átvette az irányítást. Ha valaki fölötted átveszi az irányítást, nem érzed jól magad tőle. Ne lenyomni, eltávolítani akard őt egyből, hanem megérteni. Ehhez még sokat kell fejlődnünk, és rá kell jönnünk arra, hogy minden sejtünkkel kommunikálnunk kell. Meg kell érteni őket, ahhoz viszont el kell jutni odáig, hogy értem az univerzumot. Azt az univerzumot amelyben élek, vagy együtt élünk. Emberek sokasága vesz körül minket, akik értenek valamit az egészből. Mindenki valamit.
Minél többet akarsz érteni, annál több ember felé kell megnyitnod magad, hogy érts. Minél többet kapsz te ugyanúgy megtanulsz adni. Ha megtanultál adni, akkor elindul a keringés, és megtanulsz kapni, amitől állandó keringésed lesz. Ha kering benned a vér, akkor egyik sejt megkapja az információt a másiktól, és elkezdünk gyógyulni. Ha megtanulsz valamit, az egész testedet el kell látni azzal a tudással, és ezáltal újra élednek azok a sejtek, amelyek eddig nem éltek. Újra kering a vér ott, ahol eddig szűk, vagy elzárt érterület volt. Viszont minden elzárt érterület jelez valamit. Jelzi azt, hogy nem voltál mindig nyitva. Nem voltál mindig nyitva a családod felé. Nem szeretted elégé őket, nem akartak eléggé kapcsolódni hozzád. Elzárt érterületek mindig a családon belül megjelenő elakadások. Ha jóba vagyok mindenkivel a családból, és szeretnek engem, én tökéletesen egészséges vagyok. Minden elakadás a testben jelez valamit. Erről írok legközelebb, addig fogadjátok szeretettel a bolygók értelmezését, máshogy. Szándékosan nem az asztrológiáról írtam. Szándékosan mást írtam, mint amit vártok ezzel kapcsolatban, mert másra van szükségetek. Nem a tanult tudás növelésére, hanem megértésére annak, ami van. Ne érezd magadat többnek azért mert valamit értesz, hanem tegyen kíváncsivá arra, hogy vajon mások miket értenek az egészből és rakjuk, rakjátok össze. Én ebben vagyok jobb, te pedig abban. Én sem leszek teljes a te tudásod nélkül, és te sem lehetsz az az én tudásom nélkül. Ezért kell jobban értenetek az emberi testet, hogy megértsétek, hogy kivel mikor kell foglalkozni benne. Szép tavasz kívánok nektek.